A sors azonban közbeszól, és Rosa halála után Esteban nem tér vissza a bányába. Otthon, ágyhoz kötött beteg édesanyja és az egész életét az anyjuk ápolásának szentelő nővére, Férula fogadja. Esteban a menekülést keresi és a család régi birtokára költözik, az Isten háta mögötti Trés Mariasra. A lepusztult családi birtokot rövidesen felvirágoztatja, és az évek során rájön: szüksége van egy asszonyra is a házban, így utazik vissza a városba és kéri meg Clara kezét, aki nővére halála után hallgatásba burkolózott.
Az esküvő után az ifjú pár és Férula is a birtokra költözik, majd megszületik kislányuk, Blanca. Az évek múlásával a birtokot is elérik a szocializmus eszméi, ami ellen Esteban komolyan felveszi a kesztyűt. A szocializmus fenyegetése mellett rádöbben, hogy feleségéhez, akit bármennyire is imád, nem tud közel kerülni, az asszony bár olykor előbújik saját világából, később ugyanúgy visszatér az asztaltáncoltatáshoz, a szeánszokhoz, a szellemekhez és különös vendégeihez, mint korábban. Gyermekeivel sem tud igazán bizalmas kapcsolatot kialakítani, így a politikába menekül.
Az egyetlen személy, akihez mégis közel tud kerülni, az unokája Alba. Alba, aki a szép Rosa haját örökölte és valamennyit nagyanyja különleges képességei közül.
- De hát a mi családunkban egy sincs, nagyanyám - tiltakozott Alba.
- Nincs. Nálunk az őrület olyan szépen elosztódott, hogy mindenkinek jutott belőle, ezért nincs egy igazi saját bolondunk.
A család életét tragédiák, öröm, bánat és könnyek mellett egy-egy felbukkanó árny árnyalja a múltból. Ezek az árnyak ugyanolyan fontos szerepet kapnak, ahogyan minden mellékszereplőnek megvan a pontos szerepe a történet mozaikjában.
Misztikum, titkok, szerelem, gyűlölet, erőszak, a hatalomért vívott harc és a történelem - mindezzel találkozhatunk a lapokon. És egy elszánt férfival, Esteban Truebával, aki a nulláról indulva nyeri el a szenátori posztot, ám életét a politikának és a hatalomnak szentelve nem veszi észre azt, ami igazán fontos.
Nőkkel, akiket a vérségi kötelék mellett különös kötelék is összefűz, akik kezdettől fogva tudják azt, amit Esteban Trueba még csak nem is sejt.
Olykor egy-egy narrátorváltáskor Esteban meséli tovább a család történetét, és olykor Alba (a valódi narrátor) egy-egy későbbi eseményre utal, majd visszatér az aktuális jelenbe, de mindez nem zavart. Talán az írónő ezekkel az apró előreutalásokkal próbálja felkészíteni az olvasót a későbbi véres eseményekre (ami nálam nem sikerült, a hideg rázott ezeket olvasva).
Izgalmas, fordulatos, letehetetlen, remekül megírt és elgondolkodtató családregény tárul elénk, ha belépünk a Kísértetház ajtaján. Garantáltan sokáig nem felejtjük el azokat az érzéseket, melyeket olvasás közben kiváltott belőlünk, sem azt, ahogyan a gondolatainkba befészkelték magukat az események és a szereplők. Bár még az év első felében járunk, de a Kísértetház biztosan bekerül a december végi évzáró visszatekintésbe.
1993-ban film is készült a regényből, és meglepően tapasztaltam, hogy fontos szereplők maradtak ki, ám a regény hangulatát nagyszerűen visszaadta. Jeremy Irons és Meryl Streep miatt pedig igazán kár lenne kihagyni, de előtte azért ismerkedjünk meg a könyvvel!
"Kenyér és cirkusz, meg valami, amit imádhatnak...
összesen ennyire van szükségük", szögezte le a szenátor magában (...)
Isabel Allende: Kísérteház
Eredeti cím: La casa de los espíritus
Fordította: Egry Katalin
468 oldal
Geopen Kiadó, 2012
3990 Ft
Bejegyzések
