"Aliide agya csaknem szétpattant. A függönyök vadul himbálóztak, csörögtek a csipeszek, csattogott a függönyanyag. A tűz pattogása megszűnt, és az óra ketyegését elnyomta a szél. Megint ugyanaz a nóta. Hiába változott koronává a rubel, hiába repül egyre kevesebb katonai gép a feje felett, hiába halkult el a tisztfeleségek hangja, hiába szól a Hosszú Hermann-torony hangszóróiból nap mint nap a himnusz, mindig új krómbőr csizma jön, mindig újabb és újabb csizma, ugyanolyan vagy másféle, de ugyanúgy a nyakadra lép. A lövészárkok beomlottak, az erdőben megfeketedtek a töltényhüvelyek, a fedezékek összedőltek, a holttestek elporladtak, de bizonyos dolgok folyton ismétlődnek."
A fiatal Aliidevel 1936-1939-ben találkozunk, szerelmes lesz, de kiszemeltje mást választ. Kitör a II. világháború, melynek vége után az országot megszállják a szovjetek. A megszállók kegyetlenül üldözik az ellenállókat, semmilyen eszköztől nem riadnak vissza, hogy a "bűnösök" nyomára bukkanjanak. Az üldözöttek családtagjai közül senki sem lehet biztonságban.
Zarával 1991-ben ismerkedünk meg Berlinben. A lányt - eredetileg orvosnak készült - prostitúcióra kényszerítik, hogy így fizesse meg a tartozását. Azonban a pontos összeget és hogy miért is tartozik, nem tudja. Zara a mindennapos megaláztatás, bántalmazás köréből szeretne kitörni, a szökést tervezi.
A két nőt a rokoni szálak mellett az átélt borzalmak is összekötik. Ez a két nő minden elképzelhető borzalmat átélt, mégsem tört össze, túlélték a túlélhetetlent. A regény pedig azt bizonyítja, elnyomó, erőszakos emberek sajnos mindig is lesznek, csak másként nevezik magukat, más célt "szolgálnak".
Nagyon nehezen indult az olvasás, aztán ahogy többet tudtam meg erről a két nőről, egyre jobban érdekelt, mi is történt a múltjukban. A fiatal írónő pedig olyan naturálisan, szenvtelenül mutatja be a borzalmakat és aztán a következő oldalon már olyan természetességgel tér át más eseményekre, hogy többször be akartam tenni a könyvet a hűtőbe (Jóbarátok 3. évad, ha jól emlékszem a Phoebe öccse c. rész), mert nem bírtam továbbolvasni. Az első ilyen résznél a Pokoli lecke c. film jutott eszembe. Aki látta, megérti, miért kellett félretennem olyankor a könyvet és csak később tudtam folytatni.
Sofi Oksanen az alapötletét egy gyermekkorában hallott történetből merítette, amit a nagymamájától hallott. Először egy színdarabot írt, közben rájött, hogy párhuzamosan egy regény is születik. Ez lett a Tisztogatás, ami számos irodalmi díjat elnyert és garantáltan maradandó olvasmányélményt nyújt annak, aki kezébe veszi.Sofi Oksanen: Tisztogatás
Fordította: Pap Éva
366 oldal
Scolar Kiadó, 2010
3450 Ft
Bejegyzések
