A Luzsin-védelem a szerző harmadik regénye, mely Berlinben jelent meg, és 35 évet várt magára az angol nyelvű kiadása, mely alapján a magyar fordítás is készült.
Nabokov az előszóban már sokat elárul a regény cselekményéről, ahogyan azt Csíkszentmihályi Mihály is tette a Flow-ban, azonban engem sikerült meglepnie.
Luzsinnal (akinek kereszt- és apai nevét nem ismerjük, mert mindenki csak a családnevén szólítja) gyerekként ismerkedünk meg. Az apja nem túl sikeres ifjúsági könyveket ír, az anyja pedig magába zárkózik, így nem sokat foglalkoznak a fiukkal, akinek nevelését egy francia nevelőre bízták.
Luzsin az osztály lúzere típusú gyerek, aki annyira furcsa a környezet számára, hogy még az osztály másik lúzere is inkább magának követeli ezt a címet. Luzsinnal így senki sem törődik, esetlen, visszahúzódó és nem is az osztály legjobb tanulója.
A fordulatot az az apja által rendezett zenés est hozza meg a számára, melyen a fiú apja dolgozószobájába menekül, ahol megjelenik az egyik hegedűs, akit a telefonhoz hívtak. A szobában a férfi felfedez egy sakk-készletet, mely azonnal elvarázsolja a fiút, bár nem ismeri a játékot. Közben betoppan Luzsin apja, aki nem veszi észre a fiát, és a zenésszel a sakkról kezd beszélgetni. Luzsin apja nem nagyon tud játszani, ám a zenész azt mondja neki: ő hallja a lépéseket.
Csak áprilisban, a húsvéti szünetben jött el Luzsin számára az az elkerülhetetlen nap, amikor hirtelen kihunyt az egész világ, mintha elfordítottak volna egy kapcsolót, és a homályban csak egyetlen dolog világított fényesen, az újszülött csoda, egy ragyogó kis sziget, melyre egész életét összpontosítani ítéltetett. A boldogság, melyben megkapaszkodott, mozdulatlanná vált; az az áprilisi nap örökre kimerevedett, míg valahol másutt, egy másik síkon, folytatódott az évszakok menete, a városi tavasz, a vidéki nyár - de ezek a zavaros folyamatok már alig érintették őt.
Az ifjú Luzsint annyira elbűvöli a sakk, hogy titokban megtanul játszani, majd kiderül róla, hogy zseniális játékos, mely ténnyel a családja is kénytelen szembesülni.
Hirtelen eltelik több, mint másfél évtized és Luzsin egy üdülőhelyen ül egy nő társaságában, aki - ahogy Nabokov is írja az előszóban - meglát benne valamit, amit mások nem, és az egykori sakkzseni élete ismét fordulatot vesz.
A szerző fokozatosan gombolyítja a cselekmény szálát, és Luzsin (és a Nabokov) szemével nézve nem a történésekben, hanem azok mögöttes tartalmában rejlik a feltételezett igazság. Ez az, amit Luzsin folyamatosan keres. Mi történik a környezetében és miért történik mindez? Hol és mikor kezdődött? Fokozatosan köti össze a pontokat a különböző események között, míg kirajzolódik előtte a megoldás: a Luzsin-védelem.
A bevezetőben már említett Csíkszentmihályi Mihály spoilerezése miatt úgy gondoltam, a teljes regény Luzsin sakk iránti rögeszméjéről szól, és kevesebbet kapok a nem sakkhoz kötődő életéből. Ez nem így lett, ám nem is bánom. Nabokov most is megcsillogtatja a zsenialitását, érezni a sorokon, hogy nagyon jól tudja, mit miért tesz, miért így szövi a szálakat - az már más kérdés, ha az olvasónak Arra rájöttem, Luzsin élete hol csúszott el, ki volt az, aki egy nagyon fontos dologra nem figyelt oda vele kapcsolatban.
