Könyvörömök

Január 27-e a holokauszt áldozatainak emléknapja, mely eddig kimaradt a blogból, azonban idén elhatároztam, hogy megemlékezem róla Eric-Emmanuel Schmitt kisregényének újraolvasásával.

Narrátorunk, a Belgiumban élő zsidó kisfiú, Joseph, aki a II. világháború éveire emlékezik vissza. Josephet hétévesen viszik el a szülei Sully grófékhoz, miután megtudják, hogy hamarosan razziáznak a környékükön. Csakhogy a nácik elől Sullyék sem tudják sokáig bújtatni a kisfiút, akit Pons atya visz el előbb Marcelle kisasszonyhoz, majd vesz magához a Sárga Villába, mely katolikus intézet.

Joseph a bentlakó gyerekek közé kerül, és gyámjaként a tizenhat éves, nagydarab és rossz tanuló Rudyt kapja, akivel semmiben sem hasonlítanak. A Sárga Villában katolikus oktatás folyik, a gyerekek vasárnaponként misére járnak, és a zsidó gyerekek hamis papírral tanulhatnak itt.

- Ha valaki hisz Istenben, és jó keresztény vagy jó zsidó, akkor semmi baja nem eshet, ugye?
- Honnan veszed ezt a szamárságot?
- Hittanórán mondta Boniface atya...
- Felejtsd el! Életveszélyes ostobaság! Az emberek komiszak egymással, de ez nem Isten baja. Szabadnak teremtette az embert. Az örömünk és a fájdalmunk nem függ össze a jó és rossza tulajdonságainkkal. Miféle rémséges szerepet akarsz te Istenre osztani? Hogy gondolhatod akár egy percig is, hogy aki megmenekül a nácik karmai közül, az Isten kegyeltje, akit pedig elfognak, azt Isten nem szereti? Isten nem avatkozik a dolgainkba.
- Fütyül az egészre, semmi az égvilágon nem érdekli?
- Inkább úgy mondanám, hogy bevégezte a feladatát. Rajtunk a sor. Magunkért felelünk.

Rudy és Joseph felfigyel arra, hogy Pons atya esténként kilopózik a kertben álló kápolnába, melyet nem használnak, és kíváncsiak arra, vajon miért teszi, mit csinál ott az atya?

Természetesen a kisregényból kiderül, mit titkol Pons atya, hogyan vészelik át a gyerekek és a környékbeliek a háborút, a razziákat, miként vélekedik erről Joseph és mi történik velük a későbbi életük során.

Eric-Emmanuel Schmitt Joseph szemén keresztül tökéletesen bemutatja, milyen értelmetlen és érthetetlen is egy kisgyerek számára, hogy egyik napról a másikra meg kell tagadnia önmagát, új személyazonosságot kell felvennie csupán azért, mert zsidónak született és ez a nácik szemében szálka.

Nagyon szerettem Marcelle kisasszony csípős megjegyzéseit, aki a falu gyógyszerésze, utálja a papokat, szidja is őket rendesen, ezért Istennyilaként emlegetik, ám nem tűri az igazságtalanságot, főleg, ha gyerekekkel szemben követik el.

Nem szeretek senkit és semmit. Ez a szakmám: segítek az embereknek életben maradni. Teszem a dolgomat, és punktum. Eriggyen, hordja el innét a csuháját! Majd megreparálom magának a gyereket is, meg a papírjait is, hogy nyugta legyen, az istennyilát a formájának!

A Noé gyermeke humoros, elgondolkodtató, szomorú és mégis reményt adó olvasmány. Mert jó tudni, hogy mindig voltak Sully grófnők, Marcelle kisasszonyok és Pons atyák, akik odafigyeltek másokra, akik akár a saját életüket kockáztatva segítettek másokon.

Nagyon megszerettem Josephet és Rudyt is, akik a különbözőségük ellenére mégis barátok lettek, és a későbbiek során a szemfüles Olvasó felfigyelhet valamire köztük, ami igazán példaértékű.

Összefoglalva: Eric-Emmanuel Schmitt rövid, ám annál tartalmasabb kisregénye bármikor nagyszerű választás lehet, ha szeretnénk a holokausztról és a II. világháborúról gyerekszemszögből olvasni, és a különböző vallásokat is más szemmel nézni.

