Tény, hogy kevés kortárs magyar szerzőtől olvasok, és ennek nem az intellektuális sznobságom az oka, hiszen a kötetben megszólalók az IRODALOM képviselői, hanem az elmúlt években annyi könyvet szereztem be, hogy idén egyetlenegy újat sem vettem, mert még mindig van mit olvasnom. És igen, a kortárs magyar szerzők közül sokan a korábbi hörcsögölésekből kimaradtak.
Bevallom, nem ismertem Károlyi Csabát, sem a kötetben megszólaló szerzők egy részét, így kíváncsian vettem elő naponta a kötetet és vártam, kit ismerhetek meg ma (jobban) belőle.
Károlyi Csaba kritikus, író, egyetemi tanár, az ÉS főszerkesztő-helyettese. A kötetben olvasható 25 beszélgetés 2003 és 2015 között jelent meg az ÉS-ben, amikor az interjúalannyal valami fontos történt: új kötete jelent meg, esetleg valamilyen díjat nyert.
A szerző ezt írja az Előszóban:
Írókkal azért is érdekes beszélgetni, mert az író egyben feltétlenül olvasó is, az olvasó viszont nem feltétlenül író. Az író saját műveinek olvasójaként és más művek olvasójaként kitüntetett helyzetben van. Nem azért, mert híres ember, ne adj' isten nemzeti intézmény, sőt tananyag. Hanem azért, mert jó esetben képes az irodalmi alkotás folyamatáról olyan belátásokat megfogalmazni, amelyek mindannyiunkat segíthetnek abban, hogy lássuk, mire jó az irodalom, hogyan is lehet olvasni, mi az izgalmas ebben az egészben. Az irodalom lehet hobbi, mánia, okozhat függőséget. Persze, az a jó, ha az írója és olvasója szereti azt, amivel foglalkozik. Mindenesetre az íróval öröm beszélgetni arról a könyvről, amit az ember éppen olvasott tőle, mert végre olyasvalakivel válthat szót, aki azt szintén garantáltan olvasta.
Károlyi Csaba az a kérdező, akiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Nemcsak olvasta az adott szerző könyveit, de vállalja is a véleményét velük kapcsolatban, és ha valami neki kevésbé tetszett benne, valamilyen észrevétele van, azt is képes kulturáltan és építő formában megosztani. Tudom, hogy ez alapvető egy irodalomkritikus esetében, de ha kicsit tágítjuk a perspektívát, nagyon sokan vannak (bármilyen foglalkozásúak), akik számára ez mégsem természetes: sem a felkészültség, sem a megfelelő stílusban tálalt kritika.
Az interjúk általában tizenvalahány oldalasak, kivétel a Nádas Péterrel készült, mely kerek harminc oldalt ölel fel. Minden interjú elején találunk néhány sort az aktuális szerzőről, az interjú apropójáról (amennyiben nemrégiben máshol már készült vele riport, az ott feltett kérdéseket Károlyi Csaba nem ismétli meg, hanem megtaláljuk a pontos megjelenését, így, ha szeretnénk azt is elolvasni, tudjuk, hol keressük) és a másik oldalon egy egyoldalas fényképet.
A kötet végén pedig a Jegyzetekből megtudjuk, mi történt az interjú keletkezése és a könyv megjelenése között a szerzővel, jelent-e meg új műve pl. vagy éppen dolgozik-e valamin. Ez alól kivételt képez a 2007-ben elhunyt Szabó Magda.
Az interjúalanyok közül többen is számos műfajban kipróbálták magukat, írtak gyerekeknek (pl. Kukorelly Endre, Szabó Magda, Darvasi László és Tóth Krisztina), verseket (pl. Kántor Péter), kis- és nagyprózát (pl. Grecsó Krisztián és Dragomán György), drámát (pl. Térey János, Spiró György, Szabó Magda, Závada Pál), történelmi témájú (pl. Spiró György, Péterfy Gergely) vagy éppen önéletrajzi regényt (pl. Györe Balázs).
Van, akit kifejezetten egy téma érdekel, pl. Györe Balázs mindig a saját életéből merít és a szereplői nevei is megegyeznek a valós személyekéivel, míg Spiró György a történelmi témákban mozog otthon, Parti Nagy Lajos nem hagyja szó nélkül az aktuális eseményeket, Tóth Krisztina és Szilasi László pedig azokról a csoportokról (értsd. társadalmi rétegek bizonyos csoportjai) ír, akikről mások inkább megfeledkeznek, ill. Végel László és Kun Árpád egy számunkra ismeretlen, de legalábbis kevésbé ismert világot mutat be: milyen határon túlinak lenni, előbbi esetében Újvidéken, míg a másik esetében inkább azt mondanám: külföldinek lenni egy másik országban.
