Mostanában eszembe jutott, hogy elég régen olvastam olasz szerzőtől és ez nem mehet így tovább. Éppen egy éve, hogy először került le a polcról a Selyem, és akkor egyetlen értelmes gondolat sem jutott róla eszembe, így elmaradt a bejegyzés róla. De annyira jó ez a könyvecske, hogy nem hiányozhat a blogból, így a hétvégén újraolvastam.1861-ben járunk egy francia városban, Lavilledieu-ben. Itt él a 32 éves Hervé Joncour gyönyörű feleségével, Hélène-nel. Hervé Joncourt apja, a polgármester katonai pályára szánta, de egy napon megjelent a városban Baldabiou, aki kijelölte a fiatalember számára az utat:
Karon fogta Hervé Joncourt, és az apjához vitte:
- Tudja, mi ez? - és kérdezés nélkül az irodájába lépett.
- A fiam.
- Nézze meg jobban.
A polgármester hátradőlt bőr karosszékében, és csurogni kezdett róla az izzadság.
- Hervé fiam két nap múlva visszamegy Párizsba, ahol fényes karrier várja a hadseregünkben, ha Isten és Szent Ágnes is úgy akarja.
- Pontosan. Csakhogy Isten máshol van elfoglalva, Szent Ágnes meg utálja a katonákat.
Így száll először hajóra Hervé Joncour, hogy selyemhernyópetéket vásároljon, majd azokat hazavigye és a város fonodáiban selymet készíthessenek belőle.
Ettől fogva minden októberben útra kel, hogy április első vasárnapján hazaérkezzen a sok-sok apró petével, melynek köszönhette a város és ő is a jómódját. Hervé Joncour megjárta Afrikát, de egy napon titokzatos kór fertőzte meg a petéket, így máshonnan kell őket beszereznie. Baldabiou Japánt tűzte ki úti célul, Hervé Joncour pedig ismét elindul:
- És pontosan hol is lenne ez a Japán?
Mindig egyenesen arra. A világ végén.
Európát és Ázsiát átutazva érkezik meg Japánba, ahol megismerkedik Hara Kei-jel és egy titokzatos nővel, aki (valószínűleg) a férfi szeretője. Ettől a perctől Hervé Joncour nem tud szabadulni a titokzatos lányka arcú nőtől.
A rövid fejezetek és az egész történet rövidsége ellenére egy igen ütős művel van dolgunk. A folyamatosan visszatérő elemek (Hervé Joncour útjainak leírása, ismétlődő mondatok), a sok tőmondat egyáltalán nem zavaróak, inkább egyfajta ritmust adnak, és ebben rejlik a Baricco-féle varázslat, a minimál irodalom varázsa.
Nem szeretnék többet elárulni a cselekményről, de a történet nemcsak a peték útjáról szól, hanem Hervé Joncour, Hélène és Hara Kei és a titkozatos lányka arcú nő története is. Egyszerre gyönyörű és tanulságos.
Szerintem nem lehet nem szeretni, úgyhogy megéri azt az egy-két órát ráfordítani, míg elolvassuk.
2007-ben film is készült a regényből Michael Pitt, Keira Knightley és Alfred Molina főszereplésével. Olvasás után érdemes megnézni. (Egyetlen negatívum: a regényben Hélène haja fekete, Keiraé pedig eléggé szőke lett a filmben...)
Szándékosan választottam az olasz nyelvű moziplakátot (remélem, Nikkincs, örülsz ;)), mert az eredeti cím is olyan szép, és tervben van, hogy elolvasom eredetiben is. A Klett Kiadó Easy Readers sorozatában már felfedeztem, bár nem tudom, mit hagyhattak ki belőle, ha 88 oldalas az a kiadás.
Alessandro Baricco: Selyem
Eredeti cím: Seta
Fordította: Székely Éva
98 oldal
Helikon Kiadó, 2010
1790 Ft
Alessandro Baricco: Selyem
Eredeti cím: Seta
Fordította: Székely Éva
98 oldal
Helikon Kiadó, 2010
1790 Ft
Bejegyzések
