május 28, 2023

Nagy Szilvia - Kétszer élsz?

Ha valaki azt mondaná Neked, hogy mindaz, amit magad körül látsz, az a helyzet, amiben éppen vagy, azt mind Te teremtetted, mit mondanál? Feltételezem azt, amit néhány éve én is mondtam volna: néztem volna rá, és gondolatban melegebb éghajlatra küldtem volna. És ahhoz mit szólnál, ha azt mondaná, hogy: Jó, most ebben a helyzetben vagy, de végtelen számú lehetőséged van, Neked csak választanod kell közülük egyet, amelyik szimpatikus. Mint amikor a telefonodon a fotóalbumodból kiválasztod a háttérképed. Alul látod a többi fényképet, és ráböksz arra, amelyik a legjobban illik a hangulatodhoz. Ez már jobban hangzik, ugye? És hogy mindez hogyan valósítható meg a gyakorlatban, abban segít Nagy Szilvia a könyvében.

Bár a könyv csak 160 oldal, de nagyon alaposan körbejárja a témát, és a végére érve, valóban segít elindulni a változás útján.

Számomra pedig különösen hasznos volt, mert az Agyszervizzel párhuzamosan olvastam, és sok közöset fedeztem fel a két könyv között.

Egy ideje már én is egyre tudatosabb vagyok, sok mindenen változtattam, és ezt a könyvet egy idézet miatt vettem meg. Már korábban is láttam az egyik webáruházban, és mielőtt nemrég beszereztem, beleolvastam és ott találkoztam a következővel:

"Ha elég nagy a cél, nincs idő szegénynek és nincs idő betegnek lenni."
Ausztrál oktatóm, Mark Anthony
Sydney, Ausztrália, 2012.

Ez az egy mondat eszembe juttatta, amikor a nyelvvizsgám előtt 15 nappal beteg lettem (vesegörcseim és valószínűleg -homokom volt, nem részletezem) egy pénteken. Másnap már sokkal jobban éreztem magam, és elkezdtem végiggondolni magamban, ha halasztást kérek, azt intézni kell online, valamennyi pénzbe is kerül, amúgy meg már pár hónapja eldöntöttem, hogy én márciusban megyek nyelvvizsgázni, úgyhogy fel fogok támadni és kibírom azt a három órát anélkül, hogy ki kellene mennem. Jövő hónapban ott fogok ülni az írásbelin és szépen csinálom a feladatokat. Vasárnap megkaptam a vizsgabeosztást: két hét múlva szombaton írásbeli és utána hétfőn szóbeli. Ekkor már elmúltak a fájdalmaim, az akkori háziorvosom teljesen flegmán reagált, ultrahangra csak a következő hónap végére kaptam időpontot, úgyhogy tényleg csak magamra számíthattam. A következő héten és utána amellett, hogy sorozatmaratont rendeztem, ott volt a fejemben az elhatározás, hogy jövő, ill. ezen a héten nyelvvizsgázni megyek, és ott voltam szombaton. Igaz, kicsivel korábban befejeztem a feladatokat, de végig csak rájuk koncentráltam. Néhány hét múlva az ultrahangon semmit sem találtak, pár nap múlva pedig megtudtam, hogy sikerült a nyelvvizsgám.

Ez hat éve volt, nem is tudtam, hogy ez teremtés, és csak azért meséltem el, mert tudom, hogy sokan szkeptikusak az ilyen témájú könyvekkel kapcsolatban (én is az voltam évekig, kerültem is őket), és itt a bizonyíték, hogy a dolog valóban működik.

Mindaz, amit gondolunk, hatással van arra, ahogy érzékeljük a külvilágot. A gondolataink többsége pedig a tudatalattinkban rejtőzik. Ez az, amit hiányoltam a Szendi Gábor könyvéből, mivel ő erről egyáltalán nem írt, csak arról néhány gondolatot, hogy akár egy-egy mondat folyamatos ismételgetése is csodákra képes.

Te is voltál már úgy, hogy azon gondolkodtál, mások mit gondolnak Rólad? Hogy folyamatosan bizonygatnod kell(ett), hogy elég ügyes/okos/jó vagy? Te is mindig másoknak akarsz megfelelni? Te is olyan vagy, mint Maggie Carpenter az Oltári nőben, aki úgy kéri a tojást, ahogy az aktuális vőlegénye? Mi lenne, ha mostantól felvállalnád az igazi önmagad és Te választanád ki, milyen formában kéred nemcsak a tojást, de minden mást is?

Ismerősek azok a gondolatok, hogy: Nem vagyok elég jó, Nem érdemlem meg, Nekem azt nem lehet, Én nem vagyok olyan, Nem vagyok rá képes? Ezekhez pedig különböző érzések kapcsolódnak: szorongás, érdemtelenség, méltatlanság, kishitűség, amik nem visznek előre.

Megfigyelted már, ha örülsz valaminek, ha jókedved van, mindjárt jobban érzed magad? Bezzeg a fentiek esetén (és soroljuk oda a félelmet és a szégyent is) ez már nem így van. És ezeken tudunk ám változtatni!

