Mindig szerettem El Greco képeit, ráadásul nemrég felfedeztem, hogy ő is INFJ volt, így még inkább kíváncsi lettem rá.
A magyar származású szerző a regény elején elmondja, hogy a krétai születésű festő neve összeforrt Toledo városával, az életéről azonban semmi biztosat nem tudhatunk, és bár több forrásra is hivatkozik El Greco testamentuma mellett, életének legfontosabb forrásaként a képeit említi, melyek az általa megírtakat mesélték neki. És akár így is történhetett.
Antonio Calosynas, görög származású orvos, éppen barátja, El Greco testamentumát veti papírra. Az orvos nem érti, mi szükség van erre, hiszen Toledo városa a mester ünneplésére készül. Mindenesetre Doménico Theotocopuli felkészül.
1600-ban járunk, amikor is a festő mesterművének, az Orgaz grófja temetésének bemutatóját tartják a házában. Az emberek sorra érkeznek, hogy az elkészült képet megtekintsék. Vannak, akik igencsak elégedetten pillantanak a festményre, míg vannak, akik egyáltalán nincsenek megelégedve vele.
Majd ugrunk egyet az időben, és szemtanúi leszünk, amint két lovas érkezik Toledo városához: Itáliából jöttek, egyikük Doménico Theotocopuli, míg társa a segédje, Francisco Preboste.
A városban a mester párfogója, egy befolyásos nemes, Don Luís de Castilla fogadja őket.
- Szókimondó, furcsa, különc. Nem alkuszik. De az a nagy baj, hogy közben a művész úr érzékeny és álmodozó. A fellegekben jár!
A festő sajátos stílusa és gondolkodásmódja meglepi a toledóiakat, ám folyamatosan kapja a megrendeléseket, és egy szép fiatal lányt is megismer, Jerónimát, akit azonban nővére (aki a gyámja is) másnak szánt.
A Semana Santán (Nagyhét) rendezett ünnepségen, amely valójában egy felvonulás és autodafé, a királynak, II. Fülöpnek is szeretnék bemutatni a festőt, azonban a találkozás elmarad.
Később viszont meghívást kap az akkor elkészült Escorialba, amely a királyi udvar székhelyeként is szolgált, de a II. Fülöp megbízásából készült kép nem nyeri el az uralkodó tetszését, ezért a festő visszatér Toledóba új segedjével, Luís Tristánnal.
Szándékosan nem olvastam utána El Greco életének, mert elhittem, amit a szerző is írt a bevezetőben: akár így is történhetett.
Bár a címben Jerónima szerepel főszereplőként, a regény valójában a festő története. Természetesen Jerónima is fontos szerepet kap benne, hiszen a mester fiának, a később szintén festőként dolgozó Jorge Manuelnek ő volt az édesanyja, és nagyon megkedveltem, amikor megismertem.
A rövidsége ellenére Elisabeth Szél nagyszerű korrajzot tár elénk, felvonultatja a kor jelentős személyiségeit, és ne feledjük, hogy az inkvizíció korában vagyunk, ahol bárki bármikor bármiért feljelentheti a másikat a Szent Hivatalnál, melynek kéme mindenhol lesben áll.
Sok közös vonást fedeztem fel a festő és köztem, tehát, ha valaki szeretné kicsit jobban megismerni, milyenek is vagyunk, ebből a könyvből valóban több dolgot is megtudhat rólunk.
El Greco mindig hű maradt önmagához, nem alkudott meg, a királyi udvarban átélt kudarcot követően is a saját stílusában festett tovább, és nagyon tetszett az Inkvizíció bírósága előtt mutatott hozzáállása. Nekem is volt már hasonló élményem, nyilván nem az Inkvizícióval, amikor azt mondtam magamnak, hogy higgadt maradok és úgy csinálok végig valamit.
A kis Luís Tristán mindenhová elkíséri a mestert, és álomszerű bódulatban hallgatja a magyarázatát:– Jegyezd meg, fiú: amikor az embert a legnagyobb csapás éri, akkor húzza ki legbüszkébben a derekát, és tartsa legmagasabbra a fejét. A világ azt hiszi el, amit lát… Ha egy büszke, rátarti emberrel találkozol, azt mondod: ez az ember a siker embere!
