A regény végigkíséri szinte Caterina egész életét, fia pályafutását és Firenze történelmét.
Robin Maxwell egy hatalmas mesét szőtt Caterina alakja köré, akit rögtön a regény elején megkedveltem, aztán a következő néhány oldalon már inkább a Szex és New York Samanthája jutott eszembe. Hogy miért?

"Felálltunk, megigazgattuk a hajamat és a ruhámat, hideg vizet locsoltunk Piero kulacsából az orcámra, hogy ne úgy nézzek ki, mint aki egész délután egy nála tíz évvel idősebb férfival hempergett."

Később persze Samantha Caterina visszanyerte a szimpátiámat, igazi, odaadó édesanyaként viselkedett, aki bármit hajlandó megtenni imádott fiáért.

Ahogy már említettem, a regény sok-sok évet felölel, így rengeteg történelmi eseményt és személyt felvonultat, melyek között nagyon sok a tévedés (de ezekről később). Robin Maxwell előszeretettel használ olasz szavakat és kifejezéseket - több-kevesebb sikerrel -, különösen a cazzo a kedvence, ami szerény véleményem szerint sehogy se illik a regény stílusába. Szándékosan linkeltem a szó jelentését, mert ez az egyetlen jelentése, és eddig sem volt jellemző a bejegyzéseimben a vulgáris szavak használata, most sem lesz másként.

Ettől eltekintve, a szórakozást, az izgalmat a regény végig garantálja, és akit nem érdekelnek és nem zavarnak a folyamatosan felbukkanó tévedések és pontatlanságok, jól fog szórakozni, és ne is olvassa el a következő részeket.

Robin Maxwell: Signora da Vinci
Fordította: Stefanovits Péter
464 oldal
Tericum Kiadó, 2010
3570 Ft

• Leonardo "édesanyja, Caterina fiatal parasztlány volt a városka egyik előkelő családjának szolgálatában." Azaz véletlenül sem a patikus lánya volt.

• A regényben Leonardo  12-13 éves, amikor Firenzébe kerül, nos, valójában 17 éves volt ekkor.

• Leonardo és Caterina az egyik firenzei sétájuk alkalmával sfogliatellét esznek (ez a mi túrós batyunknak megfelelő sütemény kb.), amit azonban csak a 17. században találtak fel.

• Botticelli ekkoriban (az 1470-es években) mutatja be a Venus születése c. képét, amit minden forrás szerint 1485 körül festett.

• Caterina és Lorenzo de' Medici a híres család francia kertjében sétálgat. A francia kert a barokk kor találmánya, azaz megint "csak" cirka 200 év a tévedés. Nem véletlenül hívják a francia kertet barokk kertnek is.

• Lorenzót egy beszélgetésük alkalmával Firenze cappa della bottega-jának nevezi, azaz üzletvezetőnek. Nos, az Akadémiai Kiadó olasz-magyar szótára az alábbi jelentéseket írja a cappa cikkszóhoz:
• 1. csuklyás lovagi köpeny; kürtő, bolt(ozat)
• 2. fésűkagyló
• 3. k (a hang és a betű kiejtve); a görög kappa
• Robin Maxwell összekeverte Gizikét a gőzekével, a cappa helyett a capo a megfelelő szó, ami fejet, főt jelent átvitt értelemben is. A főnökre is ezt a szót használják.

• A Mediciek elleni összeesküvés nem Mennybemenetel napján (ami Húsvét után van 40 nappal), hanem 1478. április 26-án történt. Mennybemenetel napján temették el a meggyilkolt Giulianót.

       

• consiglieres, signors  -> az olaszban véletlenül sem az s a többes szám jele, consiglieri és signori a megfelelő alak

• scuse -> scusa vagy scusi helyesen, attól függően, tegeződnek vagy magázódnak a felek (ha dialektusról van szó, akkor nem szóltam)

• A család al fesco ételét fogyasztja, ami al fresco, azaz friss. Ezek után nem is meglepő, hogy a regény elején a Buon giorno első szava franciásan bonnak íródott.

• Az olaszban az angolul Juliaként írt női nevet Giuliának írják.

• Továbbá szó esik Barabás keresztjének szilánkjáról. Tudtommal és a Biblia szerint is, a Pilátus által szabadon bocsátott Barabást nem feszítették keresztre, legalábbis a Bibliában nincs rá utalás.

• A Harmincadik fejezetben a Savonarola által elfogott és kereszthez kötözött Benito (Caterina firenzei szomszédja), akit szöges korbáccsal vernek, a Negyvenegyedik fejezetben épen és egészségesen kerül elő. Tudtommal a  Savonarola által elfogatott és nyilvánosság elé vezetett embereket kivégezték.

• Fernão Cabral, akinek hajóján Caterina a regény végén elutazik, 1492 körül halt meg, míg Caterina Savonarola halála (1498) után hagyja el Firenzét. A Wikipedián csak portugálul találtam adatot az állítólagos hajósról és abban a néhány mondatban, amit a Google fordító "lefordított", semmiféle utalás nem volt hajós múltra.

• Végül a hab a tortán: nem tudom, rajtam kívül feltűnt-e valakinek, a borítón Raffaello La Velata (Fátyolos hölgy arcképe) szerepel, holott Leonardo is festett portrékat nőkről is
 

Nem tudom, másnak is feltűnt-e, de mostanában divat lett a néhány évszázaddal ezelőtti itáliai környezetbe illeszteni egy-egy regény cselekményét (Pl. A Botticelli-titok, amit nem olvastam, de az egyik Moly értékelésében felsorolt néhány bakit belőle)  - amivel nem is lenne baj -, azonban a leírt események, kifejezések sokszor sántítanak.

A nyelvi hibáknál a mai olasz nyelvvel vetettem össze a regényben szereplő szavakat, így lehet, hogy azokat a reneszánszban valóban úgy használták.


Hivatkozások:
Wikipedia
Herczeg Gyula - Juhász Zsuzsanna: Olasz-magyar szótár Akadémiai Kiadó, 2006
A sfogliatelle története itt olvasható olaszul, itt pedig angolul.
A bejegyzésben szereplő kép forrása