Ejhaj, lányok, a Husvét múlik,
ejhaj, múlik az ünnep!

Vigyázzatok, bohó lányok,
bizakodók, gyönyörűek,
mert a szép kor és reménység
nem maradnak mindig hűek,
mert az ifjuság hízelgő
szép napjai tovatűnnek,
kötik mulandó virágból
koszorúit az időnek.

Ejhaj, lányok, a Husvét múlik,
ejhaj, múlik az ünnep!

Mert az évek irgalmatlan
gyors szárnyakon elrepülnek,
s mint hárpiák elrabolják
húsunkat, arany derűnket.
Hirdeti a kis hajnalka,
mikor kinyílt, mikor csüggedt,
mert estére elveszíti,
amivel még reggel tüntet.

Ejhaj, lányok, a Husvét múlik,
ejhaj, múlik az ünnep!

Vigyázzatok, mert az élet
harangja ha hajnalt sürget,
mára takarodó kondul,
színek, fények elmerülnek,
csíntól, bájtól megfosztottan
álltok, szívek, hevek hűlnek,
mindannyian rútak lesztek
voltatok bár gyönyörűek.

Ejhaj, lányok, a Husvét múlik,
ejhaj, múlik az ünnep!

Tudok egy kis banyát, nála
nem volt hamvasabb, hevültebb,
arcától most fél, s kibékül
hogyha tükröt elkerülhet.
Odalett a márvány homlok,
arca horpadt, egyre gyűrtebb,
töpörödött, nincs oly ráncos
talárja a püspökünknek.

Ejhaj, lányok, a Husvét múlik,
ejhaj, múlik az ünnep!

Tudok másik vénségről is,
fogai már mind kidűltek,
ami maradt volna magnak,
tejfölbe a minap süppedt.
Volt ám sóhaj, hulltak búsan
szavak s könnyek, keserűek:
„Fogacskám, te voltál gyöngy is,
most vak babra sem becsüllek."

Ejhaj, lányok, a Husvét múlik,
ejhaj, múlik az ünnep!

Kis bolondok, ezért mondom:
míg az évek szépnek tűnnek,
s aranyszőke hajat dérrel
színezüstté nem csepülnek:
aki szeret, szeressétek,
úgy legyetek üdvözültek,
mert végül az alkalmak is
kopár gyászba feketülnek.

Ejhaj, lányok a Husvét múlik,
ejhaj, múlik az ünnep!




Vers: Babelmatrix
Kép: Ujváry Ignác festménye