Fordította: Képes Géza
Leszállt a hattyú szeliden
bíborfelhők alól.
Nyáresti partnál elpihen
s most mámorban dalol.
Kizengi mind az ős csodát,
mit Észak méhe rejt:
a nappal éjszakákon át
aludni elfelejt.
Az árnyék mély és gazdag ott
nyír- s égerfák alatt,
az öblökből arany buzog
s pezsdülő-friss a hab:
S ha párod ottfönt megleled:
nincs tündéribb gyönyör;
a hűség északról ered
s vágyik örökre föl.
Hullámokon halkulva száll
a hattyu éneke;
s párjához simul, néma már,
de mintha zengene:
Nem nyerhet többet földi lény
századokig se tán:
szerettél Észak vad vizén
s daloltál tavaszán.
Vers: Babelmatrix
"A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!"
Tennessee Williams: A vágy villamosa
Bejegyzések
0 Megjegyzés
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).