Lángszalagos aranykerék
a hajnali égen,
én fölfelé vágyakoztam
s csak lent lehet élnem.

Föllebeg vérpettyes vércse,
soha nem rak fészket,
gyönge madárt lehóhérol,
nevel kis vércséket.

Vércsét látok, mégse vágyok
dühök csillagára,
homlokomra holdat karcolt
a gilice lába.

Pünkösd jeles napja eljött,
ne lázadozz nyelvem,
bűnösöknek szót se szólok,
nem értenek engem.

Piros a pünkösdi rózsa
s nehéz mint a szívem,
lehull a pünkösdi rózsa,
hitem elveszítem.




A hintámon magasba - kukk!
Még szebbet merre lássak?
A messzeség s az egész kocsiút
Mind leng, és sorban a házak.

Kertek fölött magasba, hahó!
Hagyom hogy felröpítsen;
Látok mindent: a berek, a tó
Mind másmilyen, mint itt lenn.

Magasan magasba! Hol a lábnyomom?
Az égen! Majd zuhannom
Kell édesen és sajgatón,
S elbújnak a fák lehajlón.

És folyton újra fenn vagyok,
S az ég folyton közelebb jön;
Mind-édesebb, ahogy sajog -
S mindig magasabb a menny fönn.





Versek:
Nagy László
Richard Dehmel: Weöres Sándor: Egybegyűjtött műfordítások II.
822 oldal
Helikon Kiadó, 2012
4990 Ft
Fragonard festménye