Nem is rossz, gondolnánk. Azonban a fülszöveget tovább- és a könyvet elolvasva, szembesülünk Toszkána azon oldalával, melyről a drága és szép útikönyvekben valószínűleg egy szó sem esik.
Kulcsszerepet kap a Piombinóban található Lucchini Rt., amely 2000 embert foglalkoztat és acélt termel. A főszereplő pedig két 13 éves lány: Anna és Francesca, akik családjuk és barátaik révén kötődnek a gyárhoz. A lányok családjukkal a gyár által épített lakónegyedben élnek a tengerparton, erkélyeikről Elba szigete tárul eléjük. És talán egy szebb jövő.

   Mit jelent egy négy bérkaszárnya alkotta telepen felnőni, ahol omladoznak az erkélyek, és azbesztbetondarabok hullanak lefelé, egy olyan udvarban, ahol a kicsik drogot áruló nagyfiúk és áporodott szagú öregasszonyok mellett játszanak? Milyen kép alakul ki benned a világról egy olyan helyen, ahol az a normális, hogy nincs nyaralás, nem járnak moziba, nem olvasnak könyvez-újságot az emberek, és ez így van rendjén?
Ők ketten egy ilyen helyen találtak egymásra. 

2001 nyarán a két lány a középiskola előtti nyarat tölti együtt, mivel ősztől más középiskolában tanulnak tovább. A barna Anna és a szőke Francesca mindent elkövet, hogy ébredező nőiességükkel a tengerparton és a telepen a függönyök mögül leskelődőket provokálják. Gondolhatnánk, hogy jobb dolguk sincs, azonban az ő életük sem fenékig tejfel: Anna tíz évvel idősebb bátyja annak idején otthagyta a középiskolát, csakúgy, mint a barátai és a gyárban kezdtek el dolgozni. Apját nemrég rúgták ki ugyanonnan, jelenleg kétes üzleteken töri a fejét, míg anyját a politika élteti. Francesca apja szintén a gyárban dolgozik, otthon azonban folyamatosan a távcsövével kémkedik lánya után, amikor a tengerparton van a barátaival, emellett rettegésben tartja a családot. Közben a 33 éves felesége, aki Calabriából került ide, a háztartásnak szenteli életét és máris tönkretette magát.

Ebbe a kis közösségbe pillanthatunk be, ahol mindennaposak a kamaszok közti rivalizálások, szerelmek szövődnek és kapcsolatok érnek véget; nem ritkán pofonok csattannak el a családon belül, de az élet ugyanúgy megy tovább. A gyárban dolgozó fiatalok a tengerparton vagy a diszkóban pihenik ki a munka fáradalmait, míg az anyák a háztatást vezetik. Találkozunk itt nyomival (ahogyan a két lányok nevezi a ronda, pattanásos Lisát), leányanyával és két lánnyal, aki mindenáron ki akar szabadulni innen.
Azonban ez a nyár és a következő hónapok számos fordulópontot tartogatnak számukra...
Silvia Avallone első regényében olyan momentumokra hívja fel a figyelmet, amelyekkel a Toscanában élők és az oda látogató turisták eddig nem is szembesültek, vagy csak nem akarnak szembenézni vele, hogy bizony ezen a gyönyörű vidéken élőknek is megvannak a maguk problémái, az ő életük sem habos torta. A történet azonnal magával ragad, olykor sokkol, és keményen szembesít magával az élettel. Az írónő folyamatosan fenntartja a feszültséget, egyre kíváncsibbá téve így az olvasót. Megdöbbentő és letehetetlen olvasmány.


Silvia Avallone: Acél     
Eredeti cím: Accaio
Fordította: Lukácsi Margit
504 oldal
Európa Kiadó - Modern Könyvtár sorozat, 2011
2900 Ft

A könyv kis méretének köszönhetően minden női táskában elfér. Tavaly második helyezést ért el a legnagyobb presztízsű olasz irodalmi díj, a Strega döntőjében. A Stregat eddig olyan olasz szerzők érdemelték ki, mint Alberto Moravia, Umberto Eco, Melania Mazzucco vagy Niccolò Ammaniti.
A magyar kiadás borítója szerintem nagyon szép lett, sokkal szebb és jobban illik hozzá, mint az eredeti.