Amikor augusztusban megláttam, hogy Javier Marías új regénye, a
Berta Isla szeptember elején jelenik meg, rögtön tudtam, hogy
ezt nekem feltétlenül meg kell vennem, hiszen hozzánk ki tudja, mikor jut el? Így már csak azt kellett megvárnom, hogy az ára számomra is elfogadható legyen. (A Bookdepositoryról rendeltem, ahol naponta változott az ára.) Bár a magyar könyvárakhoz képest így is borsos volt, de biztos voltam benne, hogy nem veszek zsákbamacskát. Az pedig igazán mellékes, hogy nem születtem spanyol anyanyelvűnek, ezért a szokásos oldaljelölő ragacsok mellett a spanyol-magyar szótárra is szükségem lesz az olvasáshoz. Bár azzal is tisztában voltam, hogy - sajnos - a szótár 54 000 címszavas szóanyaga is kevés lesz, hiszen az elmúlt két évben nem egy szóval gyarapítottam, így tollal és papírral is felszerelkeztem.
A regény a jelenből indul és néhány sorral később egy visszaemlékezésbe fordul, melyet az első részekben egy harmadik személyű narrátor elbeszélésében ismerünk meg, majd az ő szerepét veszi át a későbbiekben Berta.
Berta Isla és Tomás Nevinson iskoláskoruk óta ismerik egymást, és a középiskola óta alkotnak egy párt. Tom kétnyelvű - anyai részről spanyol, apai részről angol -, így az egyetemi tanulmányait Oxfordban végzi, míg Berta Madridban marad. Tomnak különleges tehetsége van a nyelvekhez, nemcsak több nyelven beszél, hanem azonnal képes utánozni bármilyen dialektust vagy akcentust is.
Nagyon fiatalon össze is házasodnak, Tom pedig a brit nagykövetségen kap munkát. Emiatt több alkalommal is Londonba kell utaznia, és Berta felfigyel rá, hogy ezek előtt az utazások előtt a férje meglehetősen nyugtalan, és a hazatérése után sem azt a Tomást kapja vissza, akit annak idején megismert.
Vajon mi állhat emögött? Mi történik Tommal az útjai során? Miért változott meg ennyire? Mintha nem is ő lenne. Ezek a kérdések foglalkoztatják az asszonyt, de választ rájuk a férjétől csak részben kap.
A regény kicsivel több, mint huszonöt évet (1969-1995) felölelő cselekménye során pedig Berta nem egyszer teszi fel magának a kérdéseit, az aktuális - ma már történelmi - eseményekhez kapcsolódóan feltételezésekbe bocsátkozik, miközben vár, mert Tomot ismét elszólította a kötelesség. De hogy hová, azt sohasem tudhatja meg. Berta pedig - miközben természetesen éli tovább a saját életét - vár, hol rövidebb, hol hosszabb ideig. Vár, és reménykedik, hogy egy nap hírt kap a férjéről vagy újra visszatér hozzá.
Talán ez nem hangzik túlságosan izgalmasan, de aki olvasott már
Marías-regényt (és tetszett is neki), tudja, hogy már az első oldalaktól olyan hipnotikus erővel képes a lapokhoz szegezni, hogy onnantól nem akaródzik letenni.
Amikor pedig Tom
T. S. Eliot Négy Kvartettjének
Little Gidding c. részéből idézett spanyolul, véglegesen eldőlt, hogy ezt a regényt (is) szeretni fogom. Ráadásul a szereplők párbeszédeiben, illetve monológjaiban felbukkanó irodalmi művek közül éppen ez lesz az egyik legfontosabb.
Ahogy haladtam vele, folyamatosan azt éreztem, hogy ez egyre izgalmasabb lesz, és miután egyik este becsuktam, én is azon gondolkodtam, mint Berta:
Mi járhat Tomás Nevinson fejében?, pedig akkor már többet tudtam róla, mint a felesége.
Később természetesen mindenre választ kaptam, és a vége felé Marías egy csavart is tartogatott. Már éppen közeledtem e felé, amikor hirtelen bevillant, hogy:
Csak nem az lesz, hogy...? De ezt már csak másnap tudtam meg, ám amíg nem vettem újra a kezembe a könyvet, azon járt az eszem, hogy:
Na ne már! De miért? És igen, igazam lett!
Meglátszik a spanyol thrillerek és sorozatok hatása. És ez csak még kíváncsibbá tett.
Amikor pedig az utolsó részhez értem, olyan furcsa érzésem volt. Furcsa volt, hogy még néhány oldal, és vége. De - ahogyan korábban is - most sem tudtam még az utolsó sorok után sem elszakadni a regénytől, még mindig a hatása alatt voltam. És ez az érzés, ez a hatás még hetek múlva is megmarad, ugyanúgy vissza tudom idézni, mint amikor olvastam.
A
Berta Isla központi témája a várakozás, a hűség, a megtévesztés, a tettetés, és ami számomra a legfontosabb lett: a választás, a döntés. Tomás Nevinson annak idején hozott egy döntést, amely az egész életét meghatározza, sőt a családjáét is. Vajon ezeket a döntéseket mi hozzuk, vagy a sorsunk eldőlt? Szerintem ez egy nagyon elgondolkodtató kérdés. De a másik - ismét - fontos dologról sem feledkezhetem meg: a titkokról. Mert mindannyiunknak vannak titkai, akár kisebbek, akár nagyobbak. Olyan dolgok, amikről nem beszélünk, vagy talán nem is beszélhetünk. De mi van akkor, ha az, akivel együtt élünk, akinek ismerjük minden rezdülését, titkolózik előttünk?
Valóban nem vettem zsákbamacskát, hanem ismét egy nagyon elgondolkodtató Javier Marías-regényt, amely - a szókincsbeli hiányosságaim ellenére is azonnal magával ragadott, sodort magával a szöveg -
ha sido un gran placer leerla en original - como se dicen en español.A spanyol kiadásról: nem néztem meg a könyv méreteit, így kicsit meglepett, hogy a magyar könyvekhez képest nagyobb (látszik, hogy még a szótáram is kisebb nála). Puhafedeles, de szép fényes a borítója és belül füles, ráadásul ha kicsit fordítottam rajta, látszott, hogy nem spóroltak a ragasztással a kötés során, és a gerince sem tört be sehol, mire a végére értem. Ezenkívül környezetbarát papírra is nyomtatták.
Idézetet nem hoztam most, de az első része itt elolvasható. (A link már nem működik, ezért töröltem, ne keresd.)
Azért remélem, hogy a Bookdepositoryn a
Berta Island es solo una broma, és az eredeti címmel fog megjelenni decemberben az USA-ban is.
Frissítés: megtudtam, hogy magyarul 2019-ben fog megjelenni.
Javier Marías: Berta Isla552 oldal
Alfaguara, 2017
21, 90 €