Mi a boldogság? Csak egy pillanat?
A röpke órák hirtelen elülnek.
Vagy ez: gondolatok, mik elmerültek,
a mély időbe vissza-vonzanak?
 
Ez a boldogság: látom, egy-darab
az ég, a tenger, s erődök ledűlnek?!
Vagy az, ha kezem kezed fogja, vagy
az volt, mikor karunk alélva süllyedt,
 
s azt hittük, elszáll belőle az élet?
Ki tudna erre felelni, hiszen
a síron túlról még senki se tért meg...
 
Úgy érzem én, boldog az életem,
mert korom iszonyú viadalában
háborúságom a Jó oldalán van.

Vers: Babelmatrix

Kép: Unsplash - Alex Alvarez