A napjaink nagy részében automatikusan cselekszünk, amit a tudatalattink irányít: lélegzünk, járunk, eszünk-iszunk, de idetartoznak az olyan már bejáratott készségek is, mint pl. a vezetés vagy a biciklizés. És itt találjuk azokat a hitrendszereket, amiket az eddigi életünk során átvettünk és elsajátítottunk másoktól. Van, amit generációs szinten örökültünk, másokat a körülöttünk élőktől (családi minták, társadalmi, kulturális, politikai és hitbeli meggyőződések) vettünk át, és ez lett a számunkra természetes, eszünk ágában sem volt ezeket felülvizsgálni. Azonban van, hogy ezek a jól bejáratottnak tűnő meggyőződéseink éppen akadályoznak. Idetartozik pl. a szűkösség, azaz hiánytudatosság: a világon nincs elég. Nincs elég munkalehetőség, partner, pénz, szeretet stb. Ha Neked jut, akkor másnak nem. Nekem azért nincs, mert neki van. Ha így gondolkodunk, nem látjuk meg a lehetőségeket és elzárjuk magunkat előlük. Tudom, mert volt, amikor én is így gondolkodtam, és sok mindenkin látom most is, hogy nem tud a saját környezetén kívül, vagy legfeljebb x km-es körzeten kívül gondolkodni.

Nagyon tetszik a könyv azon gondolata, hogy a válasz mindenre: IGEN. Bármit gondolunk, azt igazolja vissza az életünk. Ha annak idején arra gondoltam volna, hogy nem támadok fel és nem megyek el nyelvvizsgázni, inkább halasztást kérek, akkor így lett volna. Vagy a tipikus: úgyse sikerül. Aztán önigazolásnak vesszük, hogy persze, hogy nem sikerült. Mi lenne, ha megfordítanánk? Sikerülni fog, képes vagyok rá. Mi van, ha megengedem magamnak, hogy jobb lehetőségeim legyenek? Hogy olyan munkám legyen, amit tényleg szeretek, ráadásul ne csak egyik hónaptól a másikig éljek? Megengedem-e magamnak, hogy az életem minden területe jól működjön? Ezek azok a kérdések, amiket sokak nemhogy nem mernének feltenni maguknak, de még eszükbe sem jutott, hogy lehetne változtatni. Hogy másképp is lehet.

Robotpilóta üzemmódban nem vagyunk tisztában sem a gondolatainkkal, sem az érzelmeinkkel, sem a saját testi folyamatainkkal. A szokásaink rabjaként a szokásaink határoznak meg minket. A szokások irányítják a temperamentumunkat, a viselkedésformánkat, a személyiségünket, és ilyenkor nem látjuk az életünkben az összefüggéseket, sem a lehetőségeinket.

Nagyon örülök, hogy a testi folyamataink is szóba kerülnek, mivel szuperérzékeny és empata is vagyok, minden sorstársam nagyon jól tudja, hogy nagyon gyorsan átvesszük mások érzéseit, és van, hogy nem tudjuk megkülönböztetni a sajátjainktól, és ha nem figyelünk, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy az előbbi jókedvünk eltűnt és le vagyunk lombozva, mert egy ilyen emberrel találkoztunk.

Minden korábbi hitrendszerünk, hiedelmünk, meggyőződésünk, szokásunk felülírható és megváltoztatható. Ehhez pedig az első lépés, hogy éberek legyünk, azaz odafigyeljünk, ha egyik-másikuk felbukkan, és feltegyünk bizonyos kérdéseket. Elárulom, ez nem lesz egyszerű, mert mélyen le kell ásni magunkban, ami nem lesz fájdalommentes, fel kell fedeznünk a sötét oldalunkat (ezt nevezik árnyékmunkának) és elkezdhetünk megválni mindattól, ami már nem segít bennünket.

Ehhez ismerünk meg különböző módszereket, majd a könyv második részében a különböző életterületeket és témákat (pl. pénz, kapcsolatok, bőség, bűntudat és bűntudatkeltés) járjuk körbe, minden fejezethez kapunk feladatokat, leírhatjuk a felmerülő gondolatainkat a témával kapcsolatban, ill. megerősítések zárják, amik segítenek felülírni a korábbi hiedelmeinket.

Az egyik kedvencem ebből a részből:

Az emberek nehezen értik meg azt, hogy először adniuk szükséges ahhoz, hogy el tudjanak fogadni. Ez az univerzális törvény nemcsak a szeretet, a figyelem, a tisztelet ajándékára vonatkozik, hanem ugyanígy a pénzre is. (...)
Az univerzális törvény kimondja, hogy amit adsz, azt kapod vissza. Adj semmit, és semmit kapsz cserébe.

