Igaz, hogy lassan véget ér az április, de az ideire is igaz az első mai vers.
hol báránybőr sapka.
hol nyárnak, hol ősznek.
mire észrevennéd.
sűrű szempilláit.
hunyorgó világra.
Ez a vers pedig a Törzsolvasóknak
biztosan ismerős lesz:
Vas István: Minden jelben...
Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj dalomnak ringatója csak te vagy.
Reggel, délben, alkonyatkor néztelek
és most minden gyöngyszem-óra csak te vagy.
Leng szivemben rózsakendőd, kék ruhád;
csillag hull sötét folyóba: csak te vagy.
A virágok szép nevére megtanitsz:
kosbor, bükköny, mályvarózsa csak te vagy.
Bőröd, ajkad, lélekzésed boldog íz:
életemnek fűszersója csak te vagy.
Zöld szemedből vígarany rezeg felém:
nap ha fényét lombra szórja, csak te vagy.
Árnyaival üldözött az alvilág,
szól a kakas virradóra: csak te vagy.
Élet fája, hajtsd ki ágadat fölém!
Kajszinarcod néz le róla: csak te vagy.
Nyár és hajnal, rét és erdő, Duna, domb:
versem édes csattanója csak te vagy!
Versek:
Kányádi SándorVas István A kék ruhás nő képét
itt találtam