Sybille Schlick 38 éves friss Oscar-díjas filmrendező eddig kizárólag vígjátékokat dirigált, azonban 11 éves fia, Louis történelem házi dolgozata hatására úgy dönt, filmvászonra viszi a tragikus sorsú Marie Antoinette  utolsó napjait. Ehhez összeül a kupaktanács, amelynek nőtagjai mindannyian 38 évesek, Karla (aki nevével ellentétben férfi és díszlet- és jelmeztervező). Feladat: a megjelent rendező, díszlettervező és a producer a történész Barbara segítségével kiválassza a három jelölt közül a megfelelőt a címszerepre. Természetesen a jelöltek között megindul a rivalizálás, azonban a többiekkel együtt számos párhuzamot fedeznek fel Marie Antoinette élete és a saját életük, ill. mai világunk között. A beszélgetés fő témája a pornográfia, azon belül is a korban a királynéról megjelent pamfletek, amelyek a megérkezése után nem sokkal látnak napvilágot. Marie Antoinette, Mária Terézia lánya még 15 éves sem volt, amikor házasságot kötött a nála egy évvel idősebb trónörökössel, akit 1775-ben XVI. Lajos néven királlyá koronáztak. Házasságuk, pontosabban házaséletük nem indult egyszerűen, így rögtön megindultak a találgatások, a pletykák a királyi párral kapcsolatban.

 

A királyi hálószobák mellett bepillantást nyerünk a francia társadalom életébe, csakúgy, mint a kívülről gyönyörű, belülről azonban a mocsok lepte Versailles-ba. Már olvastam arról, hogy a higiénia nem igazán volt ismert fogalom a korban, de most nagyon megdöbbentem.

A színésznők rivalizálása és nyafogása egyszer-kétszer zavart, azonban az írónő alapossága, melyet a könyvben Barbara testesít meg mindenért kárpótolt. Nem is gondolnánk, hogy már akkoriban létezett a ma is aranykorát élő bulvársajtó és az elégedetlenség micsoda pletykáknak ad alapot. Ami a legjobban megdöbbentett, hogy választ kaptam arra, miért szerették az emberek - és véleményem szerint ma is vannak ilyenek - a nyilvános kivégzéseket. Hihetetlen, hogy örömüket lelték az általuk bűnösnek ítélt utolsó perceiben, abban, hogy megalázhatják. Azonban nem számoltak Marie Antoinette tartásával:

" - Ő is pont az a fajta volt. Mint aki nevet az exhibicionistán.
- Hogyhogy nevet? Vedd csak azt a képet, mikor a kivégzésre viszik a taligán... hát ott aztán nem nevet, keserűbben néz a halálnál is, nem is csoda.
- De egyenes háttal ül, nem sikoltozik, nem vinnyog segítségért. Egy álló órán át hurcolták azon a taligán az őrjöngő nép közt, akik mindenféle mocsokkal hajigálták. És akkor sem omlott össze, mikor a térre értek, a rengeteg várakozó elé, akik nyíltan kitombolták tébolyult gyűlöletüket. Ő ugyan nem mosolygott a vérpadra lépve, mint az az Eglé, de nem is habozott, nem is remegett. És ezzel valószínűleg a mulatság legjobb részétől fosztotta meg a nézősereg nagy többségét.
- Ó, szegények - szól Rita.
- Szegények bizony. A nagy többség bizonyosan szegény volt - magyarázza Sybille. - A nyilvános kivégzés intézménye nem volt más, mint a szegények peepshow-ja."

Emlékeim szerint Marie Antoinette legfeljebb említés szintjén szerepelt a gimnáziumi tananyagban, mindenesetre kíváncsi lettem az életére, hogyan vált fiatal lányból pazarló királynévá, akit annyi mindennel megvádoltak.

Tegnap ügyet kellett intéznem és sorban állásközben elővettem a könyvet. Azt hiszem, nem kell részleteznem a döbbent arcokat, amit nemcsak az olvasó ember, hanem a cím látványa kiváltott.


Lea Singer: Osztrák kurva - Tizenhárom beszélgetés Marie Antoinette királynéról és a pornográfiáról
Eredeti cím: Die österreichische Hure
Fordította: Falvay Dóra
204 oldal
Cartaphilus Kiadó, 2007
2500 Ft (ha egyszer megint akciós lesz, biztosan meg fogom venni)
Képek: Google