Egyetlen észrevételem van a Márton Lászlóval készült interjú kapcsán, aki azt mondja, hogy az évek múlásával a fantáziája fogy és kopik, ellentétben a tapasztalatai gyarapodnak. Előbbit főleg ötvenéves kor után érezni - szerinte. Természetesen ez Márton László véleménye és tapasztalata, azonban vannak írók, akik ötven fölött is gazdag képzelőerővel rendelkeznek, mint pl. Gabriel García Márquez, aki 58 éves volt a Szerelem a kolera idején megjelenésekor. 😊
Minden beszélgetésben igazán közel érezhetjük magunkhoz az adott szerzőt, akin érezni, hogy örömmel mesél az életéről, az alkotás folyamatáról (honnan merít ihletet, hol és mit kutat egy-egy műve kapcsán és mennyi idő alatt készül el vele) és a számára fontos kortársakról és klasszikusokról egyaránt.
Ahogy Károlyi Csaba kapcsán már említettem a felkészültséget, ezt a szerzőkről is elmondhatom. Nagyon jó volt olvasni, hogy ők is alaposan beleássák magukat egy-egy témába, vagy akár többe is, ha a születendő művük úgy kívánja, de tudni kell azt is, mit hagyjanak ki.
Továbbá nagyon izgalmas volt megtudni, ki hogyan látja magát mint írót, költőt, szerzőt.
A művekből lehet tanulni, azért is íródnak, de magától az írótól személyesen nemigen. A jó műben a szerző csúcspillanatai rögzülnek, a ritka hullámhegyek. Nem is a szerző beszél, hanem a közösség maga, a kollektív tudás nyilvánul meg az ő révén, aki voltaképpen csak médium, a hullámvölgyek pedig, amelyek az életét neki, a szerzőnek is kitöltik, jó esetben a műből hiányoznak. Az írói munka is normális polgári foglalkozás, szakma, mint sok egyéb. Az író csak akkor író, amikor éppen dolgozik, minden más pillanatban azonban pont olyan tanácstalan, mint a többiek.(Spiró György)
Annak idején megharagudtam Szabó Magdára Az ajtó olvasása közben, és mint kiderült, ezzel nem voltam egyedül. Azonban az írónő az interjúban mindezt tisztázta, így mindannyiunk számára érthető most már, miért történtek úgy a dolgok, ahogy (szándékosan nem akarok spoilerezni).
25 szerző, aki 25 féleképpen gondolkodik és látja a világot, az írás azonban összeköti őket. 25 színvonalas, érdekes és őszinte beszélgetés, melyek nagyon elgondolkodtatóak is egyben, és melyek közelebb hozzák az olvasóhoz azt a személyt, akit sok esetben csak távolról csodál, holott ő is ugyanolyan ember, mint mi vagyunk, csak ezt a hivatást választotta. Vagy éppen a főállása mellett ír, ahogy azt Kun Árpád és Szilasi László is teszi.
Kíváncsi lettem azoknak is a műveire, akiktől eddig még nem olvastam, úgyhogy a kötet nálam elérte a célját, ahogy Kukorelly Endre mondja:
Mesélhetnék úgynevezett műhelytitkokról, nem volna túl érdekes. Számomra semmiképp. Rájössz vagy nem, engem igazából az érdekel, hogy a könyv mennyire olvasható számodra. Mennyire élvezed. Ha az olvasó meghatódik vagy elmosolyodik, bosszankodik vagy gerjedelme támad, akkor rendben.
Károlyi Csaba: Mindig más történik
25 irodalmi beszélgetés
408 oldal
Kalligram Kiadó, 2015
3500 Ft
Velük készültek az interjúk: Kukorelly Endre, Szabó Magda, Térey János, Németh Gábor, Nádas Péter, Grecsó Krisztián, Závada Pál, Oravecz Imre, Dragomán György, Péterfy Gergely, Darvasi László, Garaczi László, Spiró György, Kántor Péter, Láng Zsolt, Parti Nagy Lajos, Györe Balázs, Márton László, Lengyel Péter, Tompa Andrea, Tóth Krisztina, Csaplár Vilmos, Kun Árpád, Szilasi László és Végel László.
.jpg)
Bejegyzések