De lehet-e kötelezni valakit a szeretetre? Utasíthatja-e az ember a szívét? Kétlem. A nagy rabbik szerint a tisztelet a szeretet fölött áll. Örökös feladatunk. És mindenki képes rá. Azokat is tudom tisztelni, akiket nem szeretek vagy akikhez semmi közöm. De szeretni: Szükség van-e szeretetre, ha tisztelek valakit? A szeretet nehéz dolog, nem tudni, mi idézi elő, nem lehet irányítani, nem tudni, meddig tart. Míg a tisztelet... - vakarta meg tar koponyáját. - Lehet, hogy a keresztények csupán érzelmes zsidók...

Eric-Emmanuel Schmitt: Noé gyermeke

Eredeti cím: L'enfant de Noé

Fordította: Gulyás Adrienn

128 oldal
Európa Kiadó, 2007

Már szilveszterkor elterveztem, hogy idén A magyar kultúra napját Az Aruvimi erdő titkáról írt bejegyzéssel ünneplem a blogban. A kötetet néhány éve olvastam, és van benne egy kedvenc írásom, melyről az jutott eszembe, ha Molnár Ferenc csak ezt írta volna meg, akkor is a legnagyobbak közt lenne a helye. Aztán, miközben naponta elővettem a kötetet, az előbbi megállapításom többször is eszembe jutott.

A kötet alcíme: Elbeszélések, karcolatok, humoreszkek, így igazán ígéretes olvasmánynak ígérkezik.

A címadó mű, Az Aruvimi erdő titka valójában egy rémregény, ezt ígéri Molnár Ferenc a felütésben. Főszereplője, Tisztességes Lajos, aki feleségével és tizenkilenc gyermekével él, állami hivatalnok, egészen pontosan magyar királyi másodszaglász az állami benzinbűz-megállapító hivatalban.

Hogy mit is takar ez a beosztás, arra is fény derül, ám előbb megismerjük a hivatal létrejöttének kiváltó okát.

Már a főszereplő vezetékneve is sokatmondó, és sejthetjük, hogy a munkahelyén valóban valami bűzlik, és nem csak átvitt értelemben.

Nem szeretett emberek közé járni. Az volt a rögeszméje, hogy Pesten még akkor is ragad romlottság az emberre, ha egyszerűen végigmegy az utcán. És Lajos meg akarta őrizni ártatlanságát, tehát se jobbra, se balra nem nézett, behúzta nyakát a gallérjába, mint hózivatarban az utcaseprő. De hiába volt minden.

Nagyon érdekes, ahogyan a rémregény alakul, és ahová Molnár Ferenc elvezet bennünket Tisztességes Lajossal együtt. Nem árulok el semmit, azonban mindenképpen ajánlom azoknak, akik mostanában elakadtak az újévi fogadalmuk/fogadalmaik teljesítése közben. És azoknak is, akik épp mostanában terveznek valamit megvalósítani. 😉Ebben a kiadásban 36 oldal az egész, és valóban megéri elolvasni.

(Ezt nem hagyhatom ki: Molnár Ferenc két példát említ, amin olyan jót nevettem, ismerve a két példa és a szerző Myers-Briggs személyiségtípusát. És a sajátomat is. 😁)

A kötetben még egy hosszabb lélegzetű mű szerepel, a TOLL, mely valójában egy gyűjtemény. Molnár Ferenc ebben gyűjtötte össze azokat az ötleteit, vele és másokkal történteket, melyek nem kerültek be egy színműbe, regénybe, ill. valamiért fontosnak érezte, hogy lejegyezze őket.

Ezek között is igazi gyöngyszemekre bukkanhatunk, melyek mosolyt csalnak az arcunkra vagy éppen elgondolkodtatnak.

A további tizenhat hosszabb-rövidebb írás között találunk jeleneteket, leveleket (Ki gondolná, micsoda események kiváltója lehet Az ananász?), melyek csatlakoznak a TOLL-ban olvasottakhoz, és bizonyítják Molnár Ferenc sokoldalúságát. Az egyik írásában még alaposan elgondolkodtat, aztán a következőben már megnevetett. (Tudom, ezt már fentebb is említettem, ám tényleg így van.)

Nagyon szerettem A budapesti pletyka kis kézikönyvét és a Vasárnap délutánt. Előbbihez kapcsolódva elmondhatom, hogy a vidéki pletyka is sok esetben a budapestihez hasonlóan épül fel.

Az elgondolkodtatóak közül kiemelném a Tutisták és nimolistákat, a Jótékonyságot és A Richárd kabátját.

