Emlékszem, hogy Dürrenmatt drámájának címével először az egyik Európa diákkönyvtáras könyvjelzőn találkoztam, és valamiért mindig is kíváncsi voltam erre a művére, mert milyen is lehet egy dráma, amelynek fizikusok a főszereplői? Ezért is jó, ha az ember lányának eszébe jut, hogy március 27-én ünnepeljük a Színházi világnapot, így a jeles nap alkalmából sikerült egy újabb hiányosságomat pótolni.
A fizikusok pedig nemcsak érdekes, de izgalmas és elgondolkodtató dráma is egyben.

A helyszínünk a Les Cerisiers magánszanatórium, és a két felvonás egyetlen novemberi estén játszódik. Az épület valójában egy villa, amely a főorvosnő (a későbbiekben Doktorkisasszony), Dr. Mathilde von Zahn családjáé volt egykor, aki az előkelő família utolsó sarjaként átalakíttatta.

Ebben a szárnyban csupán három beteg kapott helyet: három fizikus. Egyikük Newtonnak, a másikuk Einsteinnek képzeli magát, míg a harmadik, Möbius, akinek többször megjelent Salamon király.

Már a dráma kezdete is nagyon ígéretes, ugyanis aznap délután gyilkosság történt! Az egyik ápolónőt megfojtották, és miközben a detektívfelügyelő a doktorkisasszonyra vár, a főnővérrel beszélget. A doktorkisasszony éppen zongorán kíséri a hegedülő elkövetőt - Einsteint -, aki így nyugtatja meg magát a tette után.

Mivel egyikük sem áll továbbra sem rendelkezésére, a felügyelő Newtonnal kezd beszélgetni. Kiderül, hogy három hónapja is hasonló körülmények között gyilkoltak meg egy ápolónőt, a tettes pedig Newton volt. A fizikus emlékszik a történtekre, és meglepő dolgot árul el magáról a felügyelőnek.

Miután végre megjelenik a doktorkisasszony, a felügyelő közli vele, hogy a biztonsági rendszabályok nem megfelelőek, újakra van szükség, ezért az ügyész kezdeményezésére ezentúl csak férfi ápolókat alkalmazhatnak ebben a szárnyban.

A felügyelő távozását követően megérkezik Rose asszony - korábban Möbiusné - három fiával, és újdonsült férjével, a misszionáriussal, hogy ő és gyermekei elbúcsúzhassanak, mivel elköltöznek, és az új házasság miatt a továbbiakban már nem tudja fizetni a fizikus szanatóriumi díját.

ROSE ASSZONY       Hogy érzi magát az én kis Johann-Wilhelmem?
DOKTORKISASSZONY    (az irattartóban lapoz) Jó Möbiusunk nem javul, és nem romlik, Rose asszony. Begubózik a saját világába.
ROSE ASSZONY        Még most is azt képzeli, hogy Salamon király jelenik meg neki?
DOKTORKISASSZONY    Még most is.
ROSE MISSZIONÁRIUS    Szomorú, sajnálatos tévképzet.
DOKTORKISASSZONY     Az ön kemény ítélete kissé meglep, Rose misszionárius úr. Mint teológusnak mindig számolnia kellene a csoda lehetőségével.
ROSE MISSZIONÁRIUS    Természetesen - de nem egy elmebeteg esetében.

Azt hiszem, már ez is ígéretesen hangzik, azonban Dürrenmatt és a fizikusok további meglepetéseket tartogatnak.
A paradoxonokat felsorakoztató dráma a tudós és a hatalom (politika) felelősségét boncolgatja. Tehát nem kell megijedni, sem képletekkel, sem tudományos magyarázatokkal nincs teletűzdelve, hanem egy ma is nagyon aktuális kérdést feszeget. Megossza-e a tudós a felfedezését a világgal, ha azzal el lehet pusztítani a világot? Mire használ(hat)ja a hatalom a tudós felfedezését?

MÖBIUS   (feláll) Mindhárman fizikusok vagyunk. A döntés, amelyre elszánjuk magunkat, fizikusok döntése legyen. Tudományosan kell eljárnunk. Nem szabad, hogy a nézeteink befolyásoljanak! Csak logikai következtetések vezessenek. Meg kell találnunk az értelmes megoldást. Semmiféle gondolati tévedést nem engedhetünk meg magunknak, mert a hibás számítás katasztrófához vezethet. A kiindulópont világos. Mindhármunknak azonos cél lebeg a szeme előtt, csak a taktikánk különböző. A cél a fizika előrehaladása.

