Kopár dombok sorára
szemergő köd kering-szál,
lenn csapdos, bőg a misztrál,
s az ár fehérre forr,

de must erjed falunkban,
s kedvünk a sok sikátor
fanyar hordószagától
gyöngyöt vet, mint a bor.

Lobog a rőzse, serrceg
a pörgő nyárs; fütyölve
vadász áll a küszöbre,
és fölmereng, ahol

vörhenyes fellegek közt
egy fekete madárraj
mint tilos eszme szárnyal,
s az éjben bujdokol.







Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!

Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett:
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!



Versek: Lator László (szerk.): Olasz költők antológiája
236 oldal
Sziget Könyvkiadó, 2001
1750 Ft
Robert Burns versét a Libri Facebook oldalán találtam, ahol három versszakra osztották, viszont a Weöres Sándor Egybegyűjtött műfordítások c. kötetben kettőben szerepel, ezért én is így teszem közzé.
Weöres Sándor: Egybegyűjtött műfordítások II.
822 oldal
Helikon Kiadó, 2012
4990 Ft
Kép