Szabó T. Anna: A belső mosoly…
A belső MOSOLY nem beszél,
csak SZAVAK NÉLKÜL simogat,
biztat, melegít, benned él,
szívdobogással támogat,
a belső mosoly jó meleg,
jut másnak is, sosem fogy el,
MINDVÉGIG ott marad veled,
amíg lélegzel, nem hagy el,
a belső mosoly ellazít,
végigvezet az életen,
minden kötelet elszakít,
ha fojtogat a FÉLELEM,
a belső mosoly megsegít,
átölel, nem vagy egymagad –
felsugárzik az arcodon:
már bentről melegít a nap.
Szabó T. Anna: Az ünnep azé, aki várja
Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?
Szárnysuhogás az ablakon túl –
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.
A karácsonyfát hozzák – hallod?
– egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?
Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.
És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.
Vers:
Szabó T. Anna honlapja
Szabó T. Anna: Saját szívvel
Öntsünk szappant, öntsünk gyertyát,
kössünk csuhét, fonjunk szalmát,
varrjunk apró bársonypárnát,
tegyünk bele levendulát!
Látod, én is angyal vagyok:
meglepetést tartogatok!
Saját kézzel készítem,
beleteszem a szívem.
Dióbogárka, papírpohárka,
gyöngy-nyaklánc, tálka, festett madárka,
gyurmavirágcsokor és rongybaba,
párnahuzatból lámpabura,
habzsák, babzsák, filc-szívecske,
mécsestartó telefestve,
plusz egy díszes képkeret –
beleteszem képemet!
Vers:
Szabó T. Anna honlapjaEbbe a bejegyzésbe én is beletettem
a saját szíveimet, mostanában úgyis mindenféle karácsonyi dekorációt "alkottam".
Szabó T. Anna: Ne fészbukozz részegen!
Nagyon megy a falra hányás,
gyalázkodás, fertelem?
Te jobb vagy a rossz szavaknál:
ne fészbukozz részegen!
Hogyha van egy gonosz éned,
de nem lennél része sem,
rejtegetnéd, eltitkolnád:
ne fészbukozz részegen!
Indulattól hogyha fortyogsz,
türelmed fogy vészesen,
sportolj inkább, vagy aludj el:
ne fészbukozz részegen!
Ha zavaros szenvedelmed
túlmutat a tényeken,
azt se tudod, mit beszélsz már:
ne fészbukozz részegen!
Kiokádod, aztán bánod –
szabadkozol félszegen…
Hogy ne töröld fel a padlót:
ne fészbukozz részegen.
Ha ezt most piásan írnám,
bazmegelnék – mért, te nem?
Inkább szépen csendben mondom:
ne fészbukozz részegen.
Egy másik Szabó T. Anna-verset kerestem, de ezt nem hagyhattam ki.
Meglátszik, hogy sehogyan sem fészbukozom. A másikat majd egy másik hétfőre tartogatom.
Vers:
Szabó T. Anna honlapjaKép
Bejegyzések