 |
| Vladimir Nabokov a feleségével, Verával sakkozik |
Nabokov a lepkék mellett, maga is rajongott a sakkfeladványokért, és a borító fülszövege szerint önmagát kiegyensúlyozott őrült elmének nevezte. Ezen annyira jót nevettem, ugyanis akkoriban olvastam a Consuelóban, hogy az egyik szereplő Albertet kiegyensúlyozott bolondnak nevezi. Ekkor döntöttem el, hogy utóbbiként ezt a regényt választom legközelebb az írótól. Ráadásul az aranyszívű kisasszony is egyértelműen a kiegyensúlyozott bolondok egyike (ő lett a kedvenc szereplőm), hiszen ki más látná meg azt Luzsinban, amit mások nem, ill. tökéletesen felfedezhető a viselkedésében a messiás-komplexus, és mellete nagyon intuitív is:
Azok az orosz fiatalemberek, akik hozzájuk jártak, nagyon kedves, de kissé unalmas kisasszonynak tartották, anyja pedig azt állította róla (mély hangon, elnéző mosollyal), hogy ő a házban az intelligencia és a dekadencia képviselője - azért-e, mert könyv nélkül tudta a "szimbolista" Belmont verseit, melyet egy antológiában talált, vagy egyéb ok folytán, nem lehetett tudni. Apjának tetszett önállósága, halksága és az a különleges mód, ahogy lesütötte szemét, amikor mosolygott. De ami a legelragadóbb volt benne, azt senki sem vette észre: lelkének az a titkos képességét, hogy csak azt érzékelje, ami valaha gyermekkorában vonzotta és gyötörte, amikor a lélek szimata még csalhatatlan; hogy állandóan kibírhatatlan, gyengéd szánalmat érezzen a védtelen és boldogtalan élőlények iránt, s akár többszáz mérföldről is megérezze, hogy, mondjuk, Szicíliában kegyetlenül püfölnek egy vékony lábú, bozontos horpaszú szamárcsikót. S ha valóban találkozott egy szenvedő élőlénnyel, akkor az olyan volt, amint ama legendás napfogyatkozás, mikor beáll a megmagyarázhatatlan éjszaka, száll a hamu, a falakon átüt a vér - és úgy érezte, ha most - de most rögtön - nem segít, nem szünteti meg a kínt, melynek létezése megmagyarázhatatlan, akkor ő maga is meghal, nem bírja ki a szíve. Ezért aztán állandó, titkos izgalomban élt, már előre megérezte magában az új elragadtatást és az új szánakozást.
Ez a volt a 10. mű, melyet a szerzőtől olvastam, és bár többször megcsillant a zsenialitása és a rá jellemző nyelvi szépségek, úgy éreztem, ez még nem az igazi Nabokov, ezért aki most szeretne megismerkedni a szerzővel, inkább egy másik művét válassza elsőként. Aki viszont már rutinos Nabokov-olvasó, ebben a regényében is megtalál(hat)ja azt, amiért szereti.
A regényből 2000-ben Végzetes végjáték (ezzel a címmel jelent meg először magyarul is a regény) címmel film is készült John Turturro és Emily Blunt főszereplésével. Csak a film leírását olvastam el, és már abból is kitűnik, hogy nagyon sokat változtattak a cselekményen a regényhez képest, így egyelőre nem tervezem, hogy megnézem.
- Az istenek játéka. Végtelen lehetőségek.
Érdekességek:
A regényben Luzsin apja írt egy elbeszélést Vezércsel címmel.
Magyarul 1990-ben Végzetes végjáték címmel jelent meg a regény Horváth Sz. István fordításában az Európánál, majd 2008-ban újra kiadták, immáron A Luzsin-védelemként, és idén a Helikonnál is napvilágot látott. Nekem a 2008-as kiadás van meg, és már az első oldalon nyúltam a tollért és a post-itért, amikor Nabokov előszavát olvastam az angol kiadáshoz:
1929-ben kezdtem írni, Le Boulouban – egy kis üdülőhelyen a Kelet-Pireneusokban, ahol lepkére vadásztam –, és ugyanabban az esztendőben, Berlinben fejeztem be. Különös világossággal villan emlékezetembe egy lejtős sziklalap az ulex- és ilexborította hegyekben, ahol megfogant bennem a könyv főtémája.
(Ez egy tipikus Ni-élmény, mely a kiegyensúlyozott őrült elmék és bolondok életében teljesen természetes.)
ilex: örökzöld tölgy (Quercus ilex), téli magyal(fa), krisztustövis (Ilex aquifolium)
ulex: sülbige, sülzanót, sünzanót (Ulex)
Forrás: Angol-magyar nagyszótár (Akadémiai Kiadó, 2000.)
A Molyon írtam egy karcot ezekről a növényekről, ha valaki szeretne többet megtudni róluk.
