Könyvörömök

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Andreas Ebert. Összes bejegyzés megjelenítése

A bejegyzés egy-két gondolata néhány olvasónál kiverheti a biztosítékot. Mielőtt azonban valami kevésbé kedves gondolatot osztanál meg velem a hozzászólásodban
(amihez természetesen jogod van, ahogy velem sem kell egyetértened és nem is várom el),
tedd fel magadnak az egyik kedvenc kérdésem:
Miért zavar ez engem?

Ha Téged is érdekelnek a különböző személyiségtípusok, akkor valószínűleg már találkoztál azzal a fura ábrával, melyben egy kör mellé egytől kilencig számokat írtak, és bizonyos számok nyilakkal vannak összekötve, amik újabb alakzatokat adnak ki.

A kilenc szám valójában egy-egy személyiségtípust takar, melyek jellemzőit a szerzők - lévén papok - Jézus tulajdonságaival és a Bibliával kapcsolták össze. A könyvben Andreas Ebert saját gondolataival egészíti ki mindazt, amit az enneagrammról tanult Richard Rohrtól, aki az 1980-as években már a téma gyakorlott szakértője volt.

A magyar kiadás a könyvük 1999-ben megjelent, javított kiadása, így - az internet elterjedésének köszönhetően - azóta még többet megtudhatunk a kilenc személyiségtípusról, azonban már a 25 évvel ezelőtti forrás is jó kiindulópontnak ígérkezik, ha szeretnénk jobban megismerkedni a témával - és önmagunkkal.

A könyv három nagy részből áll, melyekben megismerkedünk az enneagramm történetével, majd a kilenc típussal, végül a mélyebb dimenziók kerülnek sorra, melyek elősegítik a fejlődésünket, megismerjük Jézus és az enneagramm kapcsolatát, és elolvashatunk egy enneagrammatikus karácsonyi prédikációt is. A kötet végén pedig három táblázatot találunk, melyek összefoglalják a típusok legfőbb jellemzőit.

Jó, jó, de miért érdemes megismerkedni vele? Hiszen ott vannak a másfajta személyiségtípusok is, amiket ráadásul nem számokkal jelölnek.

Az enneagramm igen régi térkép. Más tipológiákhoz hasonlóan különféle karaktertípusokat ír le. Ez azonban csak a kezdet. A sokféle állapot leírásán túlmenően az enneagramm egy, a változásra irányuló belső dinamikát is magába foglal. Kifejezetten ígéretes invitáció a lelki-szellemi növekedésre - legalábbis, ha eredeti értelmében interpretálják. Az enneagramm több mint szórakoztató önismereti játék, a változásról és befelé fordulásról szól, vagyis arról, amit a vallási hagyományokban megtérésnek és bűnbánatnak neveznek. Azokkal a kötöttségekkel és törvényekkel szembesít bennünket, amelyekkel öntudatlanul együtt élünk. Ennek az a célja, hogy azok legyőzésére és a szabadság tágas terébe való belépésre hívjon bennünket.

Ja, hogy a vallási értelemben vett bűnbánat nem azt jelenti, amit annak idején reformátusként tapasztaltam: elmegyünk a templomba, a pap az imájában elmondja, hogy vigyük Isten elé bűneinket, elmondunk egy Miatyánkot meg az Apostoli hitvallást, aztán szépen hazamegyünk és minden megy tovább. Pletykálunk, irigykedünk, kibeszélünk, fikázunk, utálunk és szidunk másokat, mint ha mise (jelen esetben istentisztelet) sem történt volna, hiszen Isten megbocsátotta a bűneinket, mert elmentünk a templomba és ezt mondta a pap is! Sosem értettem, amikor azt mondta: Ez az egyetlen igaz vallás. Aki Allahnak nevezi és a Koránt olvassa, azé nem igazi? Vagy aki bármi másban hisz? Ezért sem követek már egyetlen vallást sem.