Mindegyikük egy-egy olyan témát jár körbe, melynek legtöbben csak egy kis részletét látják, ám Molnár felhívja a figyelmünket arra, hogy mindez csak a nagy kép egyetlen darabkája, és sokkal több van mögötte, mint azt sokan gondolnák. Az egyik kedvenc gondolatom, hogy halhatatlanabbak vagyunk, mint gondolnánk. Nagyon sokan vágynak halhatatlanságra, ám nem is sejtjük, hogy az életünk, egy-egy tettünk milyen hatásokat okoz mások életében, akikkel talán csak egyszer találkoz(t)unk, vagy csupán közvetetten hatunk rájuk, mégis, éppen mi okozunk fontos változást akár egy-egy ember életében, akár a természetben.

És ha tudnák, milyen egyszerű és milyen régi igazság az, ami ennek a hosszú és bonyolult gondolatmenetnek az eredménye, már régen megbocsátották volna nekem, hogy untattam vele önöket. Egyszerű és régi: jónak kell lenni. Ez az egész. Nem szöges palánkot kell hagyni magunk után, hogy megszúrja magát benne valaki, hanem kabátot, amiben melegedjék, aki fázik. Mert halhatatlanabbak vagyunk, mint gondoljuk.
A Richárd kabátja

Molnár Ferenc sokak számára A Pál utcai fiúk szerzője marad, amit vagy szerettek annak idején, vagy nem. Vagy elolvastak, vagy nem, esetleg megnézték a mára már klasszikussá vált filmváltozatát. A színházba járók, ill. a színműveiben jártasabbak ismerik ezt az oldalát is, azonban a szerző többi oldalát már sokkal kevesebben. És nyugodtan kijelenthetem: nem tudják, mit veszítenek. A Utószóban idézi Domokos Mátyás Ady Endre szavait Molnárról: "nyolcvan író lakik benne", akik közül jó néhányat ebben a válogatásban is megismerhetünk.

A darabban előfordul az, hogy valaki, egy festő, valami kétértelmű mondatra felugrik ültéből, és azt kérdi:
– Sértő szándékkal mondta ezt?
Azt mondja ezen a ponton Berlinben Brahm Ottó, a színházi pápa, mikor a Lessing-Theaterben próbáltuk a darabot:
– Kérem, hiszen ez az ember őrült, ez a festő, hogy ilyen könnyen sértődik.
– Nem őrült, kérem – mondom –, csak érzékeny.
Három kis eset III.

Molnár Ferenc számos írása ma is ugyanolyan aktuális és elgondolkodtató, mint annak idején volt, amikor papírra vetette őket. Éppen ezért is érdemes megismerkedni velük.

Továbbmegyek, még talán most is a favágó-móka miatt hiszem olyan bolondul, olyan csökönyösen és olyan fájdalmas szeretettel, hogy az egész világ tulajdonképpen egyetlen egy család.
Három kis eset I.

A kötet végén Domokos Mátyás utószavában két hibát is találtam: Molnár Ferenc 1952. április 1-jén, és nem 2-án hunyt el, ill. Az üvegcipőből kihagyta a határozott névelőt, holott ez a darab pontos címe.

Ez egy vicces elütés: a TOLL egyik anekdotájában Molnár Ferenc húsz jelét gyűjtötte össze, ha egy asszony hűtlen, és a felsorolásban a 19. után a 22. zárja a sort. 😁

Jó hír, hogy Molnár Ferenc művei is megtalálhatóak a DIA-n, és ha nem is pontosan ez a válogatás, azonban egy hasonló is elolvasható, ill. letölthető: Az Aruvimi erdő titka és más szatírák - A gőzoszlop, és a Toll, melyben 68 írás található. Az én kötetemben nincsenek számozva, csak csillagok választják el őket és a 68. ki is maradt.

Molnár Ferenc: Az Aruvimi erdő titka

Elbeszélések, karcolatok, humoreszkek

Sorozat: Millenniumi Könyvtár 137.

186 oldal

Osiris Kiadó, 2001

Jókai Mór és az egyik legismertebb regénye nagyon sokáig a mumusom volt. Középiskolában minden tanév végén megkaptuk a következő évi kötelező olvasmányok listáját, hogy az elvetemültebbek már a nyári szünetben elolvashassanak egyet-kettőt közülük.

Az egyik délután el is kezdtem Az arany embert, azonban annyira unalmas volt a számomra, hogy még mindig csak mennek a hajón, hogy inkább aludtam egyet.

Az egyik osztálytársam nagy Jókai-rajongó volt (a Fekete gyémántokat is elolvasta), és azt mondta, csak ez a rész ilyen unalmas, utána már nagyon jó lesz. Tényleg lelkes volt, azonban 2019-ig csak polctakarítás közben került a kezembe a könyv.