Nem ismertem sem az ilexet, sem az ulexet, és feltételezem, hogy valószínűleg csak a biológiában/botanikában járatosok emlegetik így ezeket a növényeket. A Moly szerint az Angol-magyar nagyszótárt már 1970-ben és 1980-ban is kiadták, ezért nem értem, hogy lehetett egy fordító (jelen esetben Barkóczy András) olyan lusta, hogy ne nézzen ennek a két szónak utána. És a java még csak ezután következett.
Elöljáróban elmondanám, hogy nem vagyok fordító, sem bölcsész, csak nagyon jó nyelvérzékem van, és a (középfokú) nyelvvizsgáim során megtanultam, hogy nem kell mindent szó szerint lefordítani (pl. passzív mondatok esetén), az a lényeg, hogy az eredeti szöveg és a célnyelvi szöveg összhangban legyen. És nyugodtan lehet a lefordított mondat akár hosszabb, akár rövidebb is az eredetinél, bátran használhatunk szinonimákat, mert minden nyelvnek megvannak a maga sajátosságai és szépségei. Az Enneagrammnál pedig a múltkor már megírtam, hogy azért kötekszem, mert ezek a hibák bántják a szépérzékem.
Tette magát, hogy alszik.
He pretended to be asleep. - Tettette, hogy alszik.
Luzsin 14 évesen külföldre utazott, ahová most - 16 évvel később -visszatér, azaz most 30 éves. A fordítás szerint: Nem mondta volna rá az ember, hogy éppen csak túl van a negyvenen (...). - Itt nagyot néztem, mert szerintem 14 + 16 = 30, úgyhogy megkerestem az eredeti szövegben:
And one would never have said that he was only beginning his fourth decade: - a negyedik évtized a 30-as éveket jelenti, azaz a 30 és 39 év közti időszakot, tehát Luzsin éppen csak betöltötte a harmincat.
Kiderült, hogy fontos, titkos vállalkozásai vannak, és pénze szét van dugdosva a szövetséges Európa összes bankjaiba.
It turned out that he had important secret business affairs and money tucked away in all the banks of allied Europe. - A tuck valóban azt jelenti, hogy bedug valamit (a ruhák betűrésére is ezt a szót használják), de hogy lehet a pénzt szétdugdosni???
De huszonöt éves volt, divatosan nyírt haja elragadóan állt, és volt egy olyan fejmozdulata, mely magában hordozta a lehetséges harmónia, a valódi szépség utolsó pillanatban be nem váltott ígéretét.
But she was twenty-five, her fashionably bobbed hair was neat and lovely and she had one turn of the head which betrayed a hint of possible harmony, a promise of real beauty that at the last moment remained unfulfilled.
Minden nőtársam nevében kikérem magunknak, hogy a nők haját nem nyírni szokták (mint a birkákat), hanem vágni, és a haj helyett a frizura sokkal jobb választás lett volna: divatosra vágott frizurája.
A bob ugyanis azt a típusú frizurát jelenti (nem túl rövid, de nem is hosszú), amilyen Sandra Bullocknak is van a Ház a tónál c. filmben:
oleander - magyarul leandernek hívják ezt a növényt.
Luzsint egy kisfiú követi, és ezt észre is vette:
Luzsin megállt. A kisfiú is megállt. Luzsin elindult, a kisfiú is elindult. Akkor megmérgelődött, hátrafordult és sétabotjával megfenyegette a gyereket.
Then Luzhin lost his temper and threatened him with his cane. - dühbe gurult, mérges lett
Ugyan miféle cselszövény telne ki ettől a fajankótól?
How could you expect any trickery from such an oaf? - a trickery trükköt, csalafintaságot, fortélyt jelent.
A gyalogjáró megcsúszott, derékszögben felemelkedett és visszalendült a helyére.
The sidewalk skidded, reared up at a right angle and swayed back again. - Később már járdaként szerepel, majd ismét gyalogjáróként.
Egyszerűen csak szeret mindent ellenünkre csinálni - szólt ismét közbe az anyja.
She just likes to annoy us" interrupted her mother again. - vagy inkább szeret minket bosszantani
A duruzsoló horkolás mellette, a furcsa szomorúság és ez a sötétség az ismeretlen szobában ébren fogták, nem hagyták álomba siklani.
