Bernard Shaw színművét Szendi Gábor könyve juttatta eszembe, és úgy döntöttem, tizenkét év után biztosan mást fog adni, mint először. Ez bizony így is lett. Akkor azt írtam róla, hogy végig milyen jól szórakoztam, most viszont rájöttem, hogy egyáltalán nem olyan vicces az egész darab, ahogy gondoltam.
Egy nyári estén a londoni Szent Pál-templom oszlopai közt, a zöldségpiacnál keres az eső elöl menedéket néhány ember, akik hazafelé igyekeznek. A társaságban mindenféle embert találunk, és köztük egy férfi a noteszébe jegyzetel. Ezzel gyanút kelt a többiekben, azonban kiderül, hogy nem hekus, hanem elég bármelyiküknek megszólalnia, és ő már meg is mondja, honnan származik. A férfi ugyanis fonetikával foglalkozik, ő a híres Henry Higgins professzor. Itt ismeri meg az Indiát megjárt Pickering ezredest, akivel azonnal összebarátkozik. A társaság egyik tagja egy 18-20 éves virágáruslány, aki nem éppen szép beszédével vonja magára Higgins figyelmét.
A professzor azzal henceg az ezredesnek, hogy ő egy ilyen lányból hat hónap alatt hercegnőt farag, aki bármilyen előkelő társaságban megállja a helyét.
Másnap délelőttHiggins Wimpole utcai lakásán épp Pickeringnek mutatja meg a munkaeszközeit, amikor a házvezetőnője egy fiatal nőszemélyt jelent be, aki nem más, mint a tegnap esti virágoslány, Eliza Doolittle, aki komoly elhatározással érkezett a professzorhoz:
A VIRÁGÁRUSLÁNY Bótoskisasszony akarok lenni virágosnál. Nem akarok hóttig a kőrúton strihhelni a virágjajimmal. De nem kellek sehun, merhogy nem tudok finoman beszéni. Ő aszonta tennap, hogy meg tud tanittani. Hát jó. Itt vagyok. Megfizetem rendesen. Nem akarok én potyázni, minek piszkol akkor engem, mint valami kapcarongyot?
PEARCE-NÉ Hogy lehet már ilyen buta liba? Azt képzeli, hogy maga meg tudja fizetni Higgins tanár urat?
A VIRÁGÁRUSLÁNY Mé ne tunnám? Épp oan jól tudom, min maga, hogy az óráké fizetni szok az ember. Én is fizetek.
HIGGINS Mennyit fizet?
A VIRÁGÁRUSLÁNY (diadalmasan) No, csakhogy megszólalt! Sajdítottam én, hogy megörül neki, ha visszakaphat valamit abbul a nagy marék pénzbül, amit tennap odavágott. (Bizalmasan) Be vót csiccsentve egy kicsit - mi?
Elizának is vannak álmai, még akkor is, ha jelenleg semmi sem mutat arra, hogy ezek elérhetőek az ő számára is. Higgins hencegésében pedig felismerte a lehetőséget, ezért volt bátorsága másnap beállítani hozzá. Azonban a professzor nem veszi komolyan a kérését, ám újdonsült barátja emlékezteti előző esti szavaira:
PICKERING No, erre kíváncsi vagyok, Higgins! Emlékszik, mit mondott tegnap? "Olyan hercegnőt faragok belőle, hogy megállja a helyét akármelyik nagykövet estélyén..." Ha szavának áll, azt mondom: le a kalappal, Higgins a legnagyobb élő pedagógus a föld kerekén! Vállalok minden költséget - és fogadok, hogy nem sikerül. Fizetem az órákat!
LIZA Jó ember a kapitány úr. Köszönöm szépen.
HIGGINS (nézi a lányt, s elfogja a feladat kísértése) Nehéz ellenállni... Olyan elragadóan ordenáré, olyan hátborzongatóan mocskos...