Az eddig olvasott Dürrenmatt-drámák is zseniálisak voltak, és ugyanezt mondhatom A fizikusokról is.  Amikor azt hittem, hogy mindent megtudtam, előállt egy akkora csavarral, hogy csak néztem, és mivel már elég későn olvastam, így ezt a részt másnap újraolvastam, hogy biztosan jól emlékszem-e?
De jól emlékeztem. Még az őrültekházában is érhetik meglepetések az embert. De vajon tényleg azok az őrültek, akik ott élnek? Valóban csak ott lehetünk szabadok?

Dürrenmatt drámái sem vesztenek az évek múlásával aktualitásukból, ma is ugyanúgy képesek gondolkodásra bírni a nézőt vagy az olvasót, mint a megírásukkor.

MÖBIUS (...) Csupán az őrültekházában vagyunk szabadok. Csak az őrültekházában szabad gondolkoznunk. Odakint a szabadságban a gondolataink robbanóanyagok.

Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok
Eredeti cím: Die Physiker
Ungvári Tamás színműfordításai - Drámák
Fordította: Ungvári Tamás
474 oldal (269 - 344.)
Scolar Kiadó, 2012
Eredeti ár: 4490 Ft
A dráma a MEK-ben, illetve megjelent az Európa Diákkönyvtár sorozatában is (A fizikusok - Öt modern dráma).

Éppen és egy éve, hogy csatlakoztam a Dürrenmatt-rajongók táborába, miután elolvastam A nagy Romulust. Amikor nemrég megjött a tv újság és megláttam benne, hogy szerda este a Dunán a másik nagy sikerű művének filmváltozatát, eldőlt, hogy addig el kell olvasnom ezt a drámát is.

A három felvonásos tragikomédia helyszíne egy 1950-es évekbeli  kitalált kisváros, Güllen, amely az évek során tönkrement. Pedig egyszer Goethe is megszállt itt és Brahms is itt komponálta az egyik kvartettjét. Azóta a gyárak bezártak, az emberek az utcára kerültek, munkanélküli-segélyből és az ingyenkonyhán élnek. Míg korábban minden vonat megállt az állomáson, mára már csak két vonat maradt, a nagy vonatok csak átutazóban érintik Güllent. Egy szóval: a város csődbe ment, még a városházán sem maradt más egy ócska írógépen kívül.

Mégis, ez a pusztulásra ítéltetett kisváros most lázban ég: délután tér vissza több mint négy évtized múlva Claire Zachanassian, aki időközben milliárdos lett, és a város szülötteként megmentőként tekintenek rá. Az állomáson négy polgár, a polgármester, a tanár, a pap és a szatócs, Ill készülődik az illő fogadtatásra. A társaság Illben bízik, aki Claire ifjúkori szerelmeként a régi szép idők felidézésével bizonyára meg tudja győzni az asszonyt, hogy anyagi támogatást nyújtson Güllennek.

Folynak az előkészületek, azonban az idős hölgy korábban érkezik, így a fogadtatás másként alakul. A különös kísérettel (egy főkomornyik, a hetedik férj és két egykori fegyenc, majd később két öreg vak, akiknek neve csak egyetlen betűben tér el), rengeteg poggyásszal és egy koporsóval (hamarosan kiderül, miért hozta magával) érkezett asszony, aki az Arany Apostolban tartandó köszöntés előtt szeretné felkeresni a számára egykoron fontos helyeket.

ILL     Most majd minden másképpen lesz.
CLAIRE ZACHANASSIAN     Meghiszem azt.
ILL (fürkészőn) Segítesz rajtunk?
CLAIRE ZACHANASSIAN     Ifjúságom városát nem hagyhatom cserben.
ILL    Tudod-e, hogy ehhez milliókra van szükség?
CLAIRE ZACHANASSIAN     Milliókra? Nem számít.

A köszöntő közben a megjelentek már arról suttognak, hogy a város jelentős anyagi támogatás elé néz, már csak az összeg nagysága titok. Elérkezik a várva várt pillanat: az öreg hölgy bejelenti, hogy egy milliárdot ad: fél milliárdot a városnak, míg a másik felét a lakosság közt kerüljön szétosztásra. A megjelentek ovációban törnek ki, de Claire ekkor egy feltételt szab, amely megdöbbenti a kisváros lakosait. Annak idején Claire-t hatalmas igazságtalanság érte, amiért most készül revansra.