Akinek eddig nehezen ment a selejtezés, talán ennek tudatában már könnyebben meg tud válni a soha nem használt tárgyaitól és a nem hordott ruháitól. Másnak jók lesznek, a helyükre meg előbb-utóbb jön másik. Különben is, mi értelme őrizgetni egy olyan ruhát, ami nem jó ránk vagy már nem tetszik? Dr. Joe Dispenzától hallottam nemrég egy videóban, akitől Szilvi is tanult, hogy a cuccaink selejtezésével a hiedelmeinktől is megszabadulunk, és ez tényleg így van. Az elmúlt időszakban rengeteg cuccomtól megváltam, és valóban sok mindent kitakarítottam a fejemből is. Ráadásul sem a cuccok, sem azok a gondolatok nem hiányoznak. Létezik a nyertes-nyertes felállás: valakik azóta használják a régi dolgaim, és nemcsak a szekrényemben, de a fejemben is sok-sok hely felszabadult.

Mivel egy ideje már foglalkozom önismerettel, voltak számomra ismerős dolgok, ám egy nagyon fontos kérdésemre választ kaptam a végére. Nagy Szilvia ítélkezésmentesen, érthetően és alaposan ismertet meg azokkal a módszerekkel, amik neki is nagyon sokat segítettek az elmúlt években. Ráadásul mindezt tudományosan (kutatásokkal, kísérletekkel) alátámasztja. És a legjobb benne, hogy bármikor elkezdhetjük. Nincs korhoz, testsúlyhoz, jövedelemhez kötve, csupán egy kritérium van: mindezt mindenki csak saját maga tudja megvalósítani. Nincs több hibáztatás, más(ok)ra mutogatás, a kezünkbe kell vennünk az irányítást, ha szeretnénk változásokat beindítani az életünkben. Lesznek, akiknek ez nem fog tetszeni, hogy - végre - felvállaljuk az igazi önmagunkat, és nem úgy reagálunk és viselkedünk, ahogy ők szeretnék. Velük nem kell foglalkozni, felesleges az energiánkat és az időnket pazarolni arra, hogy vitázzunk.

Ha valaki azt várja, hogy elolvassa a könyvet, némi időt szán a feladatokra. egyszer-kétszer elvégzi a könyvhöz tartozó meditációt, és a következő reggel már bekopognak az álmai luxuskivitelben, csalódni fog. Továbbra is adódnak problémák az életünkben, nem lesz minden cukormázas, viszont másként fogunk az egészhez hozzáállni. És arra sem kapunk pontos határidőt, mikorra sikerül kiaknázni a bennünk rejlő potenciált, azt viszont elmondhatom, hogy mióta elkezdtem magammal foglalkozni, megtaláltam a jelenlegi legjobb önmagam és fel is vállalom, sokkal jobban érzem magam. Sokkal nyugodtabb vagyok (már sztoikus tudok maradni), nem húzom fel magam apróságok miatt (ez is egy rossz családi minta volt) és nagyobbak miatt sem, nem érdekelnek a pletykák és a hírek, sokkal elfogadóbb vagyok másokkal szemben is, és még tudom, hogy van min dolgozni, amihez folyamatosan jönnek a lehetőségek. Mióta alaposan beleástam magam a témába, folyamatosan jönnek az olyan videók, ingyenes webinarok, tréningek és letölthető anyagok, amik ebben segítenek. Ráadásul olyan olvasmányok bukkannak fel, amik mindezt erősítik.

Még egy utolsó személyes tapasztalat: évekig szemüveges voltam, kellett egy kis rásegítés a látásomra, és amikor le kellett cserélni a szemüvegem, mindig ugyanolyan formájú keretet választottam. Emlékszem, amikor utoljára az optikus mutatott egy pirosat, nagyobb keretest, maradtam egy egyszerű barna szögletesnél. Aztán három éve ősszel kitaláltam, hogy már nem akarok szemüveges lenni, és onnantól kezdve nem hordtam. Bár azóta nem voltam a szemészeten, de elmondhatom, hogy nagyon jól látok. Múltkor épp selejteztem, és ahova el szoktam vinni a cuccokat, örülnek a régi szemüvegeknek is. Elővettem a fiókból a szemüvegem, feltettem, belenéztem a tükörbe és azt mondtam magamnak: Ez már nem én vagyok. Utána tettem is az adományos dobozba.

A külvilág reflektál arra, amit a belső világodban eddig megteremtettél. Ha zavar van a külvilágban, takarítsd ki a zavart a fejedben, és a külvilág is letisztul. Semmi nem fogható ahhoz az izgalomhoz és örömhöz, mint amikor felfedezed önmagad és azt, hogy elérheted a valódi céljaidat, miközben napi szinten azt az életet teremted, amit választasz magadnak.

Ha Te sem szeretnél továbbra is úgy élni, mint a szereplők a IV. Henrikben, szeretnéd megtudni, mi mindent tudsz megteremteni az életed különböző területein, szeretnél végre önmagad lenni és nem csak mindig másoknak megfelelni, akkor nagyon sokat fog segíteni a könyv, hogy megtedd az első lépéseket, és tarts ki. Ki tudja, mi mindent találsz az utadon. Ha pedig még bizonytalan vagy, vagy valaki le akar beszélni arról, amit szeretnél elérni, jusson eszedbe az egyik kedvenc idézetem Miss Woodehouse-tól: Maga tudja legjobban, mi teszi boldoggá.