Elvitte nyugalmam egy hajnali álom, Feledve imetten a színe, alakja, Ködbeborítva, messzemaradva... Valamit keresek és nem találom.
Lihegve a függöny redős szövetén Betör a győztes, a reggeli fény, Iromba fantomok, száz újszínű lény Surran előttem, amig üldi a fény; Késik egy, - már-már foglya levén A lomha tudatnak a lét peremén - Ám bomladozásuk szörnyű serény, E tarka lidérchad, - de megkötöm én! Ittfogtam a szót... ám értelme felén!... Mi volt? Hova lett?... Idehagyta? Más a színe és más az alakja... Tördelt, kusza szókat még suttog az ajkam. Valaki kacagva említi ébren: Mit álmodhattam?... És nevetnek rajtam, A nappal sugaras derüjében, Diadalmas, nagy derüjében.
Forrás: www.eternus.hu - Kaffka Margit versek Kép: Flickr
Kaffka Margit: Augusztus
Szőke buza között pipacsos kis kalap, Hiába süt a nap, - árnyék van az alatt. Sétál a kisasszony komlóba, buzába, Lengő a ruhája, pipacsbokrétája. Nézi Csere Jóska: Ej, be szemrevaló Picike cipellő, - szűkráncú viganó! Hogy libeg, közeleg ott az árokszélen! Idetart, itt terem... Cseng a szava: "Kérem, Maga talán olyan - falubeli legény? Nem lelem az utat, úgy eltévedtem én. Mutassa meg merre! Vagy inkább - vezessen! Ilyen nagy mezőbe sose jártam Pesten."
Szőke buzaföldön lemenőben a nap, Szőke lány hajárul lekerül a kalap. Gyenge, puha szellő játszva bomlik vele, Pipacsbokrétának hullong a levele, Rebben a fürjmadár nád megett, sás alatt... Egyszer csak a legény visszanéz, elmarad. Hangos szavú rigó csúfságra jár véle: - De belenéztél a kisasszony szemébe! Kacag a kisasszony: "Ej de messzire jár! Széles ez az árok! Átsegít, ugyebár? Köszönöm, köszönöm! Már jól van! Eresszen! Ilyen erős ember nincs az egész Pesten!"
Megeste a tarlót gyöngy estveli harmat, Csere Jóska hallgat, - szegett fővel ballag, Szemügyre vesz minden útszéli virágot, - "Lám, egy se törik le, amire ráhágott! Több kárt tenne benne fiókmadár lába -" - És indul utána, - és lép a nyomába. Útszéli virágot tapossa azér' is, - Ki szánja? Ki bánja? Így pusztulok én is! - A kisasszony szava mesemondás, álom: - "Sohase volt nekem ilyen szép virágom, De nem is lesz többet! Nincs is hol keressem! Vadkomlót, pipacsot nem árulnak Pesten."
Megeste az utat sírószemű harmat, A legény is csendes, a leány is hallgat, Nyugtalan fellegek bomolnak az égen, Valami bús nóta szól a faluvégen, - - Felnéz a kisasszony gondba, gondolatba: - "Rojtos keszkenőjét vajon kitől kapta? Lám, van aki varrja, - lám, van aki szőjje! Szépséges, hűséges barna szeretője!" - Csere Jóska szeme odatéved lesbe: - "Hej, azt a virágot vajon kinek szedte? Van akinek adja! Van akit szeressen! Sok cifra uraság azon a nagy Pesten."
Ezt a verset egyszer a rádióban hallottam Kaffka Margit születésnapján Ronyecz Mária előadásában, és tudtam, hogy egyszer itt lesz a helye.
Nagyon megörültem, amikor az előrendelések között múlt hónapban felfedeztem, hogy az Athenaeum Kiadó megjelenteti ezt a novellagyűjteményt, melyben Peiker Éva válogatásában tizenkét magyar szerző egy-egy írását olvashatjuk a szerelemről, amiről már annyi mindent elmondtak, de örök témája marad a művészeknek, míg világ a világ.
