Könyvörömök

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jeannie Labno. Összes bejegyzés megjelenítése

A középkori művészet a klasszikus motívumokat keresztény témákhoz alkalmazta, az ókori témák ezzel szemben korabeli, középkori köntösben jelentek meg. A klasszikus forma- és témaválasztás a reneszánszban talált ismét egymásra, amikor az ókori témák antik formanyelven fogalmazódtak meg. Ugyanakkor a klasszikus témák és motívumok újbóli találkozása nem egyszerűen múltba fordulást jelentett. A változó ízlés új formavilágot igényelt, amely stílusában és ikonográfiájában mind az ókoritól, mind a középkoritól különbözött, noha mindkettőhöz kötődött. Ez tehát a reneszánsz művészet valódi jelentése és szerepe.

Ígéretemhez híven, idén előtérbe kerülnek a művészettel kapcsolatos könyvek is. Rögtön az első, a reneszánsz kor 20 képét hivatott bemutatni. A könyv szerzője a Sussexi Egyetemen tanít, így biztosak lehetünk abban, hogy pontos információk birtokába jutunk, ha kezünkbe vesszük ezt a gyönyörűséget, ami tipikusan azok közé a könyvek közé sorolható, amit még nagyobb odafigyeléssel lapozgat az ember. Természetesen a 20 kép kiválasztása szubjektív alapon történt, azonban 20 olyan festőtől (és nemcsak itáliaitól), akik valóban meghatározó alakjai voltak a reneszánsznak, és hatásuk később is rányomta bélyegét a művészetre.

Minden kép 6-6 oldalnyi terjedelmet kapott, az első oldalakon röviden megismerkedhetünk a festő életével és az adott mű keletkezésével, ill. az oldalak alján egy időszalag jelzi a festő és műve fontosabb eseményeit (pl.: néhány adat a festő életéből, a kép keletkezési ideje, restaurálása). Külön kiemelem és nagyon jó ötletnek tartom, hogy nem a szokásos a x b méret van megemlítve a festmény mellett, hanem egy kisebb ábra szemléltei a kép méretét, ami pontosan olyan alakú, mint a mű. Ez így kicsit furán hangzik, de pl.: ha az adott mű (mint az Athéni iskola pl.) félkör alakú, akkor egy félkör szerepel ott, amelyben egy-egy érdekesség is szerepet kapott.

A következő oldalon immár nagyban láthatjuk a művet és következik az elemzése, a festő által használt színek szemléltetése egy paletta segítségével. Amint az a borítón is látható, az oldalak "lyukasak", pontosabban kis ablakok találhatók rajtuk. Nem kell megijedni, nem a papírral akartak így spórolni, hanem a szerző ezzel hívja fel a figyelmünket az adott kép egy-egy jellegzetességére. Főleg olyanokra, amelyek fölött valószínűleg egyszerű szemlélőként elsiklanánk.

Végezetül néhány képpel zárom ízelítőül a könyvből a bejegyzésem és ajánlom minden művészetkedvelő és művészet iránt érdeklődő figyelmébe.