Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy amint előrendelhető lesz a könyv, azonnal teszem a virtuális kosaramba. Ez még augusztus végén történt, így csak várnom kellett, hogy teljenek a hetek és megérkezzen az értesítő e-mail. Meg is érkezett, bár a vártnál egy héttel korábban, de sebaj, gondoltam.
Amint átvettem a csomagot (két másik könyv is volt benne), rutinosan téptem szét a dobozt és alig vártam, hogy belelapozhassak. Az első reakció most az volt, hogy: Ó, de gyönyörű!, aztán átlapoztam a könyvet, még inkább örvendeztem, mert szívemnek kedves nevekkel találkoztam: Molnár Ferenc, Ady Endre, Heltai Jenő.

Nagyon tetszett Nyáry Krisztián előszava, melyben az első kötetet ért negatív kritikákról is írt és nem söpörte egyszerűen a szőnyeg alá, ahogyan esetleg más megtette volna.
De térjünk a lényegre, az újabb 40 történetre!

Volt néhány történet, amit más forrásból (nem, nem a Facebookról) már ismertem (Katona József és Déryné vagy Karinthy és Boga), de ahogyan tavaly, most is nem egy új információval lettem gazdagabb, mert vajon melyik általános vagy középiskolában említik meg Reviczky Gyula vagy Komjáthy Jenő nevét? Valószínűleg nem sok helyen, talán sehol.

Olvashatunk most is lányszöktetésről, hűtlenségről, boldog és boldogtalan szerelmekről. Ezúttal bővebben, mint az első kiadásban, és most sem maradhat el egy-egy részlet az adott szerző életművéből vagy levelezéséből. 

 Irodalmi bulvár? Szerintem nem. Évekkel ezelőtt én is megvettem egy-egy bulvárlapot (szerencsére "kinőttem" belőlük), de az utóbbi években azt vettem észre, hogy ezekben egy-egy celebnek kikiáltott egyén feltűnési viszketegségből szerepel, ill. fizet a lapnak, hogy róla írjanak. Szándékosan nem írok neveket, mert nem is ez a lényeg, hanem az, hogy azok, akikről ebben a könyvben olvasunk, letettek valamit az asztalra. Egy-két verseskötetet, regényt, novellát vagy drámát, és nem csak a magánéletük olykor megbotránkoztató részleteivel hívták fel magukra a figyelmet. Ha mégis, akkor sem dől össze a világ, elvégre ők is a magánéletben ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Csak évekkel, évtizedekkel, esetleg századokkal előttünk éltek és manapság a tankönyvek állandó szereplői.

Bulvár ide, bulvár oda, már megint azt vettem észre, hogy egy-egy szerzőnél eszembe jutott, milyen jó is lenne újraolvasni tőle valamit, vagy éppen végre elolvasni tőle valamit, esetleg tőle választani verset majd az egyik hétfőre (lesz ilyen is). Vagy éppen jobban elmélyedni egy-egy kedvenc életrajzában, amihez ismét segítséget nyújt a függelék.

Az egyik történet már felkavarta az állóvizet, én mégis inkább azt mondom, hogy emberként tekintsünk mindazokra, akikkel a második kötet lapjain találkozunk, és ha eddig is szerettük bármelyikük munkásságát, ne ítéljük el a magánélete miatt, hanem vegyük inkább a kezünkbe valamelyik régen olvasott vagy olvasatlan művét! :) (Már alakul is a listám...)


Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Újabb irodalmi szerelmeskönyv
163 oldal
Corvina Kiadó, 2013.
4500 Ft

 Amikor megláttam ezt a gyönyörű borítót, tudtam, hogy nekem ez a könyv KELL. Aztán megláttam az árát, és kicsit (na jó, nagyon) megijedtem. Aztán megláttam, hogy elértem a +7%-ot a Lírában, így már kicsit nyugodtabb szívvel nyomtam meg az előrendelés gombot, és csak várni kellett, hogy végre megjelenjen.

Ekkor tudtam meg, hogy Nyáry Krisztián ezeket a történeteket eredetileg a Facebookon (amit finoman fogalmazva sem szeretek és e miatt sem vagyok hajlandó visszatérni) tette közzé, ahol hamarosan komoly rajongótábort szerzett magának, így elérkezett az idő, hogy nyomtatásban is megismerjék őket az olvasók.


 A könyv borítója élőben sokkal szebb, valóban igényes kiadás. Úgy bontottam ki a dobozból, mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékát, elkezdtem lapozni és ámultam-bámultam. Átfutottam a tartalomjegyzéket és nagyon örültem, hogy több olyan író és költő is helyet kapott, akik szóba sem kerültek az iskolában.


 Olvashatunk többet között Tóth Árpádról, Tamási Áronról, Fekete Istvánról, de Gozsdu Elekről vagy a feledés homályába merült Vay Sándorról is. Ahogy azt már más is említette, olyan titkokra derül itt fény, amelyek kimaradtak az irodalomkönyvekből, de az is lehet, hogy a magyartanárok sem ismerték.