2019 nyarán azonban végre elolvastam, és nagyon tetszett! A tavaly decemberem elég érdekes volt, és volt néhány pillanat, amikor én is legszívesebben indultam volna Timár Mihállyal a Senki szigetére, ezért elő is vettem a regényt.

A bejegyzés innen cselekményleírást tartalmaz, azonban nem lövöm le a poént. 😉

A regény kezdetén a Szent Borbála hajó utasaival találkozunk, akik viharba keverednek, és több akadállyal kell megküzdeniük, míg újra magyar vizekre érkeznek.

A hajóbiztos, Timár Mihály Brazovics Atanáz komáromi kereskedő hajóját és annak rakományát igyekszik biztonságosan megérkeztetni.

A hajó utasai között található Trikalisz Euthym, akinek nevén szerepel a rakomány és vele utazik a kiskamasz lánya, Tímea is, akivel Timár szívesen beszélget az út alatt, ha csendesebb vizeken utaznak.

Egy alkalommal, kénytelenek megállni egy szigeten, ahol megismerkednek az ott élő Terézával és annak lányával (aki majdnem egyidős Tímeával), Noémivel.

A két nő csupán a kutyájukkal és a macskájukkal él a szigeten, ahol cserekereskedelemből tartják fenn magukat.

Felbukkan azonban Krisztyán Tódor, aki ismeri a történetüket, és minden alkalommal megfenyegeti őket, hogy gondoskodik róla, hogy elhagyják a szigetet, melyen jogtalanul élnek.

Amint újra útnak indulnak, Trikalisz felfedi valódi kilétét Timárnak: ő valójában Törökországból menekült a vagyona egy részével, így azt és a a lányát is a hajóbiztosra bízza, hogy vigye el Brazovics Atanázhoz Komáromba, aki a rokonuk.

Timár teljesíti a haldokló kívánságát, és Tímea Barovicsékhoz kerül, aminek a kereskedő néhány évvel idősebb lánya, Athalie egyáltalán nem örül. Tímea félig-meddig családtag, azonban őt is munkára fogják. Athalie-nak a hadmérnök Kacsuka Imre hadnagy udvarol, aki bejáratos a házba.

Athalie cselt eszel ki, melybe az anyját, Zófi asszonyt is bevonja: feltűnik neki, ahogy Tímea a hadnagyot nézi, így elhiteti a lánnyal, hogy tetszik neki és Kacsukát is udvarlásra buzdítja. Ami nekik csak játék, Tímeának nagyon is komoly dolog.

Közben Timár Mihály megtalálta Tímea apjának kincseit, mellyel megalapozza a vagyonát. Amihez ő kezd, mindig siker koronázza, így a többi kereskedő is felfigyel rá, és ráragad az arany ember név.

Timár azt is észrevette, hogyan bánnak Brazovicsék Tímeával, akiken bosszút áll.

És akármihez kezd, az mind arannyá válik a kezében. Új meg új vállalatok indulnak meg általa, amiket más ember is kitalálhatott volna; amik ott feküdtek a tenyerén minden embernek, csak a markát kellett volna összeszorítania; de csak akkor vették észre, mikor már ez az ember felmarkolta előlük. És sohasem nyugszik; mindig kocsin ül, utazik, jön-megy; az a csoda, hogy minek lakik még ebben a városban? Miért nem megy Bécsbe? Minek ilyen gazdag embernek Komáromban tartani főüzletét? (Bárha akkor fontos kereskedelmi piac volt az.)

Timár tudta, hogy mi köti őt oda. Ő tudta, hogy miért lakik abban a városban, ahol minden kereskedőtársa halálos ellensége, ahol a Brazovics-kávéház ajtaja előtt, mikor végighajtat, mindig az az áldás hangzik utána: „törjön ki a nyakad!” Ennek a háznak is az ő markába kell még kerülni minden benne levővel együtt!

Ez tartotta őt Komáromhoz kötve, mikor már másfél milliomos volt; mégis ott maradt, ahol őt még mindig Timárnak hítták, s nehezen akartak hozzászokni az új nemesi névhez: „Levetinczy”.
Pedig a nemesi névhez nemesi tetteket is tudott csatolni. A város szegényei számára kórházat alapított, a protestáns tanodában ösztöndíjakat tűzött ki, még az áldozó kehely is arannyá vált a kezében; a régi ezüst helyett aranyat csináltatott az egyháznak. Kapuja mindig nyitva volt a szegénynek, s péntek napon utca hosszat állt házáig a koldusnép, aki a maga pénzeért jött, a legnagyobb rézpénzért a világon, amit vargatallérnak neveznek. S nagy híre járt, hogy amely hajóslegénye a vízbe fulladt, annak az árváit ő nevelteti fel, s özvegyének évdíjt fizet. Arany ember! arany ember!
Csak egy hang odabenn mondta mindig: „Ez nem igaz! Ez mind nem igaz!”