Kíváncsian vártam, ki az a tizenkettő, aki helyt kapott a rózsaszín, szárnyas kulcsos borítós kötet lapjain és elégedetten bólogattam a neveket olvasva.
A nyitó novella rögtön Móricz Zsigmond tollából kerül ki és nemes egyszerűséggel a Szerelem címet kapta. Az ifjú asszonyka egy fiatalemberrel vitatja meg, mi az a szerelem, mi fér bele? Mást gondol erről a menyecske és mást a férfi. De vajon melyiküknek van igaza?
- No, azt hiszem, azért van olyan leves, amit a legőrültebb szerelem sem vesz be. - Olyan... Olyan nem létezik! Ha szerelem, akkor mindent bevesz! Ha nem vesz be valamit: akkor pedig nincs jelen szerelem! - Asszonylogika!
Örkény István ezúttal nem egypercessel, hanem egy meglepően erotikus Vallomással lepi meg az olvasókat, melyet olvasva beláthatjuk, hogy a szépirodalom és az erotika nem zárja ki egymást. Sőt, lehet ezt így is. Ady Endre Péter barátjának mesél Julcsa, sőt Juliette-hez, ill. Róthnéhoz fűződő románcáról és a hűségről.
Vallatott néha engem Julcsa, sőt Juliette: - Fiam, én tudok mindent: te már nem is alszol. Délelőtt tíz órakor szabadulsz rőlem, akkor szaladsz rögtön a korzóra. Ott lesed és várod Róthnét. Hiszen jól teszed. De mi a fenének vagyok én olyan kegyetlen Lichtenstein herceghez? És nevettem, mert tudtam, hogy engem Julcsa, sőt Juliette nagyon szeret.
Krúdy Gyula Szindbádja úgy dönt, megírja A szerelem lexikonát, hogy a kezdő szerelmeseknek legyen egy kézikönyv, mely a segítségükre siet.
Bejárt városokat, ahol a szerelem járványossága ellen olyanformán védekeznek az emberek, hogy messziről nézegetik egymást még a templomokban is, ahol külön helyük van a nőknek és külön helyük a férfiaknak. (...) Szindbád bejegyezhette a lexikonába, hogy ezek a szemek, amelyek hosszadalmasan nézegetik egymást: előbb-utóbb kancsalítani kezdenek. Jó szerencse, hogy a legtöbb városban már akad szemorvos is, aki a kancsiságot elmulasztja. Nagy baj kerekednék abból, ha minden szembetegséget azzal az orvossággal gyógyítanának, amellyel a tudatlan beteg szeretné, tudniillik: csókkal.
Jókai Mór A férj kabátjáról mesél egy igencsak tanulságos történetet. Karinthy Frigyes pedig felidézi tizenéves kora első szerelmét, Az asszonyt, Horovetznét, akivel egy nyáron ismerkedett meg.
És akkor a sötétben halványan s derengve először bukkant fel megzavarodott szívemben egy távoli sejtés, hogy van valami a földön, ami fontosabb a csillagoknál s a végtelennél s kietlen ködfoltoknál a Naprendszeren túl, és hogy a csillagok és a tenger talán valami nagyon buta dolog, velem együtt.
Bródy Sándor A szerelem új, azaz nagyon is régi formáiról vall egy szanatóriumban, ahová egy gyönyörű nő érkezik, aki minden férfi szívét megdobogtatja, ám felbukkan a szapphói szerelem az életében. Csáth Géza egykori cselédjükhöz, A Vörös Esztihez és Andersen meséihez fűződő kapcsolatáról ír.
Ekkor - csak rövid időre - elhanyagoltam Andersen bácsi könyvét. A naturalista írók művészete iránt érdeklődtem, és azt képzeltem, hogy Andersen bácsi, mint művész, alaposan elbújhat mellettük, akik tökéletesen és részletesen figyelik meg az életet. Nem tudtam még, hogy a bölcsesség nem az őszinteségben van, és nem is a hazugságban, hanem másutt, a kettőn kívül.