The cooing snore beside her, a strange melancholy, and this dark, unfamiliar room kept her suspended and would not allow her to slip off into sleep. - A magyar fordításban a furcsaság mellett egy újabb baki, ugyanis a szoba nemcsak ismeretlen, hanem sötét is, a cooing pedig turbékolást, gőgicsélést jelent. Jó, maradjon a duruzsolás, de a furcsa szomorúság/melankólia (ez hogy nem lett magyarosítva?) és ez a sötét, ismeretlen szoba ébren tartotta és nem nem engedte álomba merülni/elaludni.
"Adja át a mesternek felindulásom, felindulásom..."
“Give the Maestro my anxiety, anxiety . . " - Az anxietynek is több jelentése van, így lehetne: akár az is, hogy: aggódom érte.
A nagy külföldi utazás, a róla való beszélgetések, az útitervek.
A long trip abroad, conversations about it, travel projects. - Egy nagy külföldi utazás (mert határozatlan névelő van az eredetiben), a róla folytatott beszélgetések.
a vasútiroda (railroad office) magyarul vasúti iroda
Voltak ott pálmák fekete sziluettjei a rózsaszín alkonyi égen, és ugyane pálmáknak fejre állított sziluettjei az alkonyrózsaszínű Nílusban.
There were black palms silhouetted against a rosy sunset and the reversed silhouettes of the same palms in the rosy Nile. - ugyanezeknek (én így ismerem)
Arrébb, a kis parkban egy csupa pirosba öltözött hároméves kisgyerek botladozott kis szőrtopogójában,
Farther, in a small public garden, a three-year-old boy all in red, walking unsteadily on woolen legs,
A woolen legs gyapjúból készült ruhadarabra utal, és ez kb. a kötött lábmelegítő lehet.
Nem érezték még szükségét, hogy velem is tudassák.
“You haven’t yet deigned to inform me,” - Még nem méltóztattál tájékoztatni róla" - ráadásul a magyar szövegben is érezni, hogy ezt kinek mondja az illető (nem spoilerezek, de tegeződnek)
És ismét tőrbe esett
And again he had been caught - vagy inkább csapdába esett, tőrbe csalni szoktak valakit
és Luzsinával kellemetlenül forogni kezdet t a világ, szédült a feje, mint a lunaparkban a pörgettyű.
and Mrs. Luzhin's head began to spin as it used to in the amusement park on the revolving disk.
- a lunapark magyarul a vidámpark (bár Babits is használja az egyik versében a lunaparkot), és angolul ez a revolving disk, és elhiszem, hogy magyarul hívhatjuk pörgettyűnek.
Megkérdeztem a Molyon, és Törpék táncának, ill. körforgónak hívják magyarul. Nyilván ezek a mai elnevezései, úgyhogy maradhat a pörgettyű.
Telefonált Fa... Fa... Fati úr.
“A Mr. Fa . . . Felt . . . Felty. - Az eredti szövegben Felty úr telefonált, és a továbbiakban is Mr. Feltyként szerepel.
Valami kilátástalan tévedés.
Some kind of hopeless muddle. -a hopeless muddle kétségbeejtő zűrzavar/kavarodás is lehet.
Az éjjeli asztalka (bedside table) pedig éjjeliszekrény
Most komolyan, ezek a hibák az elmúlt 34 évben senkinek sem tűntek fel??? Szerkesztő és korrektor kezébe véletlenül sem került a szöveg?
Ezek a hibák felérnek egy merénylettel Nabokov írása és a magyar nyelv ellen.
A Wikipedia szerint Horváth Sz. István magyar-orosz szakon végzett, ami ezen a fordításán sokszor egyáltalán nem érezhető (lásd a fentieket). Bár már tudom, nem a diplomán múlik, hogy valaki tud-e szépen, érzékletesen fordítani és/vagy írni. Ráadásul a fordításhoz nem szégyen elővenni a szótárt egy ismert szó esetén sem, mert lehet, van egy 101. jelentése, amely tökéletesen illeszkedik a magyar szövegkörnyezetbe.
Az eredeti idézeteket az Archive-ról másoltam, ahol a teljes regény megtalálható angolul, így aki nem hisz nekem, ott utánanézhet.
Semmilyen perverz örömöt nem okoz az ilyen bejegyzések írása, egyszerűen csak maximalista vagyok, és érthetetlen számomra, amikor valaki csak fércmunkát végez.
Vladimir Nabokov: A Luzsin-védelem
Eredeti cím: The Defense
Fordította: Horváth Sz. István, az Előszót Barkóczy András fordította
238 oldal
Európa Kiadó, 2008
Bejegyzések
