Talán az ismertebb tények közé tartozik, hogy az épület eredetileg a városi hivatalok (innen a neve is) számára épült 1561-ben, a megbízó I. Cosimo de' Medici volt, a tervező pedig Giorgio Vasari.
Húsz évvel később a keleti szárny legfelső emeletét
I. Francesco de' Medicinek köszönhetően képtárnak rendezték be, így született meg Európa legrégebbi múzeuma.

1584-ben elkészült a Tribuna, amely a múzeum szíve, és idekerültek a Medici-gyűjtemény különlegesebb darabjai.

A későbbiekben az épület tovább bővült és a  gyűjtemény is továbbgyarapodott: olyan mesterek képeit sikerült megszerezniük, mint Coreggio, Tintoretto, Tiziano, Raffaello vagy Veronese.

Az épületben az idők folyamán kézművesműhelyek, valamint a Patika, később a Fegyvertár és a Medici-színház is helyet kapott.

Az, hogy az épület ma múzeumként működik, a Medici család utolsó leszármazottjának, Anna Maria Ludovicának köszönhető, aki 1737-ben a teljes gyűjteményt átadta az új uralkodó dinasztiának, a Lotaringiaiaknak a következő kikötésekkel:

az állam tulajdonában kell maradnia, a közösség hasznára és az idegenek kíváncsiságának felkeltésére, és semmit sem szabad elvinni, kiemelni a gyűjteményből, mindent a nagyhercegség tulajdonában kell megőrizni. 

Ezt követően egészen az 1993-as évig követhetjük nyomon a gyűjtemény és az épület sorsát.




A művek c. részben 57 festő - ha jól számoltam - 78 művét (csak festményt vagy freskót) ismerhetjük meg jobban Cimabuétól (XIII. század) Jean-Baptiste-Simeón Chardinig (XVIII. század).

Minden kép mellett megtaláljuk természetesen a festő nevét, a mű címét és keletkezési idejét, illetve a felhasznált anyagokat (pl. tempera, fa vagy olaj, vászon), a kép méretét, továbbá mióta része a gyűjteménynek.

A képek melletti ismertetőben olvashatunk a festőről, a kép keletkezéséről (a megbízóról és/vagy a portrén szereplő személy(ek)ről) és némi elemzést is kapunk az adott műről.
Egy-egy kép kisebb-nagyobb részletét is kiemelte a szerző, illetve néhány képet Nagyító alatt is megvizsgál, azaz egy-két részletét alaposabban bemutatja.

A kötet műveket ismertető első részében számos Maestà (Mária a gyermek Jézussal - Cimabue és Giotto) és bibliai témájú mű kapott helyet, majd ahogyan haladunk az időben, megjelennek a mitológiai és a világi témájúak (csaták, portrék) is.

A festők között pedig az itáliaiak - Masaccio (Csiklandozós Madonna), Andrea Mantegna (Carlo de' Medici képmása, Uffizi-triptichon), Leonardo (A Királyok imádása, Angyali üdvözlet), Raffaello (Venus születése, A rágalom stb.), Michelangelo (Doni-tondó), Caravaggio (Bacchus, Izsák feláldozása) stb. - mellett helyet kapott pl. Albrecht Dürer (A Királyok imádása, A művész apjának képmása), Rogier van der Weyden (Krisztus siratása), id. Lucas Cranach (Ádám és Éva), Rubens (IV. Henrik az ivryi csatában) és Rembrandt (Önarckép) egy-egy alkotása is.

Különösen érdekes volt számomra, hogy az itáliai reneszánsz festőkre milyen erősen hatott a németalföldi festészet tájábrázolása, illetve, hogy egy vallási témájú képen (Parmigianino: Hosszú nyakú Madonna) ezoterikus utalással is találkozhatunk.


Nehéz lenne kedvencet választani, így öt képet hoztam a gyűjteményből.

Filippo Lippi: Mária a gyermek Jézussal és angyalokkal (1465 körül)


Szerintem ez a legszebb Madonna-ábrázolás, amellyel a kötetben találkoztam.
Filippo Lippi szerzetes volt, és a képen szereplő Mária modellje egy apáca, Lucrezia Buti, akivel két gyermekük is született, a fiuk pedig követte apját a festői pályán.


Tiziano: Flora (1515 körül)

A szépséges nőalakot ábrázoló festménynek az a Pieter de Jode adta a Flora címet, aki 1634 körül a termékenység istennőjének szentelt verssorokkal kibővített metszetet készített róla. A Flora-allegória valószínűleg egy menyasszonyt ábrázol, akinek a kilétét nem ismerjük. A Velencében készült mű a nőiséget eszményítő, de egyben érzéki ábrázolások közül a leghíresebb.

Az angyal puha, gyermeki arca, félig nyitott, ábrándos szeme, a rózsás orcáin ragyogó, boldog mosoly a Tribuna minden látogatója számára felejthetetlen marad.

Artemisia Gentileschi: Judit és Holofernész (1620 körül)