Gyarmati Andreát gyerekkoromban a tévéből ismertem meg, ő volt a kedves doktor néni, akit az egyik műsor ideje alatt felhívhattak a nézők a kérdéseikkel, és az adás végén elmondta, mely problémákkal keresték a leggyakrabban. Akkor még nem tudtam volna megfogalmazni, ma viszont már igen: ő az a típusú orvos, sőt ember, aki már a kisugárzásával is gyógyít. Nem véletlen, hogy ennyire szeretik-szerették a kisebb-nagyobb betegei is.

   Csupán néhány gondolat mindez, estefelé. Arról, annak kapcsán, amit épp a napokban olvastam.

   Talán csak arra jó, hogy elgondolkozzunk, és jól lássuk egy-egy esemény helyét a teljes történetben. Abban a történetben, amit életnek hívunk és amivel sosem járhatunk rosszul. Se te, se én, se senki. Szerintem. 

A könyv egy jó értelemben vett sztorizós kötet, melyben nem időrendben, hanem ahogy a szerző eszébe jut egy-egy történet, elmeséli, tud önmagán is nevetni és ami még inkább szimpatikussá teszi: levonja belőle a tanulságokat, tisztában van a saját hibáival, képes belátni, ha tévedett, elgondolkodni rajtuk és tanulni belőlük, fejlődni. Mindezt olyan természetességgel, kedvességgel és őszintén teszi, hogy úgy éreztem olvasás közben, mintha mellettem ülne és nekem mesélne. 

München, 1972 - "csak ezüst"

   És akkor itt kérnék egy lehetőséget mindannyiunk nevében, akiket gyűjteményesen a magyar sportnak szoktak nevezni. Régen és ma. Nem kért rá ugyan senki, de elmondanám, hogyan néz ki ez belülről. Ezek a saját érzéseim, de hidd el, megbeszéltem sokszor a sporttársaimmal, tehát nem vagyok ezzel a hozzáállással egyedül. Sőt.

   Esélyesnek lenni jó.

   Esélytelennek lenni teher.

   Ha bíznak, hisznek benned, az szárnyakat ad.

   Ha érzed a tieid szeretetét, az megacélozza az akaratodat és pluszt ad a küzdelemben. Ezért is nagy dolog a hazai pálya, mert ott testközelből érezhető mindez.

   Egy versenyen lehet nyerni és veszíteni. Hogy ebből aztán mit hozol ki, vérmérséklet dolga, de hogy nem az az oka a vereségnek, ha hisznek benned, erre leteszem, ha kell, a nagyesküt.

   Néha a legnagyobb vereséged a legnagyobb győzelmeddé kovácsolódik, néha egy-egy győzelemtől megbicsaklik az életed, mert túl közel mész a naphoz. Ilyen is van, és az ellenkezője is.

   Nincs ez másképp a valódi Életben sem. Ezért ha adhatok egy jó tanácsot, hozd ki mindenből a lehető legjobbat. Tégy meg mindent a siker érdekében, de lépj tovább, és találj új célokat akkor is, ha nem vált valóra egy dédelgetett álmod.

   Hiszem, ha szeretetteljes vagy, mindaz, amit adsz, valamilyen formában visszatalál hozzád. Lehet, hogy nem ott és akkor és főleg attól, akitől nagyon vágynál minderre.

   Mosolyogj, és a világ vissza fog mosolyogni rád, olvasom naponta. Sajnos mára nagyon elcsépeltnek tűnik, pedig nem az. Ja, és soha ne add fel, ezt meg sportolóként elég hamar megtanultam, mert mindig van egy új nap és egy új lehetőség. Attól, hogy sokat mondunk valamit, és elcsépeltnek tűnik, azért még igaz lehet.

   Apu valamikor kislánykoromban azt kérdezte: - Minek örülsz ennyire, kislányom, hogy folyton mosolyogsz? 

   És én már akkor is, vagy akkor talán még jobban tudtam, mindig lehet valaminek örülni. 

   Most például éppen annak, hogy ezt leírtam, és talán jelent számodra valamit.