Babits Mihály Szerelem c. novellájában egy titkos szerelmi viszony tanúi lehetünk a férfi szemszögéből:
Ó, mennyiszer mennyiszer próbálta már felidézni, eredménytelen, mennyi forró szava maradt visszhang nélkül! Nem értette, nem tudta megérteni, mit akar? Mi kell neki? Hogy szerelem kell neki, egy szó, kimondott, bizonyított szerelem! Mily rettenetes, mikor az embert nem érti meg az, akit szeret.
A kötet egyetlen női szerzője, Kaffka Margit egykori iskolatársa, a Szép Olga történetét tárja elénk, akiért mindenki rajongott. Kosztolányi Dezsőtől megtudhatjuk, ki az a Valaki, aki este áll a küszöbön.
A kötet címadó kérdését egy fruska, Ilka teszi fel Gárdonyi Gézának: Mi az a szerelem? Ilka hiába olvasott már el több regényt, még mindig nem kapott rá választ. De vajon a fiatal Gárdonyi tud-e rá felelni?
A hold mintha gúnyosan mosolygott volna reám! Nem bírtam megválni annak a leánynak az arcától. Röstelltem ezt magam előtt. Én, aki fölötte álltam értelmi tekintetben a hétköznapi emberiségnek, én legyek egy női nemhez tartozó kiskorú ember hatása alatt? Nem, ezerszer nem!
Tizenkét novella, a szerelem tizenkét arca, ami olykor bájos, olykor szomorú, olykor elgondolkodtató formáját mutatja. És a szerzői: Móricz, akinek is egy új arcát ismerheti meg az az olvasó, aki csak a kötelező ismerte tőle, ahogyan Jókait is, és biztosan másként gondol ezután rájuk. De idesorolhatom Örkényt nyugodtan is. Karinthy, aki nem csak vicces tud lenni, Csáth Géza, aki nem csak tragikus meséket tud írni, Ady, aki egyszerűen csak önmaga most is, Babits, aki most is olyan szépen ír, Kosztolányi, aki elvarázsol, Krúdy, aki ironikus is tud lenni. Kaffka Margit, aki megint csak realista, és Gárdonyi, akinek nem lehet nem szeretni ezt a novelláját.
Remek válogatás remek szerzőktől, akik között mindenki megtalálja a kedvencét, és miután becsukta a kötetet, talán már azon töri a fejét, mit olvasson legközelebb tőlük.
A borító ne tévesszen meg senkit, kortól és nemtől függetlenül bárkinek jó szívvel ajánlom. De jó kis csali, hogy azok figyelmét is felkeltse, akik egyébként nem hívei a szépirodalomnak.
Peiker Éva (szerk.): Mi az a szerelem? - Híres magyar novellák az örök rejtélyű érzésről 200 oldal Athenaeum Kiadó, 2015 1990 Ft
Kaffka Margit: Nem hiszek
Egy fáradt pille ringott haldokolva Tarlott gallyon, barnás levél alatt. Sápadt falombok halovány árnyéka Remegve űzött őszi sugarat.
Nagyon szomorú mese volt az élet. A fán már útrakészült száz madár. És mind nekem csacsogta búcsuzóra, Hogy a nyaram sohsem jön vissza már.
Bealkonyúlt keserves sóhajomra, És csillagkönnyel lett tele az ég. Azon az éjen álmok látogattak, Oly teli fénnyel, mint tán soha még.
Olyan kicsike, szűk volt a szobácskám, Mégis egész tündérország befért. - És álmodtam merész, nagy boldogságrul, Álmodtam nagy, boldogságos mesét.
Álmodtam én már sokszor égiszépet És mindig fájó szívvel ébredék. Elég! Álmodni nem akarok többet, Se húnyt reményeket siratni még.
Tudom: jő majd a józan, szürke reggel És szomorú lesz. Csupa köd, hideg. Jöhetne már maga a boldogság is, Annak se tudnék hinni. Nem hiszek.