A bejelentés nem várt hatást vált ki a polgárokból és néhány nap alatt a város képe is megváltozik. Az első felvonás humoros párbeszédeinek helyét átveszi a feszültség, amely végigkíséri a következő két felvonást, míg a döntés megszületik. Vajon hogy dönt Güllen?  Megéri-e a kért áldozatot a pénz, az emberek jóléte és a város fellendülése? Lehet-e erősebb a kapzsiság az emberségnél? Minderre választ kapunk a tragikomédia végén. Közben pedig elgondolkodhatunk: vajon mi hogy döntenénk?

A bejegyzés elején említett német-osztrák filmváltozatban a cselekményt napjainkba helyezték át, és bár néhány változtatást eszközöltek, de ebből is látszik, mennyire aktuális ma is. A Guldenburgok örökségéből ismert Christiane Hörbiger zseniáliasan alakítja a bosszúra éhes, hideg üzletasszonyt.
Nemcsak német nyelvterületen, a világ bármelyik országában megtalálható Güllen mai mása, de inkább másai. Nem is kell olyan messzire mennünk.
Ki tudja, talán egy nap nálunk is megjelenik az öreg hölgy, és benyújtja a számlát.
   


Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
Eredeti cím: Der Besuch der alten Dame
In: Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus - Az öreg hölgy látogatása
Európa Diákkönyvtár
Fordította: Fáy Árpád
208 oldal
Európa Kiadó, 2007
820 Ft

Eredetileg Pirandello színműveiről terveztem bejegyzést mára, elvégre a Színházi világnapon nálam nem hiányozhat legalább egy drámáról a bejegyzés. Pirandello helyett végül Dürrenmatt lett a kiválasztott és A nagy Romulus. De megnyugtatok Mindenkit: mindkettő zseniális!

Az alcím Történelmietlen történelmi komédiát ígér. Ezt olvasva gondoltam, egy vicces vasárnap délelőttnek nézek elébe.

476. március idusán járunk Romulus császár campaniai villájában, ahol a Római Birodalom a bukására készül. Spurius Titus Mamma ezen a reggelen érkezik meg lóhalálában a hírrel, hogy  a germánok betörnek, a birodalom az utolsókat rúgja. Azonban Romulus császár színe elé kerülni nem olyan egyszerű, a komornyikok fel is világosítják a császári parancsnokot, aki néhány nap múlva a kötelező formaságok után közölheti az uralkodóval a fontos hírt.

Romulus később meg is érkezik a reggelihez. Miközben a császár a komornyikokat faggatja arról, hogy az elődeiről, ill. az Odoaker germán fejedelemről elnevezett tyúkjai tojtak-e, Apollyon műkereskedő a palota szobrai között sertepertél és megérkezik a császárnő, Julia is. A császárné igyekszik jobb belátásra bírni férjét, könyörög, hallgassa meg a hírnököt, de Romulus továbbra is hajthatatlan:

APOLLYON (lemászott a létráról, a császárhoz lép, egy mellszoborra mutat) Ezért az Ovidiusért három aranyat ajánlok fel, felség.
ROMULUS    Négyet. Ovidius nagy költő volt.
JULIA    Miféle ember ez itt, Romulus?
ROMULUS    Apollyon, siracusai műkereskedő, neki adom el a mellszobraimat.
JULIA    Csak nem kótyavetyéled el Róma nagy múltjának legjelentősebb költőit, bölcselőit és államférfiait?!
ROMULUS    Végkiárusítást rendezünk.
JULIA    Ne feledd, hogy atyám, Valentinianus, csak ezeket a mellszobrokat hagyta rád.
ROMULUS    Hiszen te is itt vagy még, drágaságom.

JULIA    Romulus, engem a Haza Anyjának neveznek, és én büszke vagyok e kitüntető címre. És most mint a Haza Anyja akarok veled beszélni. Te egész nap csak a reggelizőasztal mellett ülsz, téged csak a tyúkjaid érdekelnek, nem fogadod a futárokat, vonakodol a teljes mozgósítást elrendelni, nem szállsz hadba a germánok ellen, nem akarod a lányodat nőül adni az egyetlen emberhez, aki megmenthet minket. Voltaképpen mi a szándékod?
ROMULUS    Nem szeretném megzavarni a világtörténelmet, kedves Julia.