"Kareninék, férj és feleség, továbbra is egy házban éltek, mindennap találkoztak, de teljesen idegenek voltak egymás számára. Vronszkij nem fordult meg Alekszej Alekszandrovics házában, de Anna házon kívül találkozott vele, s ezt a férje is tudta."
A hat hét alatt, míg a regényt olvastam (csendben megjegyzem, ment volna gyorsabban is), teljesen magával ragadott a kor, a szereplők, az egész miliő, és ahogy a címben is szerepel Kitty mondata, amikor először találkozik Annával, engem is elvarázsolt. Aki azt hinné, hogy az Anna Karenina csak egy házasságtörő asszony története, ki kell, hogy ábrándítsam. A felsoroltakon kívül sokan feltűnnek, akik fontos szerepet kapnak az idézetben szereplő három ember életében.
Miközben szó esik, politikáról, vallásról, társadalmi pozíciókról, mezőgazdaságról, gazdaságról - főleg Levinnek köszönhetően -, Tolsztoj az idegeinkkel is játszik. Amikor éppen belemerülnénk valamely páros életének egy izgalmas szakaszába, hirtelen a következő fejezetben már másokkal találkozunk. Zseniális, ahogyan a szereplők érzéseit bemutatja és fokozatosan összeérnek a szálak.
Bizony, nem könnyű olvasmány, de ha az elején hagyjuk, hogy magával ragadjon, a későbbiekben sem lesz probléma. De mi mást is mondhatna, aki önkényesen az idei évet e könyvének kiáltotta ki? Persze, persze, néha nekem is sok volt Levin filozofálásából, de nem ő az egyetlen, akinek valamely gondolata valaha az eszébe jutott. Elvégre ő testesíti meg a tolsztojániznust.
Sajnálom és nem is értem, annak idején miért nem volt kötelező, miért volt elég az Ivan Iljics halála, miért ugrottunk át ezen a regényen? Biztosan akkor is szerettem volna. Az eseményem résztvevőinek és mindenkinek üzenem, aki még nem vette kezébe, hogy bátran tegye meg. Hogy miért? Mert egyrészt a plazacicákat rendkívül hatásosan lehet sokkolni azzal, hogy az ember Anna Kareninát olvas (ami elég szomorú, mert ezek szerint ők sosem fogják elolvasni és nem tudják, mit veszítenek), másrészt az olvasás ideje alatt ragacsokkal jelölgettem be az idézeteket és a két kötetben összesen (egy-kettő még nincs bejelölve) huszonhármat használtam fel.
Íme a bizonyíték:
"Anna Dolly sovány, elkínzott arcára nézett, a porlepte ráncokra, s azt akarta mondani, amit épp gondolt is, azaz hogy Dolly lefogyott; de aztán eszébe jutott, hogy ő maga meg megszépült, a Dolly szeme is ezt mondta - fölsóhajtott hát, s magáról kezdett el beszélni.
- Rám nézel - mondta -, s azt gondolod, lehetek-e boldog a helyzetemben. És itt van, látod! Szégyellem bevallani, de megbocsáthatatlanul boldog vagyok. Valami varázslat történt rajtam, mint amikor az ember álmában fél, szorong, aztán hirtelen fölébred, s azt érzi, hogy a félelmei nincsenek többé. Én is fölébredtem. Átéltem a gyötrelmeket, a rettenetest, s most már rég, különösen mióta itt vagyunk, olyan boldog vagyok! - S félénk, kérdő mosollyal pillantott Dollyra."
Bizony, nem könnyű olvasmány, de ha az elején hagyjuk, hogy magával ragadjon, a későbbiekben sem lesz probléma. De mi mást is mondhatna, aki önkényesen az idei évet e könyvének kiáltotta ki? Persze, persze, néha nekem is sok volt Levin filozofálásából, de nem ő az egyetlen, akinek valamely gondolata valaha az eszébe jutott. Elvégre ő testesíti meg a tolsztojániznust.
Sajnálom és nem is értem, annak idején miért nem volt kötelező, miért volt elég az Ivan Iljics halála, miért ugrottunk át ezen a regényen? Biztosan akkor is szerettem volna. Az eseményem résztvevőinek és mindenkinek üzenem, aki még nem vette kezébe, hogy bátran tegye meg. Hogy miért? Mert egyrészt a plazacicákat rendkívül hatásosan lehet sokkolni azzal, hogy az ember Anna Kareninát olvas (ami elég szomorú, mert ezek szerint ők sosem fogják elolvasni és nem tudják, mit veszítenek), másrészt az olvasás ideje alatt ragacsokkal jelölgettem be az idézeteket és a két kötetben összesen (egy-kettő még nincs bejelölve) huszonhármat használtam fel.
Íme a bizonyíték:
Ezek után pedig az esemény is megérdemel egy saját gyártású képet:
A regény számos filmfeldolgozást megért, az 1997-es láttamés Sean Bean nem Vronszkij!.
Egy szó, mint száz: tessék Anna Kareninát (is) olvasni! :)
Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Anna Karenina I-II.
Eredeti cím: Анна Каренина
Fordította: Németh László
1060 oldal
Európa Kiadó (diákkönyvtár), 2006
1500 Ft
A regény a MEK-ben.
A regény számos filmfeldolgozást megért, az 1997-es láttam
Egy szó, mint száz: tessék Anna Kareninát (is) olvasni! :)
Eredeti cím: Анна Каренина
Fordította: Németh László
1060 oldal
Európa Kiadó (diákkönyvtár), 2006
1500 Ft
A regény a MEK-ben.
Bejegyzések