"- Telefonon nem lehet gyónni? - A gyónás föltétlenül titok, ennélfogva tilos. De a tudomány haladását mi örömmel látjuk, az nem ellenségünk. Sohasem ütközhetünk össze vele, hiszen a tudomány olyan tanokat hirdet, melyek bebizonyíthatók, mi pedig olyanokat, melyek az érzésen alapulnak. A hit az érzés és akarat ténye. - Ön mindig hitt? - Mióta élek. Hétéves koromban már pap akartam lenni, mikor történelmet tanultam, megerősödött a hivatásomban való meggyőződés. Mélyen hatott rám egyik barátom, aki hittérítőnek ment, s Afrikában, a négerek között vértanúhalált halt." (Kosztolányi Dezső: Pap)
Mielőtt bárki megijedne, sem hittérítő, sem rasszista (a fenti idézetre gondolok) nem lesz a bejegyzés.
Azt hiszem, a legtöbb Olvasónak és erre tévedő találkozott már pappal, ha máshogy nem, akkor az utcán, de volt már keresztelőn/esküvőn/temetésen és/vagy egyéb alkalmon. Szerény véleményem szerint a mai kor embere (tisztelet a kivételnek) nem sokban különbözik a gyűjteményben szereplőktől a papok megítélésében és a papokhoz fűződő viszonyában. Talán a különbség annyi, hogy akkoriban többen jártak templomba, jártasabbak voltak a Bibliában, mint a maiak. De akkor is voltak olyanok, akik egyáltalán nem foglalkoztak a lelkésszel, csak akkor fordultak hozzá, ha családi esemény volt, vagy valamilyen össznépi összeröffenés, és kellett valaki, aki beszélni tud (Tolnai Lajos: A lelkész) és emeli az esemény fényét, vagy már valami baj történt (Ady Endre: A kereszt alatt). A pap jött, elmondta a mondókáját, utána mehetett haza. Olyanok is mindig voltak, akik szerint a prédikáció csak úgy jön felülről, elmond a pap egy Miatyánkot, ami nem nagy kunszt. Az ő figyelmükbe ajánlom Móricz Zsigmond A Miatyánk c. novelláját, mert nem olyan biztos, hogy elég csak kiállni a nép elé.
A novellákat olvasva, kiderül, hogy a pap is ember, neki is ugyanúgy megvan a saját kis élete, ahogy bármelyikünknek.
A gyűjtemény második és harmadik részében a papok után a szerzetesek és az apácák mindennapjaiba pillanthatunk be. A harmadik rész csak két novellát tartalmaz (Kaffka Margit: Levelek a zárdából és Gárdonyi Géza: Annuska apáca lesz), mégis letaglózza az Olvasót. Itt elsősorban Kaffka Margit írásaira gondolok.
A kötetben ismert és - számomra - kevésbé ismert magyar írók novelláiból szemezgethetünk, melyek közt sok elgondolkodtató és meghökkentő írást is találunk. Elenyésző azoknak a száma, ami kevésbé tetszett és sok íróval ezeken a lapokon találkoztam először (Gyallay Domokos, Tolnai Lajos pl.). Az első novella (ebből van a bejegyzés elején az idézet is) után határoztam el, hogy be kell szereznem Kosztolányi összes novelláját, és ez a továbbiakban csak megerősítést nyer, de Krúdyt is illő lenne olvasnom.
Kedvencet nem tudok és nem is akarok választani, ez a válogatás éppen úgy jó, ahogy van. Mindenből olvashatunk egy csipetnyit, és egyáltalán nincs egyik írásnak sem hittérítő íze. Ahogy a nyáron már írtam, egy novella is tud olyan jó, sőt, letaglózó lenni, mint egy regény. Nos, itt is olvashatunk ilyet (is), aminek a hatása még sokáig ott motoszkál bennünk.
"Egy perc elég arra, hogy elárulja a beteg szív, a gőgös lélek belső világát." (Tolnai Lajos: A lelkész)
Papok, szerzetesek, apácák - Magyar írók novellái Szerk.: Sas Péter Novella sorozat 416 oldal Noran Kiadó, 2006 2599 Ft
Kedvcsináló: Kosztolányi Dezső A pap és Öreg pap című novellái.
És ez az ajándék, amit én nyújthatok, sohasem fogy el. A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!
(Tennessee Williams: A vágy villamosa)
Bejegyzések