Ezt követően lényegében arról írnak, mint F. Várkonyi Zsuzsa a Sorskönyvi előírásoknál, ill. más személyiségfejlesztéssel foglalkozó szakemberek, kiegészítve azzal, amit a különböző spirituális tanítók is mondanak: mindannyian tökéletesnek születünk (Isten, Allah, az Univerzum, a Teremtő, a Forrás, nevezd, ahogy Neked tetszik) szemében, és ezt követően szedjük fel mindazt, ami meggátol abban, hogy a valódi énünket megmutassuk, hogy kibontakozhassunk. Először a családtagjaink, a gondozóink kimondott-kimondatlan elvárásainak kell megfelelnünk, ezekhez kell alkalmazkodnunk (Köszönj szépen!, Így nem lehet viselkedni! Ne gyere közelebb! Akkor fogadunk el, ha Te vagy a legjobb tanuló/a focibajnok stb.). Mi pedig már gyerekként ösztönösen felmérjük, mit várnak el tőlünk, és ehhez tartjuk magunkat. Aztán jön az óvoda, az iskola, majd a társadalmi és minden egyéb előírás, ami megmondja, milyennek kell lennünk. De hogy mi mit szeretnénk igazán, azt általában nem szokták megkérdezni.

Valószínűleg ezért tartották sokáig titokban az enneagrammot, melyet talán már Pithagorasz is ismert, de sokáig nem volt írásos nyoma, csak a beavatottak tudtak róla. Ismerték a sivatagi atyák és a szúfik is, majd Keletről Nyugatra is eljutott.

Az enneagramm a görög ennea ("kilenc") és gramma (jel vagy ábra) szavak összetételéből származik.
Körrel szimbolizálják. A kör ívén negyvenfokonkét kilenc pont helyezkedik el az óramutató járásával megegyező irányban, növekvő sorrendben, melyeknek "legfelső "kiindulópontja a KILENCES. A HÁRMAS, a HATOS és a KILENCES pontokat egy egyenlő oldalú háromszög köti össze, míg a KETTES-NÉGYES-EGYES-HETES-ÖTÖS-NYOLCAS (s végül újra a KETTES) pontokat egy szabálytalan hatszögű csillag. Az enneagramm-pontok mindegyike egy bizonyos energiaállapotot jelöl. Folyamatos átmenet van az egyes állapotok között. Az összekötő vonalak az adott energiapontok közötti dinamikára utalnak.

A kilenc típus három különböző altípusba tartozik:

A NYOLCAS, a KILENCES és az EGYES típusok csoportját "has-embernek" nevezik. Az ő súlypontjuk az alsótestben van, ahol létünk "nyersanyaga" összpontosul: hatalmi ösztönünk, szexualitásunk és más hajlamaink. Ebben az értelemben a szexuális típusok csoportjának is nevezik. Ezek a típusok spontán módon és közvetlenül reagálnak arra, amivel találkoznak, s nem szűrik át a valóságot először az agy szűrőjén. A KETTES, a HÁRMAS és a NÉGYES a "szív emberei" illetve "szociális típusok". Végül az ÖTÖS, a HATOS és a HETES képezik a "fej-emberek", vagyis a létfenntartó típusok csoportját.

A kilenc típusról kb. tizenöt oldalnyi áttekintést kapunk, melyekből megismerjük az általános jellemzőiket, mit hoztak a gyerekkorukból, a dilemmájukat, főbűnüket, elhárító mechanizmusukat, hívó szavukat, szellemi gyümölcsüket, szimbólumaikat (állat, ország, szín) és példáikat (bibliai és világi személyeket), és azt, mi vezet a megváltásukhoz.

Olyan ezeket a részeket olvasni, mint amikor az ember fejére olvassák a hibáit, ám közben arra is fény derül, honnan ered mindez és mit tehetünk a változás érdekében.

Hasonló arcot vághatunk közben, mint Julia Roberts az Oltári nőben:

Éppen ezért a szerzők azt javasolják, hogy kellő önismereti munka után és 30-40 éves korunk körül ismerkedjünk meg az enneagramm-mal. Én inkább azt mondanám, legyünk képesek az öniróniára, az önreflexióra és legyen bennünk hajlandóság a fejlődésre. Mert mindez ugyanúgy hiányozhat egy 80 évesből, ahogy meglehet egy 29 évesben is.

Tény, hogy ez a könyv nem feltétlenül egy-egy személyiség zsenialitását tárja elénk. Pl. magamról megtudtam, hogy: egy rendkívül érzékeny (így fordították a szuperérzékenyt), irigy, önző, elitista, sznob, emós drámakirálynő vagyok, akinek semmi sem jó! 😂 Utóbbi mondatot hányszor hallottam már, vagy azt, hogy (túlságosan) követelőző/igényes vagyok.