LIZA (felháborodva tiltakozik) Hó-ó-ó... hohó-ó-óó! Még hogy mocskos vónék? Megmostam én a kezem is a képem is, mielőtt idegyöttem, meg én!
PICKERING Annyit látok, Higgins, hogy nem fogja hízelgéssel elcsavarni szegény lány fejét.
PEARCE-NÉ (gondterhelten) Ne tessék azt mondani. Sokféleképpen el lehet egy lány fejét csavarni. És senki olyan jól nem csinálja, mint a tanár úr. Akár akarja, akár nem. De remélem, nem tetszik a tanár urat valami bolondságba keverni?
HIGGINS (egyre izgatottabb) Mi egyéb az élet, mint egy csomó kínálkozó, izgalmas bolondság? Ne szalasszunk el egyetlenegyet se! Azért is hercegnőt faragok ebből a trampliból!
LIZA (méltatlankodva) A-a-a-a... (Artikulálatlan hangot ad ki)
HIGGINS (elkapja a láz) Igenis: hat hónap múlva - de ha jó a füle és perdül a nyelve: három hónap múlva - oda viszem, ahova akarom, és annak adom ki, aminek akarom! Még ma munkához látunk - sőt: most azonnal! Pearce-né, kérem, vigye ki és mosdassa meg! Ha másképp nem megy, súrolóporral! Be van jól gyújtva a konyhában?
Eliza így ottmaradt, és az ezredes is beköltözik Higginshez, hogy kezdetét vegye az átalakulás. Minden nagyon jól megy, eltekintve egy nagyon fontos dologtól, melyet Shaw már Higgins jellemzésében leír: Energikus tudóstípus, akit szenvedélyesen érdekel minden, ami tudományos módszerrel tanulmányozható, de nem törődik semmi egyébbel, sem magával, sem másokkal, még kevésbé mások érzelmeivel. Ez pedig nagyon fontos minden emberi kapcsolatban.
A másik dolog, amely - szerintem - nagyon fontos, Eliza motivációja, amiért végig csinálja a hathónapos procedúrát. Erre csak azért nem térek ki, mert nem mindenki olvasta a darabot vagy látta a filmet. Azonban, ha van kedved, hozzászólásban nyugodtan oszd meg a gondolataid erről.
A darab érdekessége, hogy az ötödik felvonás végén a szerző prózában meséli el, hogyan alakul a szereplők élete a továbbiakban.
Nem leszek ünneprontó, ha elárulom, hogy Higgins megnyeri a fogadást, azonban - a jelleméből adódóan - Elizával mit sem törődik, miután hazaérkeznek a sorsdöntő estélyről, ezért a lány is meghoz egy fontos döntést.
LIZA
(...) Mert látja - eltekintve most olyasmiktől, amiket bárki könnyedén megtanulhat: öltözködés, jó kiejtés stb. - valójában mi is a különbség egy úrinő meg egy virágoslány között? Tulajdonképpen nem abban van a különbség, hogy az ember hogy viselkedik, hanem hogy az emberrel hogy viselkednek.
Milyen fontos dolgot mondat itt ki Shaw Elizával! Eszembe jutott néhány eset, amik a korábbi munkahelyeimen történtek, és csak egyet említek meg közülük. Egyik nap az egyik kollégám helyettesítettem. Aznap az ő helyén ültem (eredetileg egy másik irodában másokkal dolgoztam), és ott fogadtam az ügyfeleim is. Egy új ügyfelem jött aznap, akinek elmondtam a szokásos dolgokat (miért van itt és miben tudok neki a továbbiakban segíteni), és miután elment, a kolléganőim megjegyezték, milyen kedves voltam vele. Bevallom, a megjegyzésük kicsit meglepett, mert számomra az a természetes, hogy mindenkivel ugyanúgy bánok, mindenkit ugyanúgy kezelek, mindegy, hogy a munkám végzem vagy épp bevásárolok. Ez miért olyan meglepő? Aztán rájöttem, hogy az a típus vagyok, aki nem az ügyfelet, hanem az embert látja a másikban, tudom, milyen az asztalnak azon az oldalán ülni. És ez másoknak azért lehet furcsa, mert ők csak együgyfelet/virágoslányt/pincért stb. látnak magukkal szemben.
