Tavasszal olvastam a Bélügyeket, ami nagyon tetszett, előtte pedig a Szívügyekbe is belekezdtem, de nem jókor, így utóbbit el is napoltam. Amikor megláttam, hogy a Park Kiadó egy újabb ügyet jelentet meg, ami ráadásul a Bőrügyek lesz, rögtön tudtam, hogy ezt feltétlenül el kell olvasnom.
Megismerjük a bőrünk rétegeit, azok felépítését, az életkor szerinti sajátosságait, a különböző bőrproblémákat (narancsbőr, pattanások, pikkelysömör stb.). De szó lesz a a nemi szervekről, a szexről és a nemi betegségekről (külön fejezetet is kaptak), rovarcsípésekről, anyajegyekről, ráncokról, botoxról, napozásról és a különböző váladékokról is (pl. fika, takony, fülzsír, verejték). Itt lehet fújolni, de ezek mindannyiunkban megtalálhatóak, akár tetszik, akár nem.
A részletes ismertetők mellett hasznos tanácsokat is kapunk. Pl. a házi bőrápoló szerekkel, a napozással, napallergiával vagy a táplálkozással kapcsolatban (mert a doktornő dietetikus végzettséget is szerzett, tehát nem csak úgy osztja az észt). Kiderül, hogy a zsíros bőrre való készítményektől nem azt kapjuk, amit várunk, hogy teljesen feleslegesen kenjük magunkat a Q10 koenzimes testápolóval, a bőrradírral pedig csak ártunk, mint használunk.
A kedvencem pedig ez volt:
Nos, be kell vallanom, hogy ez csak meggyőzött arról, hogy igenis jó, hogy nem követem a trendeket. Mert a fürdőszoba nincs tele a mindenféle kencéimmel, nem is szokásom havonta egy kisebb vagyont költeni ilyesmire és szoláriumot belülről csak filmen láttam, még egyszer sem tettem be a lábam egybe sem. És meglehet, hogy világos bőrű vagyok, de engem ez nem zavar.
De visszatérve a könyvhöz: Yael Adler bár nem zárkózott el a szakkifejezések használatától, ám azokat mindig megmagyarázza és rendkívül szórakoztatóan ír. Bár olykor meglepett vagy éppen sokkolt.
Pl. amikor arról olvastam, hogy valójában kőkorszakiak vagyunk (ahogy Szendi Gábor is fogalmazott az Értelmes szenvedés: a boldogság c. könyvében), így hetente egyszer kellene zuhanyoznunk. Igen, igen, itt én is csak néztem, de természetesen ő is tisztában van vele, hogy vagyunk néhányan, akiknek ez kevés, tehát nem tiltott a napi tisztálkodás, csak mindezt ésszel tegyük.
A másik sokk a tetoválások olvasásakor ért. Akinek van, nem ítélem el miatta, mert tényleg nagyon jókat tudnak csinálni. Nekem nincs egy sem és nem is tervezek, ezek után meg főleg nem. De miért? Mert a tetoválófestékekre nincs szabályozás, és a festék a bőr legmélyebb rétegeibe kerül, ahonnan szépen eljut a nyirokcsomókba, ahol elraktározódik, és bizony komoly problémákat okozhat. Igen, áttéteket. Ráadásul hiába gondolja úgy valaki, hogy már nem tetszik neki az a cuki kis figura vagy tetszőleges egyéb motívum, amit x éve magára pingáltatott, mert a lézer a lerakódott festékeket nem tudja eltávolítani.
Ezt a fejezetet olvasva (A külcsín manipulálása) eszembe jutott a Kés/Alatt, de még a folyton önmagát nézegető Mary Poppins is.
Bár találkoztam ismerős tényekkel is a lapokon és nem kaptam minden kérdésemre választ - hiányoltam a körmöket, és ha már annyi minden szóba került, nem értettem, hogy maradhatott ki a szőrtüszőgyulladás, ami egy igazán idevágó téma - , mégis sok mindent megtudtam, és ezentúl még jobban odafigyelek, mit kenek magamra.
Katja Spitzer sokszor vicces illusztrációi pedig még inkább szórakoztatóvá tették az olvasást.
Azért nem kell a teljes kencekészletünket kidobni (az illatanyaggal gazdagon ellátott tusfürdőim se végezték a kukában), csak meg kell válogatni, mit kenünk ezentúl magunkra, és hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, mert ha valami nem tetszik, a bőrünk azonnal jelzi, és a legtöbbször ezt mások is rögtön észreveszik.