Bár számos bibliai utalás és párhuzam felbukkan ezekben a részekben, ill. a fenti elnevezések (főbűn, hívó szó, megváltás) is vallásosak, a szerzők pszichológiai ismeretekkel is rendelkeznek, melyek egyértelműen megjelennek a gyerekkori traumák következtében kialakuló különböző viselkedési formák hatásainak leírása során.

Egy-egy típus főbűne (a középkori hét főbűnt két másikkal, a hazugsággal és a félelemmel egészítik ki) az a tulajdonsága, amely hátráltatja. Hogy érthető legyen: én NÉGYES vagyok, és az irigység a főbűnöm. Amikor azt nézem, hogy kinek mije van, ami nekem nincs, a hiányra fókuszálok, másokkal hasonlítgatom magam össze, nem veszem észre, hogy nekem mim van és csak nyafogok. Ez nagyon betalált, mert korábban tényleg ezt csináltam. A hívó szó az, amit minden típusnak el kell sajátítania, hogy tovább tudjon lépni. A szellemi gyümölcsük a főbűnük ellentéte, az én esetemben a kiegyensúlyozottság, amikor nem nyavalygok magyarul, a megváltás pedig amikor mindezt felismerem, és tudatos vagyok. Nyafogás helyett csendben maradok, és a mások dolgai helyett a sajátommal foglalkozom.

Természetesen a negatív tulajdonságok mellett a pozitívakat is összegyűjtötték, és nagyon tetszett, hogy a gyerekkori hatások szerepét is már az áttekintés elején megtaláljuk. Kíváncsi vagyok, vajon, ha a szülők elolvassák, képesek-e felismerni és szembenézni a hibáikkal? Vagy továbbra sem értik, miért olyan a gyerekük, amilyen.

Külön kiemelném, hogy az egyház félelemkeltő és hataloméhes viselkedéséről is lerántják a leplet a szerzők, ill. képesek önmagukra is ironikusan nézni. Richard Rohr EGYES, és jót mosolyogtam, amikor önmagáról írt.

Neked is feltűnt milyen paradox a halálos bűn fogalma? Amikor Pál apostolt idézik: bűneid zsoldja a halál (Róma 6:23)? Azt értem, hogy arra buzdít, ne kövessünk el bűnt, de mindannyian halandóak vagyunk.

Számos vallási fogalom új színben jelent meg előttem, pl. kiderült, hogy a paráznaság sem azt jelenti, amit mi gondolunk róla, ugyanis nem csak a szexualitással kapcsolható össze, és nem is úgy, ahogy azt tanították/tanítják.

Azonban a legfelrázóbbat a KILENCESnél olvastam:

Abraham Maslow pszichológus arról beszél, hogy sok ember fél saját nagyságától, s ezért kerüli el az életet. Ezt a hozzáállási módot Jónás-szindrómának nevezi: "Félünk legnagyobb (és legkisebb) potencialitásunktól. Általában félünk attól, hogy azzá váljunk, ami legtökéletesebb pillanatainkban csak futólag kerül a szemünk elé. Élvezzük, sőt lelkesedünk az iránt, az Istenhez hasonlatos potencialitás iránt, melyet életünk csúcspontjain felfedezünk, ugyanakkor reszketünk félelmünkben, hódolatunkban és gyengeségünkben ugyanezen potencialitás előtt. (...) egyszerűen nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy még többet elviseljünk! Az túlságosan megrázó és fáradságos. Ezért mondják emberek az extázis pillanataiban: >>Ez túl sok! Nem bírom tovább! Mindjárt belehalok!<< Szervezetünk nem nőtt fel a nagyság eme mértékéhez... (...) Némelyek számára ez a saját fejlődési potencialitástól való visszarettenés, saját elvárásaik kisebb hőfokra való állítása, a tökéletes önfeladástól való félelem, önmagunk önkéntes "megcsonkítása", állítólagos butaságuk és hamis szerénységük, valójában nem más, mint a saját nagyszerűségüktől való félelem."

Ezt eddig még egyetlen paptól sem hallottam! És más is csak a Maslow piramisáról beszélt! Fáj, ugye? Ehhez még hozzáteszem azt is: Ha több leszek, mit szólnak hozzá mások? A családom, a barátaim, a környezetem, az akárkik? Hányszor mondta azt korábban valaki, hogy: Ne legyenek már olyan nagy igényeid! Kinek képzeled magad? Mert az ilyenek miatt alakul ki, hogy valaki visszafogja magát.

