" - Észnél vagy? Öregemberhez én nem nyúlnék piszkafával se. Nem gondolod, Jerne, hogy visszataszító, ahogyan nagy büszkén hordozzák fonnyadt testüket az idősödő emberek, végig utcákon, tereken, egyéb nyilvános helyeken? Nem is volna szabad élni az olyannak, aki elmúlt negyven, s mégis, ott vannak mindenhol... Csak miattad aggódom, Jerne, hogy így végzed te is.
- Hogyan?
- Ha nem kezdesz a vérszíváshoz minél előbb, te is megnézheted magad. A véredben van, ez kétségtelen, de az tudna téged igazán motiválni, ha meghalnál. Addig nem bánod, hogy peregnek a napok.
- Én szeretnék meghalni, nagymama, de majd egy kicsit később."
Nem tudom, miért, de sose vonzottak a vámpíros könyvek. Jó pár éve, hogy láttam az Interjú a vámpírralt, mégsem éreztem utána, hogy most azonnal vámpíros könyvet akarok olvasni. Aztán megláttam Diamantnál ezt a könyvet, és egyszer csak elkezdett érdekelni.
Főhősünk a huszonéves Voltamper Jerne (aki egyébként fiú) egy budapesti bérházban él 235 éves, de még mindig vonzó nagymamájával, aki mellesleg vámpír, és éjszakánként gyakorolja is a hivatását. A nagyi valódi nevét nem tudni, elővigyázatosságból mindig más néven mutatkozik be, mellesleg tőzsdézik (valójában ebből élnek) és élete során több hírességgel is volt szerencséje találkozni, mint pl.: Robespierre-rel, Oscar Wilde-dal vagy Liszt Ferenccel.
Annak idején Jerne postán érkezett hozzá, azóta együtt éldegélnek, ám a nagymama igencsak aggódik unokájáért, akinek nagyon úgy tűnik, nem fűlik foga a vámpírkodáshoz. Pedig ő mindent megtett az ügy érdekében: Angliában taníttatta, ha eljön az idő, legyen egy fedőhivatása, ami látszólag a megélhetését biztosítja a külvilág számára.
Jerne meseíró szeretne lenne, így az Elektra és Társa Kiadónál vállal szerkesztői munkát. Közben természetesen tovább írja meséit, amiket azonban sehogy sem sikerül kiadatnia, ugyanis ezek a művek elég szokatlanok.
Már az első oldalakon vigyorogtam, mint a vadalma, amikor a hazatérő nagymama az előző éjszakai viszontagságait meséli Jernének. Imádtam a nagyit a sztorijaival (ő is az a fajta, akivel mindig történik valami), az aggódásával, ahogy unokája útját igyekszik egyengetni. Mindkettejüknek megvan a véleményük Magyarországról, mégis szeretik az országot azon belül is Budapestet, a nagyi szerint itt a legjobb a felhozatal. A kettejük párbeszédeit pedig nem lehet fapofával olvasni :). Az elején nem is gondoltam, hogy egy vámpírnak is mennyi nehézség aggódik az életében, főleg ha a valódi hivatása eltitkolásáról van szó.
Roppant szórakoztató, és bár továbbra sem fogom falni a vámpíros könyveket, ezt a két vámpírt nagyon megszerettem ;).
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
Vérmese
252 oldal
Európa Kiadó, 2011
2900 Ft
Bejegyzések
