Karácsony, béke, szeretet,
Beszéltek róla emberek,
Várjátok vágyó álmotok
S nincs itthon soha nálatok.
Elillant drága képzelet,
Gyermekkorodból jön veled.
Aranydiós szent mesefa,
Anyád terített asztala.
Karácsony, béke, Betlehem...
Elég a gyertya hirtelen.
Elég a karcsú mesefán
S mi marad holnap, ezután?
Marad a gond, bűn, gyűlölet,
Pedig higyjétek emberek,
Ez az egyetlen értelem,
Amelynek titka végtelen.
Ez az egyetlen igaz út,
Melyen mindenki haza jut,
Mely földre hozza az eget,
A Szeretet, a Szeretet!

A verset eredetileg a Karácsonyi legenda (Magyar Könyvklub, 1994.) c. kötetben találtam, online pedig a Kiskarácsony.gportalon. 

Kép: Richard Bell - Unsplash