Minden típusnak van egy énképe, amellyel azonosul, egy csapdája; valami, amit mindenáron elkerül (én aztán nem leszek olyan), egy idealizált énképe, ill. egy éretlen, egy "normális" és egy érett viselkedési formája.

Az éretlen viselkedés az adott típus legrosszabb formája, a "normális" a stagnálás, amikor magasabb szintre lépett, de nem fejlődik tovább, míg az érett, az integritás, amikor mindhárom szintet elérte és mindezt magába foglalja. Azaz: megvan benne mindhárom állapot minden tulajdonsága, de immáron tudatában van mindennek, és a megfelelő tulajdonságait használja.

Az idealizált képről az a véleményem, hogy az ideális egyenlő a tökéletessel, ami mindig elérhetetlennek tűnik. De ahogy megnéztem a sajátom, rájöttem, hogy számomra ez nem az ideális, hanem ez az az állapot, amikor rendben vagyok, és ez egyáltalán nem egy elérhetetlen állapot! Végre egy személyiségtípus, ahol az érzékenység is a pozitív tulajdonságok közt szerepel.

Idealizálás

Mind a kilenc típusnak három altípusa is van: a szexuális, a szociális és a létfenntartó. Itt találjuk az ösztöneinket, mindannyiunkban megvan mindhárom altípus, mindenkinél másként működik és mindannyiunknak van egy domináns altípusa. A legfontosabb pedig, hogy összhangba hozzuk a hármat. Megjegyzem, hogy akinek a szexuális a domináns altípusa, nem azt jelenti, hogy az illető szexmániás, hanem annak az altípusnak a viselkedési jegyeit használja a legtöbbször.

A saját esetemben (NÉGYES) egyik sem túl pozitív a könyvben leírtak szerint, ugyanis utánajártam, és a szexuális altípusom a szerzők szerint a konkurenciaharc, azaz a versengés, de ez nem csak ennyiből áll.

A nyilakról és a szárnyakról még nem esett szó. Esetemben az EGYESből induló nyíl vezet hozzám, a NÉGYEShez. Az EGYESnek én vagyok a stresszpontja, amikor regresszív állapotba kerül, számomra viszont ő a vigaszpont, tehát az ő tulajdonságai közül kell átvennem, hogy fejlődjek. Az én stresszpontom a KETTES, míg az ő számára én vagyok a vigaszpont. A nyilak hegye mindig az adott típus stresszpontjára mutat.

Minden típusnak van szárnya, hogy egy vagy mindkettő a domináns, ez személyfüggő. A szárnyak a szomszédos típusokat jelentik. Mindegyik típus alaptulajdonságai mellett megjelennek a szomszédokéi is, és ezek közül általában az egyiké intenzívebben. Pl. nekem ÖTÖS szárnyam van, ezt jelölik 4w5-tel angolul.

A könyv legszórakoztatóbb része számomra a Jézus és az ennegramm c. volt. Jézust a KETTES típusba sorolják, azonban tudjuk, hogy ő tökéletes volt, ezért mind a kilenc típus tulajdonságaival rendelkezett, és - mint a mesében - ezek kerültek szétosztásra a kilencek között.

Már ez az ábra gyanús volt a számomra, és amikor a leírásokat olvastam az egyes típusoknál, folyamatosan jöttek a felismerések, hogy ez is egy tipikus INFJ-tulajdonság. Lehet, hogy az enneagrammban csak kilenc típus van, de ezért van a Myers-Briggsben tizenhat 😁:

Hogy még jobban sokkoljak: megtudtam, hogy az asztrológiában Jézus a Halakhoz tartozik (Jézus jelképe is a hal), ráadásul e csillagjegy szülötteit azért olyan nehéz ~~sokak számára~~ megérteni, mivel a zodiákus utolsó jegye, így az előző tizenegy elem tulajdonságait is magukban foglalják. E szerint a honlap szerint Jézus is Halak, és valójában februárban született. Vannak, akik szerint nem ekkor született, mindenesetre a Halak istenei között ő is ott szerepel.

Hogyan találjuk meg a saját típusunkat? A kilenc típus tulajdonságai közül többével is azonosulhatunk (én is számos jegyet találtam meg másokból magamban), de nálam egyértelműen az énkép volt a döntő. Igaz, hogy tavaly a Personality Database-en egy három kérdéses teszt NÉGYESt dobott ki.