Végül találtam egy videót, amelyben a doktornő a bőrproblémákról beszél angolul:
dr. Yael Adler: Bőrügyek - Minden, amit az egyik legérzékenyebb szervünkről tudni érdemes
Eredeti cím: Haut nah. Alles über unser grösstes Organ
Fordította: Fodor Zsuzsa
357 oldal
Park Kiadó, 2017
3450 Ft
A bőrünk lenyűgöző szerv, az emberi szervek közül a legnagyobb. Csodálatos alkotás! Ez a könyv abban kíván segíteni, hogy a rajta lévő nyomokkal együtt jobban megértsük bőrünket - s vele együtt saját magunkat is.
Megismerjük a bőrünk rétegeit, azok felépítését, az életkor szerinti sajátosságait, a különböző bőrproblémákat (narancsbőr, pattanások, pikkelysömör stb.). De szó lesz a a nemi szervekről, a szexről és a nemi betegségekről (külön fejezetet is kaptak), rovarcsípésekről, anyajegyekről, ráncokról, botoxról, napozásról és a különböző váladékokról is (pl. fika, takony, fülzsír, verejték). Itt lehet fújolni, de ezek mindannyiunkban megtalálhatóak, akár tetszik, akár nem.
A részletes ismertetők mellett hasznos tanácsokat is kapunk. Pl. a házi bőrápoló szerekkel, a napozással, napallergiával vagy a táplálkozással kapcsolatban (mert a doktornő dietetikus végzettséget is szerzett, tehát nem csak úgy osztja az észt). Kiderül, hogy a zsíros bőrre való készítményektől nem azt kapjuk, amit várunk, hogy teljesen feleslegesen kenjük magunkat a Q10 koenzimes testápolóval, a bőrradírral pedig csak ártunk, mint használunk.
A kedvencem pedig ez volt:
A szolárium előre megfontolt testi sértés.
Nos, be kell vallanom, hogy ez csak meggyőzött arról, hogy igenis jó, hogy nem követem a trendeket. Mert a fürdőszoba nincs tele a mindenféle kencéimmel, nem is szokásom havonta egy kisebb vagyont költeni ilyesmire és szoláriumot belülről csak filmen láttam, még egyszer sem tettem be a lábam egybe sem. És meglehet, hogy világos bőrű vagyok, de engem ez nem zavar.
De visszatérve a könyvhöz: Yael Adler bár nem zárkózott el a szakkifejezések használatától, ám azokat mindig megmagyarázza és rendkívül szórakoztatóan ír. Bár olykor meglepett vagy éppen sokkolt.
Pl. amikor arról olvastam, hogy valójában kőkorszakiak vagyunk (ahogy Szendi Gábor is fogalmazott az Értelmes szenvedés: a boldogság c. könyvében), így hetente egyszer kellene zuhanyoznunk. Igen, igen, itt én is csak néztem, de természetesen ő is tisztában van vele, hogy vagyunk néhányan, akiknek ez kevés, tehát nem tiltott a napi tisztálkodás, csak mindezt ésszel tegyük.
A másik sokk a tetoválások olvasásakor ért. Akinek van, nem ítélem el miatta, mert tényleg nagyon jókat tudnak csinálni. Nekem nincs egy sem és nem is tervezek, ezek után meg főleg nem. De miért? Mert a tetoválófestékekre nincs szabályozás, és a festék a bőr legmélyebb rétegeibe kerül, ahonnan szépen eljut a nyirokcsomókba, ahol elraktározódik, és bizony komoly problémákat okozhat. Igen, áttéteket. Ráadásul hiába gondolja úgy valaki, hogy már nem tetszik neki az a cuki kis figura vagy tetszőleges egyéb motívum, amit x éve magára pingáltatott, mert a lézer a lerakódott festékeket nem tudja eltávolítani.
Ezt a fejezetet olvasva (A külcsín manipulálása) eszembe jutott a Kés/Alatt, de még a folyton önmagát nézegető Mary Poppins is.
Katja Spitzer sokszor vicces illusztrációi pedig még inkább szórakoztatóvá tették az olvasást.
Azért nem kell a teljes kencekészletünket kidobni (az illatanyaggal gazdagon ellátott tusfürdőim se végezték a kukában), csak meg kell válogatni, mit kenünk ezentúl magunkra, és hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, mert ha valami nem tetszik, a bőrünk azonnal jelzi, és a legtöbbször ezt mások is rögtön észreveszik.
Végül találtam egy videót, amelyben a doktornő a bőrproblémákról beszél angolul:
dr. Yael Adler: Bőrügyek - Minden, amit az egyik legérzékenyebb szervünkről tudni érdemes
Eredeti cím: Haut nah. Alles über unser grösstes Organ
Fordította: Fodor Zsuzsa
357 oldal
Park Kiadó, 2017
3450 Ft
Kép: TopKool
Bejegyzések
