Miután megvettem, elkezdtem azon gondolkodni, nekem mi a döglött lovam? Aztán beláttam, hogy az enyém bizony összetett.
Judith Sills gyakorló pszichoterapeuta, aki a praxisában előforduló példák és az azokhoz tartozó magyarázatok segítségével igyekszik megmutatni, hogyan is törhetünk ki a kényelem csapdájából, a kényelmi zónánkból. Mert bármennyire is szeretnénk valami mást elérni, mindig van valami és/vagy valaki, ami/aki visszatart bennünket akármilyen rossz is ez a csapda.
A szerző hét lépés segítségével ismerteti a kitörés felé vezető utat. Nem biztos, hogy mi is abban a csapdában rekedtünk, mint a könyvben példaként említett személyek (például: munkahelyet váltanának, a válást vagy az elköteleződést fontolgatják stb.), de mindenesetre engem alaposan elgondolkodtatott és sok mindenre rádöbbentett.
Nem látjuk a kiutat bizonyos helyzetből, amelyet már képtelenek vagyunk elviselni. Hiányzik valami, vagy éppen túl sok van belőle; az ember mélységesen csalódott magában vagy egyáltalán már semmit nem érez. Van tovább vezető lépés, mondják, de nem látjuk. Vagy látjuk, de odajutni - az más történet.
A hét lépés:
- Nézzünk szembe azzal, ami fáj
- Jövőkép
- Döntéshozatal
- A séma felismerése
- Oldás és kötés
- Nézzünk szembe a félelemmel
- Cselekvés
A lépésekről bővebben egy-egy fejezetben olvashatunk, amelyek megadják a kellő lökést, hogy magunkba nézzünk, elkezdjük apránként alkalmazni a szerző tanácsait, és elindulhatunk végre az új célunk felé. Mert mindannyian kicsit olyanok vagyunk, mint Mr. Woodhouse, aki minden változást elutasít és fél is attól, hogy bekövetkeznek. Könnyebb panaszkodni és mást okolni a problémá(i)nkért (igen, én is nem egyszer estem már bele ebbe a csapdába), pótcselekvésbe menekülni, tagadni és fantáziálni, mert ki tudja, mi vár ránk, ha kilépünk a kényelmi zónánkból, és bizony emiatt szorongunk és félünk. De ha nem lépünk, akkor hogyan oldódna meg magától a problémánk?
Számomra hasznos volt elolvasni, mert már jóval a könyv olvasása előtt néhány lépést megvalósítottam a lépésekhez tartozó kisebb lépések közül (remélem, érthető), de most végre beláttam, hogy a döntéseim miatt csak és kizárólag magamnak tartozom magyarázattal, és Mariska néninek meg Pista bácsinak, vagy akárkinek semmi köze hozzájuk.
Tavaly két döglött lóról is sikerült leszállni (az egyikről egyszer már megtettem, de aztán voltam olyan bolond, hogy visszaültem rá, ám szerencsére néhány hét múlva megint észbe kaptam), így ezek már nem hátráltatnak a saját utam megtalálásában. És ha akkor nem szállok le róluk, most nem biztos, hogy lenne energiám spanyolul tanulni, ami egyszer még jól jöhet, és egyben egy új kihívás is.
Talán nem ez a legjobb könyv a témában, de aki érzi, hogy elakadt valahol, nem azon az úton jár, ahol szeretne, megmutatja számára a lépéseket, melyek segítségével átgondolhatja a dolgait és végre a tettek mezejére léphet.
Barka Ferenc illusztráció igazán jól sikerültek, remekül illeszkednek a szöveghez.
Míg olvastam, megnéztem újra az Emma sorozatot (ezért is említettem Mr. Woodehouse-t) és a Hölgyválaszt (tudom, nem ez a világ legnagyszerűbb filmje, de már régen láttam és remekül illett a könyv témájához). Utóbbiban Richard Gere egy olyan ügyvédet alakít, aki a kényelmi zónája határait feszegeti és ki is lép belőle.
Aki viszont ódzkodik az ilyen jellegű könyvektől, de mégis szeretné, hogy valaki felrázza, annak ajánlom Pablo Neruda versét, amelyet még januárban kitűztem a falitáblámra.
Nem is ragoznám tovább, mert megtaláltam Börcsök Gyöngyi videóját, aki pszichológus és szakmai szempontból értékeli a könyvet.
Judith Sills: Szállj le a döglött lóról! - A kényelem csapdája
Eredeti cím: The Comfort Trap or, What If You're Riding a Dead Horse?
Fordította: Gálvölgyi Judit
Illusztrálta: Barka Ferenc
261 oldal
Park Kiadó, 2011
Eredeti ár: 1290 Ft
Bejegyzések