Sokat segít a főbűnünk felismerése, és ezért érdemes elolvasni a könyv végén a karácsonyi prédikációt is. Attól függetlenül, hogy több leírásban is magunkra ismerünk, ezek közül az egyik a domináns, és mellette jelen van a többiek energiája is.

Ha ismered a Myers-Briggs típusod, nem biztos, hogy egyértelműen ahhoz az enneagramm típushoz tartozol, mint amelyet a leggyakrabban hozzákapcsolnak. Pl. különböző netes tartalmakban az INFJ-ket az EGYEShez (Arthur Miller), a NÉGYEShez (Dosztojevszkij és Hermann Hesse) és a KILENCEShez (C. G. Jung) szokták sorolni. Aztán kiderül, hogy Jézus KETTES volt, míg Spinoza ÖTÖS, Martin Luther King és Teréz anya NYOLCAS. Hogy Hitler se maradjon ki: ő HATOS volt (Az ő típusát nem említik meg a szerzők, gondolom, nem akarják megijeszteni a többi HATOSt. Ne aggódjatok, én az elmúlt két évben már megszoktam, hogy az egészségtelen INFJ-hez a legtöbbször őt hozzák fel negatív példaként.)

A szerzők is kiemelik, hogy egyik típus sem jobb a másiknál, mindegyiknek vannak jó és rossz tulajdonságai egyaránt, bármelyik lehet egészséges típus és lehet szörnyű is.

Néhány észrevétel:

Az haute couture nem magaskultúrát, hanem magasszabászatot jelent, hogy egy ruhadarabból csak egyet varrnak.

A különböző típusoknál több irodalmi példát is említenek, így aki még nem olvasta Dürrenmatt-tól A fizikusokat, Umberto Ecótól A rózsa nevét és Goncsarovtól az Oblomovot, számoljon ezzel.

Søren Kierkegaard se veled, se nélküled kapcsolata Regine Olsennel kétszer is szerepel negatív példaként a NÉGYESek esetében.

A hívó szónál megemlítik, hogy a 3-6-9-est a remény, a hit és a szeretet köti össze egy háromszögben, melynek csúcsán a szeretet áll. Eszembe is jutott Tesla 3-6-9-e.

Minden Manchester United- és Milan-szurkoló nevében megkérek Mindenkit, hogy ne sértegesse a barátunkat, az ördögöt. Köszönjük. 😈

Bár kiemelik, hogy a bibliai személyekkel való párhuzamokat (X személy Y típusú) a Szentírás szövegei alapján tételezik fel, a KETTESnél kerül szóba, hogy János (ő is KETTES volt) evangéliumában bukkan fel az első antiszemita gondolat, és János ezeket a szavakat adja Jézus szájába: A sátán az atyátok! ((János 8:44), ami nem áll olyan messze Hitler kijelentésétől: A zsidó (...) nem lehet Isten képmására teremtett ember. A zsidó az ördög képmása.

Szerintük Jézus biztosan nem mondott ilyet. Nos, nem voltunk ott, tehát nem jelenthetjük ki biztosan. Ők is említik, hogy János evangéliumát valószínűleg a János tanítványai írták az után, hogy Jézus már nem volt közöttük. Egyébként pedig tudjuk, hogy Jézus és Hitler Myers-Briggs típusa megegyezik.

Nemcsak a New Age-es tanokat hirdetők választhatják a foglalkozásukat az egójukból, azaz a pénzért, a hírnévért és mindazért, ami ezzel jár, hanem bárki. A könyv elején írják, hogy amíg folyamatosan csak akarunk valamit, addig nem vagyunk szabadok. Értem, hogy az egónkra céloznak, csak nem mondják ki, de ha megtérünk, ezek szerint utána már nem akarhatunk semmit. Ez pedig nem így van. A különbség abban rejlik, hogy Miért akarom?. Ha a már említett pénzért, hatalomért, hírnévért, pozícióért, akkor az az egómból jön, de ha azt mondom, hogy oké, elégedett vagyok a helyzetemmel, de szeretnék ezt-azt, mert azt érzem, hogy az az én utam, mert nekem az jó (és nem a dollárjelek lebegnek a szemem előtt), azzal tehetek másokért valamit/másoknak adhatok valamit, az már belülről jön.

