Nicolás Guillén: Eladod-e?
Fordította: Orbán Ottó
Eladod-e az ujjaid között suhogó szél
áramát, mely összekócol, arcodba csap?
Adsz-e szelet nekem öt pesóért,
adsz-e nekem egy egész vihart?
Eladod-e a könnyű, a kék szelet,
eladod-e nekem a könnyű, a kék szelet,
egy keveset a szélből, amely lesimítja
kertedben az összes puha hajú szirmot?
Veszel-e a kertedbe a madaraknak
tíz pesóért könnyű, finom szelet?
Szél pörög, messze száll.
Viszi egy lepkeszárny.
Senkié, soha senkié.
Eladod-e nekem az eget,
az eget, mely néha kék
és néha szürke fényben ég,
eladsz-e néhány ölnyi eget,
melyet kerted fölé vettél fedélnek,
mint aki házával együtt vette a háztetőt?
Két dollárért adsz-e cserébe
két kilométer eget,
egy darabnyi kéket adsz-e érte,
adsz-e, amennyit megfizetek?
Felhőkben van az ég:
magasság, messzeség.
Senkié, soha senkié.
Eladod-e az esőt, a vizet,
mely könnyeidet táplálja, nyelved itatja,
adsz-e egy dollárért forrásvizet,
egy vemhes felhőt, bárányszelídet,
fehéret, melynek göndör pára a gyapja?
Adod-e a vizet, mely a hegyről a völgybe siet,
vagy a pocsolyát, ami ott maradt
a gazdátlan ebeknek,
mérföldnyi tengert, a néma tavat,
száz dollárért néma tavat?
A víz lehull, forog.
A víz forog, vonul.
Senkié, soha senkié.
Eladod-e nekem a földet, a gyökerek
mély éjét, a dinosaurus-fogakat,
a szétszórt csontok könnyű meszét,
meg az eltemetett
őserdőket, a holt madarat,
a kőhalakat, a tűzhányók kénjét,
a rejtett csend ezermillió évét,
mely fölcsavarodik a mélyből, eladod-e
nekem a földet, eladod-e
nekem a földet, eladod-e?
A földed az enyém.
Tapossuk te meg én.
Senkié, soha senkié.
Vers
Kép
Bejegyzések