Néhány éve még külön bejegyzést szenteltem volna a könyvben talált számos elírásnak, nyomdahibának, hiányzó ékezeteknek és társaiknak. Igen, most is zavartak az olvasásban, azonban nem írtam fel őket magamnak, és fekete toll sem volt a közelemben, hogy azonnal javíthassam őket. Köszönöm, nagyon jól vagyok, egyszerűen olyan jól van megírva a regény, hogy inkább erre koncentráltam, mint a hibákra. Ez pedig nálam nagy szó.
A könyv közepén fekete-fehérben megtaláljuk a mester néhány, a regényben is említett festményét. Nekem természetesen ez nem volt elég, úgyhogy elővettem azokat a könyveimet, melyekben El Greco munkássága is szerepel, hogy jobban megnézhessem őket és az interneten is szétnéztem. Ez pedig egy újabb töltelékbejegyzés megírására ösztönzött, ezért sem hoztam képeket ebbe a bejegyzésbe.
Elisabeth Szél regényének minden sorából éreztem a festő iránti szeretetét és megértését. Nem tudok róla, hogy a szerző foglalkozott volna pszichológiával, és a regény megírásakor az MBTI (Myers-Briggs Type Indicator - Myers-Briggs személyiségtípusok) sem volt ennyire ismert, engem mégis teljesen meggyőzött, ahogyan felépítette El Greco személyiségét. Ráadásul e mellé kaptam még egy nagyszerű korrajzot, szerelmi szálat, izgalmakat és több képe megszületésének is tanúja lehettem, így elégedetten csuktam be a könyvet. Bár szívesen olvastam volna még tovább is, mivel a festő életének csak egy nagyobb részletét mutatja be. Azonban online megtaláltam Donald Braider Színek és fények c. könyvét, mely valóban El Greco életregénye. Ezt olvasta már valaki? Ez is csak antikváriumokban szerezhető be.
– Már szinte látom is a mennybemenetelt. Belső dinamizmustól lüktetnek, vibrálnak, nőnek meg az alakok. Nem is értem, hogy mindmáig senki nem gondolt rá, hogy az ég felé törő ember megnyúlik, lobog, mint a láng, emberfeletti erőfeszítésében. Az Isten felé növekvő ember!Az öreg pap megértően bólogat, bár egy szót sem értett az egészből. A festő most hirtelen megpillantja kettőjük árnyékát a földön: a délutáni napsütésben hosszúra nyúlt.- És ez látható is! Íme: az árnyék, az ember lelkének mása, lám, hogy növekszik.Titokzatosan mosolyog.- Minden alakot grecóivá változtat az alkony..(...)Az öreg főapát elhűlve néz szerzetes társára. Gyors mozdulattal keresztet vet:- Égi megszállottság ennek az esztelennek az érvelése. Őrültsége szent lángjában az igazi tudás bölcsessége lakozik.
Azért választottam ezt az idézetet zárásul, mert ez az Ni (az Introverted Intuition = introvertált intuíció), amellyel minden INFJ és INTJ meg van áldva. Mostanában több cikket is olvastam róla, és a félreértések elkerülése végett (csak a nagyon futurisztikus elképzeléseknél kapcsol be - írta valaki, ami nem igaz) az idézet tökéletesen bemutatja, hogyan működik ez a mindennapjainkban.
Valaki járt a Szépművészeti Múzeum kiállításán? Ha igen, mesélj róla, kérlek.
A festő honfitársát, Vangelist is megihlette 1998-ban, aki az ő nevét adta az akkor megjelent albumának.
2007-ben a görögök a spanyolokkal filmet is készítettek El Grecóról, amelyről megosztó véleményeket olvastam, de ettől függetlenül, meg fogom nézni.
Elisabeth Szél: Greco asszonya
176 oldal
Corvina Kiadó, 1973
Antikváriumokban beszerezhető
_-_Fray_Hortensio_F%C3%A9lix_Paravicino_-_Google_Art_Project.jpg){kind=spacer}
Bejegyzések
