Fordította: Efraim Israel
Mielőtt tó, folyó befagy
S kitör a korcsolyaláz,
Vagy alkony hoz egy orcát,
Mit a hó megaláz,
Mielőtt elpihen a rét,
S jön Karácsonyidő,
Csoda csoda hátán
Lesz elém növő!
Minek illetjük szegélyét
Egy szép nyári nap;
Ami messze nem jár,
Csak e híd alatt;
Annak, ki így dalol, szól,
Ha nincs itt senki sem, —
Ruhám, melyre sírtam,
Felel-e? Felvegyem?
Fordította: Efraim Israel
A Lehetőségben lakom —
Prózánál szebb e Lak —
Dúskálóbb Ablakokban —
Nemesb — Ajtóilag —
Szobákban — mint a Cédrus —
(Szemmel nem tarthatók) —
Maradandó Manzárdtetők
Az Egek — rá valók —
Vendégekben — de szépek —
Időtöltésnek — ott
A Kezem — bekebelezem
A Paradicsomot —
Emily Dickinson: De boldog is a kicsi kő
Fordította: Efraim Israel
De boldog is a kicsi kő,
Magában csavaroghat ő,
Minden Versengésre fütyül,
Gondja nincs, elvan egyedül —
Színét, e földszínű Ruhát,
Felölti egy múló Világ,
Független, ahogyan a Nap
Társsal süt vagy maga marad;
Mindent fórsriftosan teszen,
De csak amúgy mellékesen —
Vers:
Babelmatrix
Kép:
The Redhead Riter - aki szintén megosztotta a verset, és a bejegyzéséből kiderül, hogyan lehetünk mi is olyan boldogok, mint a kicsi kő.
Emily Brontë: Virágot bont a május
Fordította: Tapfel Klára
Virágot bont a május,
ezernyi rügy fakad,
méhek minden sziromban,
minden fán madarak.
Fent süt a nap vidáman,
patak dalt csörgedez:
csak nekem bú a társam,
minden sötétbe vesz.
Hideg, hideg szivem!
Nem tud hevülni már:
oly idegen neki
az égő fénysugár.
Meghalt bennem a kedv,
nyugalmat keresek:
bár nyirkos föld boritná
e keserű szivet.
Egyedül hogyha lennék,
ily bú nem nyomna tán,
remény ha elveszett rég,
nem tudnék félni már.
De a boldog szemekből
majd éppígy könny fakad,
s látnom kell elborulni
felkelő napjukat.
Zúdítná bár az ég
e gond-özönt reám,
s szivük lenne szabad -
nem panaszkodna szám.
De jaj, ledönt a villám
öreg és ifju fát,
az lesz sorsuk s a sorsom,
hogy hulljunk, mint a fák.
Emily Dickinson: Én senki vagyok! Te ki vagy? (288)
Fordította: Károlyi Amy
Én senki vagyok! Te ki vagy?
Te is tán senki vagy?
Akkor éppen egy pár vagyunk.
Ne mondd, mert elhírlik - tudod.
A "valaki"-ság sanyarú!
Száz júniuson át
Neved vartyogni békamód,
Hogy csodáljon a láp!
Versek:
Nőkért.hu BabelmatrixKép:
Public domain pictures.net
Emily Dickinson: A lélek legfőbb perce... (306)
Fordította: Károlyi Amy
A lélek legfőbb perce
Az övé - egyedül -
Mikor barát és minden
A semmibe merül -
Vagy ő lép oly magasra,
A csúcsra távozó,
Nem látja földi szem,
Csak a Mindenható.
E földi nem-lét ritka,
De oly igaz lehet,
Akár a jelenés, a
Légnek alávetett,
A választott kevésnek
Tárt örökkévaló,
A kolosszális lényeg,
A nem romolható.
VersKép
Bejegyzések
