1527-ben Erasmus ajánlólevelével érkezik Thomas More chelsea-i házába ifj. Hans Holbein, hogy megfesse az ekkor már elismert udvaronc és tudós családi portréját. More vér szerinti lányai már mindhárman férjhez mentek, egyedül gyámleánya, Meg Giggs (a lenti festményen balról az első) maradt pártában, aki gyerekkori házi tanítója és szerelme, John Clement hazatérését várja. (More gyerekei különösen ismertek voltak műveltségükről, ami ebben a korban valljuk be, nem sokaknak adatott meg).
More-ról ekkor már sokféle szóbeszéd járja az eretneküldözésben folytatott részvétele kapcsán, Meget is súlyos kétségek gyötrik nevelőapjával kapcsolatban, miközben VIII. Henrik mindent elkövet, hogy megszabaduljon felségétől, a katolikus Aragóniai Katalintól és elvehesse Boleyn Annát.
Meg hamarosan különös felfedezést tesz a festő vallási nézeteivel kapcsolatban, aki nagy elánnal veti bele magát a családi portré megfestésébe.
Hat éven át követjük a szereplők sorsát, de emellett részletes korrajzot is kapunk nemcsak Anglia, de Európa életéről is, ahol egyre inkább erősödik a katolikus egyház elleni fellépés és egyre nagyobb teret hódít a reformáció. Tanúi leszünk, hogyan szedi áldozatait a köleshimlő (vagy más néven izzadásos betegség, mely egy nap alatt végezhet áldozatával), az eretnekek mozgalmának, üldöztetésüknek, kegyetlenkedéseknek, miközben Hans mester számos festményt alkot és Thomas More karrierje is felfelé ível.
Mivel a történetet Meg szemszögéből ismerjük meg, így egy picit meglepődtem, amikor a narrátor szerepét egyszer csak az írónő vette át, majd visszatért Meghez, de gyorsan megszoktam. Egyszer-kétszer megijedtem, amikor számomra túl romantikussá váltak az események, de szerencsére gyorsan témát váltottak, így nyugodt szívvel olvastam tovább.
A regény nagyon olvastatja magát, folyamatosan fenntartja az érdeklődést és a számos titok mellett rengeteg új információt kapunk pl. Thomas More-ról vagy éppen arról, mi is volt az eretnekek legnagyobb bűne, mellyel szemben a katolikus egyház fellépett velük szemben.
Nagyon élveztem a képek születését és a leírásokat, és nem is sejtettem, hogy Holbein képei mennyi titkos üzenetet és utalást rejtenek. Nemcsak a More család portréje, hanem az egyik legismertebb képe,
A követek is (érdemes nagyban megnézni):
Külön kiemelném, hogy az írónő nem hasra ütésszerűen írta meg a regényt, hanem komoly kutatómunka előzte meg, melynek forrásjegyzéke megtalálható a könyv utolsó lapjain. Ahogy Vanora Bennett fogalmaz:
"Ez a történet jóval több történelmi tényre épül, mint azt az olvasó gondolhatná."
A főbb szereplők mindegyike valós személy, akiknek jó volt bepillantani a mindennapjaikba. Thomas More-ról bizonyára mindenki hallott, de nem biztos, hogy ennyire részletesen elmerült az életrajzában, mint amennyit a könyvből megtudunk róla.
Meg Giggs sem elégszik meg a korabeli nők otthon hímezgető életével, hanem ahol tud segít és nem kerüli el figyelmét senki és semmi sem.
Holbein pedig különös egy figura volt. A regényben két képet is fest More-ékról, azonban a másodikat a rajta szereplő aláírás miatt nem neki tulajdonítják, ám egyre inkább hajlanak arra, mégis a német festő alkotása.
Egyetlen negatívum a regényben az itt-ott felbukkanó nyomdahibák (szóköz vagy éppen egy szó hiánya), amik egy hangyányit lassítják az olvasást, de ettől eltekintve, mindenkinek megéri elolvasni, aki kicsit is érdeklődik a korszak és/vagy Holbein élete és művei iránt. Az biztos, hogy most már tényleg el kell olvasom Shakespeare-től a III. Richárdot.
Vanora Bennett: Hölgy mókussal és seregéllyel
Eredeti cím: Portrait of an Unknown Woman
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Geopen Kiadó, 2011
608 oldal
3990 Ft
Az írónő honlapja
A képek forrása:
Wikipaintings.org, ahol a festő többi műve is megtekinthető
Sir Thomas More és családjának portréja
Bejegyzések
