"- Lehetséges lenne, hogy ez a festmény a vétkes a gyilkosságokban?
- Az inspektor úgy bámult rám, mintha elment volna az eszem, ezért gyorsan hozzáfűztem: - Megmondtam, hogy ostoba gondolat.
- Az áldozatok emberi kéz által haltak meg, nem egy festmény alakjai ölték meg őket - szögezte le Katoen. - Másrészt az észrevételed tagadhatatlanul igaz. Talán valóban fontos szerepe van a képnek, csak másként, mint ahogy gondolod. Hol van most a kép?
- Bár tudnám. Itt mindenesetre nincs, mindenütt megnéztem."

1669 augusztusában szörnyű gyilkosság rázta meg Amszterdam városát. Egy kékfestő brutális módon megölte a feleségét és gyermekeit, ezért a Raphuis börtönében várja a halálos ítéletet, ahol öngyilkosságot követ el. A foglárok megdöbbennek az önmagán elkövetett tetten is. Két foglár: narrátorunk,  Cornelis Suythof (valós személy) és barátja, Ossel miután látta a cellát, szóba kerül közöttük egy festményt, melyet a kékfestő hozatott be a börtönbe titokban Ossellel. A képet Cornelis gyorsan elrejti a holttesthez érkezők elöl, majd barátja lakásába viszik. A festmény az elhunyt iparost és családját ábrázolja, első pillantásra Rembrandt munkájának tűnik, azonban a mester nem használt kéket, így megkezdődik a találgatás a festő kiléte után. Másnap ismét gyilkosság borzolja a kedélyeket: Ossel kegyetlen módon megölte az élettársát, így ő is a hírhedt dologházba kerül. Barátja beszélni próbál vele, azonban csak annyit tud mondani:

"A festmény, a festmény volt... kék..."

A korabeli Raphuis