Mert ahogy Eliza is mondja: bárki megtanulhat szépen beszélni és öltözködni, de ez - függetlenül attól, hogy a másik tudja-e, honnan jött a szépen beszélő és jólöltözött személy -, nem biztosíték arra, hogy mindenhol ennek megfelelően fogadják. Nem mindenki Pickering ezredes, aki a virágoslánnyal is ugyanúgy bánik, mint egy hercegnővel, mert nem tesz különbséget köztük.
Eliza nemcsak a jó kiejtést, helyes viselkedést és öltözködni tanul meg, hanem megtanulja becsülni magát és kiállni önmagáért. A története nem csupán arra egy újabb példa, hogy bárki lehet virágáruslányból hercegnő, hanem azt a belső folyamatot is megmutatja, amely ezzel jár. Mert a külső átalakulás nem megy a belső megváltozása nélkül. Ahogy fordítva sem. És lehet valaki bármilyen nagy professzor, nem biztos, hogy tud bánni az emberekkel, ahogyan Higginsnek sem megy. Nem a titulus teszi az embert.
Nem tudhatom, mire gondolt a szerző, amikor a darabot írta, de nagyon tetszik, hogy kitér Eliza és majd egy másik szereplő esetében is arra, ha valaki lentről hirtelen több lépcsőfoknyival jobb helyzetbe kerül, ez milyen hatással van rá, hiszen egy teljesen más világba, körbe csöppen, amit meg kell tanulnia kezelni és hozzá kell szoknia. Ismét csak megállapíthatom, hogy Bernard Shaw is azon szerzők egyike, akik nagyon jól ismerték az emberi jellemet.
Minden szereplőjét közel hozza az olvasóhoz/nézőhöz, megmutatja, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi magunk is vagyunk. Lehet őket kedvelni és nem kedvelni, de biztosan valamilyen érzelmet kiváltanak belőlünk is.
Nagyon örülök, hogy újraolvastam a színművet, nagyon becsülöm Elizát, és a Higginsszel való vitája során egyértelműen neki szurkoltam, hogy ne hagyja magát. Ki gondolta volna, hogy ilyen sokat tanulhatunk egy egyszerű virágáruslánytól? Ráadásul Shaw a színmű lezárásában meg is jegyzi, hogy a történetében nincs semmi különleges, mindennaposak az Elizáéhoz hasonló esetek, és példaként Nell Gwynne-t hozza fel, aki királynékat játszott és királyokat hódított meg abban a színházban, ahol narancsáruslányként kezdte. Mindannyiunkban ott rejtőzik Doolittle kisasszony, csak a felszínre kell hozni.
A záróidézetet pedig én is régóta alkalmazom:
LIZA
Én nem törődöm azzal, aki nem törődik velem.
A színműből Oscar-díjas film (musical) is készült 1964-ben Audrey Hepburn és Rex Harrison főszereplésével, George Cukor rendezésében. Igen, a My Fair Lady.
Bernard Shaw: Pygmalion
Eredeti cím: Pygmalion
In. Színművek I-II.
Fordította: Mészöly Dezső
1216 oldal (II. kötet, 147 - 282. o.)
Európa Kiadó, 2008
A színmű megtalálható a MEK-ben is, az idézeteket is onnan hoztam
A VIRÁGÁRUSLÁNY (bizonytalanul tiltakozva) Nekem éppúgy szabad itt maranni, mint magának.
A NOTESZES Olyan nőnek, aki ilyen elkeserítő, förtelmes hangokat képes kiadni a torkán, sehol a világon nem szabad megmaradnia... annak nincs joga élni. Jusson eszébe, hogy maga emberi lény, akinek lelke van, akinek megadatott az artikulált beszéd képessége! Jusson eszébe, hogy a maga nyelve Shakespeare nyelve, Milton nyelve, a biblia nyelve! Ne gőgicséljen itt, mint egy epebajos gerlice.
