A regény nyolc éven át követi Horváthék sorsának alakulását, a beilleszkedéstől a gyerekek felnőtté válásáig. Ezen évek alatt mi is megismerkedünk a magyar emigránsok életével, hiszen akad köztük feltörekvő színész, tudós, festőművész, fodrász és kétkezi munkás is. A Második Avenue lakóinak nagy részét ők, az emigránsok alkotják. A közös sors közelebb hozza őket egymáshoz, gyakran járnak össze, miközben mindannyian megpróbálják újrakezdeni az életüket vagy éppen ott folytatni, ahol Magyarországon abbahagyták.
Horváthékkal párhuzamosan az olvasó is megismeri a korabeli New Yorkot, az író a családdal minket is végigkalauzol a városon.

 

A regény alapötlete nagyon jó, mert bár elvétve láttunk egy-két dokumentumfilmet az '56-osokról,  valószínűleg sokunkat érdekli, hogyan kezdtek új életet nagyon sokan akkoriban. Azonban amikor ilyenekkel találkoztam a könyv alapjain, hogy:

• fotőj - először nyomdahibának hittem, de a második után már a szemem forgattam (olyan, mint amikor az öregasszonyok röggönyre mennek a kórházban)

• unszimpatikus - ami ezek szerint nem az utóbbi évtized találmánya és egyébként is helytelen, mert antipatikus a szimpatikus ellentéte

• "Egyszerre csak beléje döbben (...):" (305. o.) 
• "telefonozni fog"
• "Elfejlődnek."

Arról nem is beszélve, hogy rengeteg az angol szó, kifejezés és mondat, ami valljuk be sokakat egészen biztosan zavar az olvasás során, - mert hányszor hallottuk már, hogy a magyarok jelentős része egyetlen idegen nyelven sem beszél, - ezen részek megértéséhez pedig kb. középfokú nyelvtudásra van szükség. Megértem, hogy amikor 1967-ben Kanadában megjelent a regény, az ottaniak nagyon szerették, de az itthon maradottak, akik ugyanúgy kíváncsiak lennének az ottaniak életére, egyszerűen a könyv felét nem értik meg.

Sokszor az volt az érzésem, mint amikor egy-egy angol nyelvű álláshirdetést látok, majd telefonon elmondják mi lenne a munka, de "ezt nem lehet magyarul mondani". Dehogynem, csak úgy gondolják, angolul puccosabban hangzik.
Például a guidance counselor, aki a pályaválasztási tanácsadó. Ez a szó pedig a magyar nyelvben is létezik. Vagy körül lehet írni, mivel foglalkozik és máris érthető.
Az Amerikai Nyelvmester fonetikus átiratai pedig egyszerűen szörnyűek, a tipikus "hunglis" esete, amikor az angol szavakat "magyarosan" ejtik.

Megdöbbentő volt számomra, amikor a három Horváth gyerek pályaválasztása kerül szóba, a szülők mindhárom alkalommal megdöbbennek rajta, hogy ők semmilyen előjelét nem látták annak, hogy a gyereküket ez érdekli? Nem beszélget ez a család? Megértem, hogy hétköznap sokáig dolgoznak, de a hétvégén sem ülnek le együtt?



Sajnálom, hogy a sok angollal Halász Péter (aki szintén 1956-ban hagyta el Magyarországot) átesett a ló másik oldalára és az olvasóközönség egy részét ezzel elveszti, pedig biztosan sokan kíváncsiak lennének, hogyan válik valóra az amerikai álom egy '56-os magyar család számára. Vagy éppen ezért kezdenek majd el többen angolul tanulni. Remélem, az utóbbiak lesznek többségben.



Halász Péter: Második Avenue
608 oldal
Park Kiadó, 2011
4500 Ft

A képeket most is a weheartit oldalán találtam.