Azért írom ezt a blogot, mert akkor kaphatok ingyen könyveket a kiadóktól és mekkora istenkirálynő vagyok, mert olvasok, mert az most szexi meg menő, vagy: azért írom, mert szeretem, és akkor is csinálom, ha rajtam kívül a kutya sem olvassa a bejegyzéseim. Ha esetleg mégis idetalál valaki, akkor pedig találhat benne olyasmit, amin elgondolkodhat vagy magával vihet.

Két kedvencem:

Az enneagrammatikus karácsonyi prédikációból kiderül, hogy Jézusnak bölcsője is volt és már pici babaként is látott. De mi olyan meglepő ezen, hiszen az Igazából szerelemből megtudtuk, hogy legalább két homár és egy polip is jelen volt a születésénél.

Szulamitnak (NÉGYES), Salamon király (HETES) legendás szeretőjének Salamon sem volt jó. Egy hosszabb idézetet hoznak az Énekek énekéből, és a szerzők szerint még Salamon sem felel meg Szulamit elvárásainak, míg Salamonnak ezer nője volt. 😁

Az enneagramm-mal megismerkedni valóban izgalmas önismereti utazás, amely folyamatos, ahogy a szerzők is írják, és nem mindig egyenletes, előfordulnak visszaesések. Ám ha felismerjük ezeket, könnyebben is vehetjük őket, és nem süllyedünk vissza, ahogy korábban tettük.

A könyvben számos párhuzamot (irodalmit, vallásit) elénk tárnak, új ismeretekkel is gyarapodhatunk, miközben egyre jobban megértjük önmagunkat és másokat is. Szórakoztató, nagyon elgondolkodtató és változásra ösztönző olvasmány. Nagyon sok mindent megértettem és felfedeztem magamban. Ahogy újra elolvastam A blogról írt részt fent, le sem tagadhatnám, hogy NÉGYES vagyok. 😁

Az egyik kedvencem, hogy mostantól, amikor egy-egy helyesírási és stilisztikai hiba miatt kötekszem, bátran mondhatom: azért teszem, mert bántja a szépérzékem.

Múlt héten hallottam ezt a Michelangelo-idézetet (ő is NÉGYES volt): a szobor már benne van a márványban, csak el kell távolítani a felesleges részeket. Ezzel a szerzők is biztosan egyetértenek, mert amíg nem indulunk el az úton, mi is továbbra is azon a szinten rekedünk, mint Jónás a cethal gyomrában vagy a ricinusbokor alatt alszunk, ahogy ő is, esetleg közben az egész világot az ellenségünknek tartjuk.

Könnyű lesz? Nem, sokszor nagyon fog fájni, de garantáltan megéri.

Az önismeret igényes és fájdalmas belső munkát jelent, a változás szülési fájdalmak közepette megy végbe. Bátorság kell ahhoz, hogy ilyen útra lépjünk. Sokan azért kerülik el, mert félnek attól, hogy elvesznek önnön szakadékaik mélységeiben. (...)
Kelet és Nyugat összes, igazi szellemi hagyományának mesterei és lelki vezetői tisztában voltak azzal, hogy a valódi önismeret a "belső utazás" előfeltétele. Ávilai Szent Teréz, a nagy keresztény misztikus így ír erről fő művében, a Belső várkastélyban:
"Nem kevés nyomorúság és zavarodottság származik abból, hogy önnön bűneink miatt nem értjük és nem tudjuk azt, kik is vagyunk. Vajon nem vallana-e szörnyű tudatlanságra, ha valaki nem tudná a választ ama kérdésre, kicsoda ő, kik az ő szülei, melyik országból származik? Bizony, ez baromhoz méltó tudatlanság jele lenne, de még hasonlíthatatlanabb tompaelméjűségre vallana, ha nem törekednénk megtudni, kik vagyunk, hanem megelégednénk eme testtel, és következésképpen csak felszínesen, szóbeszéd miatt tudnánk arról, hogy nékünk lelkünk van, mivel azt a hit tanítja. Ám hogy miféle javakat rejt ez a lélek magában, ki lakik őbenne, s mily nagy értékkel bír, ezt csak ritkán vesszük fontolóra, ezért is fordítunk oly kevés figyelmet arra, hogy szépségét a legnagyobb gondossággal megóvjuk."