A VIRÁGÁRUSLÁNY (le van sújtva; részben csodálkozó, részben könyörgő pillantást vet rá, de a fejét nem meri felemelni) Hű-ű-ű...
A NOTESZES (jegyez) Úristen! Micsoda hang! (Jegyez, majd kezében a notesszel a lány minden egyes hangját pontosan utánozza) Hű-ű-ű...
A VIRÁGÁRUSLÁNY (annyira mulattatja a produkció, hogy akarata ellenére elneveti magát) Mi a franc!...
A NOTESZES Látja, hallja ezt a nőszemélyt a hajmeresztő dialektusával? Élete végéig ki nem vakarodna az utca mocskából. Nos, uram, én ebből a lányból három hónap alatt olyan hercegnőt faragok a módszeremmel, hogy megállja a helyét bármelyik nagykövet estélyén... sőt olyat, hogy felvennék akár szobalánynak vagy boltoskisasszonynak - mert ahhoz kell ám csak jó kiejtés!
A tegnapi esős délutánon valami vidámra vágytam. Ekkor jutott eszembe a Pygmalion. Másodikban (gimnáziumban) vettük Ovidiustól a Metamorphosest (Átváltozások), és sorra került az eredeti történet is, a tanárnőm pedig szóba hozta G. B. Shaw színművét, ami már akkor is néhány éve szépen várt a sorára a testvérei között (a testvérek a PopulArt sorozatot jelentik). Végre előkerestem, és már az elején sokszor mosolyt csalt az arcomra, és ez végig így maradt. Egy nyári, londoni estén, melyen szakad az eső, néhány ember gyűlik össze a Szent Pál-templom előtt, itt keresve menedéket. Van köztük fiatal és idős, anya és lánya, egy virágáruslány és egy férfi, aki a noteszébe jegyzetel. A téma természetesen az időjárás és az, hogyan juthatnak haza. Hamarosan kiderül: a noteszes úr bárkiről megtudja mondani honnan származik, amint egyetlen mondatot kiejt a száján, míg a virágáruslány kosarával és beszédével hívja fel magára a figyelmet. Az eső elálltával a kis csapat létszáma megcsappan, ám a jelenlévők megtudják, hogy a noteszes egy híres nyelvészprofesszor, Higgins; az ácsorgók közt pedig Pickering ezredest fedezzük fel. Ők ketten fogadást kötnek, hogy a szabad szájú és rondán beszélő Elizából, a virágáruslányból hat hónap alatt Higgins úrinőt farag, míg Pickering minden költséget állni fog, mely ez alatt felmerülhet. Így hát Eliza hamarosan a Wimpole Streeten találja magát, ahol a professzor él. Azonban a tanulás sem indul zökkenőmentesen:
PEARCE-NÉ (Higgins házvezetőnője) Magának itt a helye. Ez lesz a hálószobája.
LIZA Jaj, nem tunnék itt megalunni, jóasszony! Nagyon puccos ez a magamfajtának. Egy frászba vónék, hogy hozzáérek valamihöz. Nem vagyok még hercegnő, tudhassa!
PEARCE-NÉ Magának is olyan tisztára kell mosdania, mint ez a szoba: akkor majd nem fél tőle. Engem pedig ne jóasszonynak szólítson, hanem asszonyomnak. (Kinyitja a fürdőszobává alakított öltözőszoba ajtaját)
LIZA Azannya! Hát e' mi? Itt szokják mosni a ruhát? Micsoda muris nagy vájdling!
PEARCE-NÉ Ez nem vájdling, ebben mosdani szoktunk, lányom. Ebben fogom én magát mindjárt tisztára mosni.
LIZA Csak nem képzeli, hogy belemászok, csupa víz lennék. Azt má nem! Bele is halnék! Vót arra mifelénk egy spiné, az minden szombaton ezt csináta, de el is patkót rövidúton.
PEARCE-NÉ Higgins tanár úrnak külön fürdőszobája van odalent, és minden reggel hideg fürdőt vesz.
LIZA Vasbul van az a pacák!
PEARCE-NÉ Ha maga egy szobában akar tartózkodni a tanár úrral és az ezredes úrral, hogy tanuljon tőlük, akkor magának is fürödnie kell. Ha nem fürdik, nem fogják állni a szagát. De fürödhet olyan meleg vízben, amilyenben tetszik. Itt van két csap: hideg, meleg.
LIZA (sírva) Köll is nekem! Kutyának való az! Bele is pusztulnék! Sose mártóztam én meg életemben tetőtül talpig.
PEARCE-NÉ Hát nem akar tiszta lenni, csinos, illatos, mint egy úrinő? Tanulja meg, hogy a lelke sem lehet tiszta az olyan lánynak, akinek a teste ragad a piszoktól.
LIZA Brühühhü!!!!
PEARCE-NÉ Ne bőgjön, hanem menjen be a szobájába, és vessen le mindent. Azután bújjon bele ebbe (a fogasról egy fürdőköpenyt akaszt le, és a lány kezébe nyomja), és jöjjön vissza. Majd én elkészítem a fürdőt.
LIZA (könnyek között) Ne, ne, ne!!! Nem vagyok én ahhoz szokva! Nem szokok én pucérra vetkőzni! Nem való az, tudhassa.
PEARCE-NÉ Bolond beszéd, gyermekem. Hát este tán nem vetkőzik le, mikor ágyba fekszik?
LIZA (megbotránkozva) Má mér vetkőznék le? Bele is halnék. A szoknyámat, azt levetem, persze.
Az öt felvonás alatt sokat nevettem, miközben felbukkant a színen Eliza apja, a már korábban említett anya és lánya (akiknek a későbbiekben fontos szerepük lesz), ill. Higgins anyja is.
A lezárás számomra kicsit szokatlan volt, ugyanis a függöny legördülte után G.B. Shaw maga mondja el, és nem a szereplők szájába adja későbbi életük alakulását. Erősen ajánlott együltőhelyben elolvasni a színművet, elvégre nem hosszú, de úgyis kíváncsivá teszi az olvasót az előző felvonás vége.
A fordítás szenzációs, viszont szörnyű volt tapasztalnom, hogy Eliza beszédstílusa ma is használatos. Egyszerűen a hajam égnek áll, amikor valaki az oan alakot használja. Persze ez a műben vicces és nevet egy jót rajta az ember, de amikor ezt egy e-mailben vagy más írott formában olvassa, elgondolkodik. Higgins professzornak ma ki sem kellene mennie az utcára, elég lenne egy kis időt eltöltenie az interneten és máris listát írhatna leendő tanítványairól...
Ha valaki ebben a tavasszal érkezett szinte téli időben egy kis vidámságra vágyik, bátran vegye a kezébe, nem fog csalódni.
1938-ban filmet is forgattak belőle Leslie Howard és Wendy Hiller főszereplésével, míg 1964-ben készült a My Fair Lady, ami minden idők egyik legsikeresebb musicale George Cukor rendezésében, Audrey Hepburnnel és Rex Harrisonnal a főszerepben, amit Mindenkinek ajánlok, de előbb azért olvassa el az eredeti művet is, mely napjainkban is szerepel a színházak repertoárján.
G. B. Shaw: Pygmalion Fordította: Mészöly Dezső 107 oldal INTERPOPULART KÖNYVKIADÓ, 1996 Tudtommal jelenleg ebben a kiadásban kapható: G. B. Shaw: Színművek 1212 oldal Európa Kiadó, 2008 5900 Ft Aki szeret és tud is gépen olvasni, itt elolvashatja (az idézeteket is innen hoztam). Képek: Google.hu
És ez az ajándék, amit én nyújthatok, sohasem fogy el. A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!
(Tennessee Williams: A vágy villamosa)