Timár immáron feleségül veheti Tímeát, akinek így mindent visszaadhat, azonban az esküvő után derül ki, hogy a felesége csupán hálából mondott neki igent, valójában Kacsukát szereti.

Az arany ember ekkortól kezd kettős életet élni: a világ szemében ő az arany ember, aki sikert sikerre halmoz, boldog férje egy gyönyörű asszonynak, és az év jelentős részét külföldön tölti az üzleti ügyei miatt. Valójában a Senki szigetére utazik, ahol Noémi is viszonozza az érzéseit, míg az üzleti ügyeit nemcsak az ügynökei, hanem Tímea is intézi.

Eljön a pillanat, amikor az arany embernek szembe kell néznie önmagával: élhet-e így tovább? Mi lesz, ha a világ tudomást szerez a valódi életéről?

Az első megbotlás követeli bűnhődését.
Mikor ő Timéa kincseit meglelte, azzal a szándékkal tartotta azokat magánál, hogy majd egyszer megnyeri velük Timéát.
Megnyerte, s most abban bűnhődik.
A szegény ember komisz ember; hanem azért a szegény ember lehet boldog; a gazdag ember dicső ember, hanem azért a gazdag ember boldogtalan.
De hát miért kell neki boldogtalannak lenni?

Igaza lett az osztálytársamnak, mert ahogy végre partot ér a Szent Borbála, a cselekmény is beindul, kezd igazán izgalmassá válni. A szereplők jelleme is garantálja a fordulatokat, és Jókai nagyon jól felépítette őket, mindannyian hús-vér figurák, még az alabástromszobor, Tímea is.

Ezek mellett pedig az író megmutatja, mennyire szereti és ismeri a természetet és a Balaton világát egyaránt.

Amikor újra levettem a polcról, Athalie érdekelt a legjobban, azonban a regény újabb meglepetéseket tartogatott.

Ez a rész még több cselekményleírást tartalmaz!

Athalie gyanúsan egy nem egészséges szexuális 4-re emlékeztetett, és valóban az is, ill. Edmond Dantèst juttatta az eszembe, ahogyan bizonyos eseményeket megtervezett és véghez vitt.

Meglepődtem,hogy Timár Mihály INFJ és szintén sx4. Egyértelműen a tépelődés olimpiai bajnoka (Ni-Ti), akiben folyamatosan ütközik az Fe (jót cselekszem, segítek másokon a vagyonommal) és az Fi (rossz ember vagyok, mert elloptam Tímeától, ami az övé; kettős életet élek).

A Senki szigetén élni pedig csak introvertáltak képesek, ráadásul kiépít egy rendszert lényegében a semmiből (Ni-Se).

Amikor azon gondolkodik, hogy szeretheti-e őt valaki önmagáért és nem a pénzéért, ez tipikus 4, ahogyan a Melankólia c. fejezetben is reagál.

Aki még a gonosz Krisztyán Tódorban is meglátja az embert, tudja, hogy nem született gonosznak, hanem valami történt vele, hogy ilyen lett, az csak INFJ és 4 lehet.

Noémi a másik INFJ 4: ahogyan elképzeli, hogy a holdra az öngyilkosok lelkei kerülnek és ezt megindokolja, az egyértelműen Ti. Amikor Mihály beteg és utálatos, ő pedig a kis Dódihoz és hozzá is rohangál, de nem mutathatja ki, hogy a kisfiú haldoklik, az egyértelműen INFJ.

Megbocsát Mihálynak, mert megérti a férfi nézőpontját, ahogyan a Tímeáét is, és szól, hogy figyelmeztessék a szobájába nyíló rejtekajtó miatt, mert Athalie készül valamire (Ni-Fe).

A cselekményleírás itt véget ér. 😊

A Wikipedián és a 66 híres magyar regényben is azt olvastam - csak futólag - a regényről, hogy Jókai a saját magánéleti problémáit és véleményét a pénzről egyaránt megírta a regényben. Utóbbihoz csupán annyit fűznék, hogy Teréza mondja ki, hogy a pénz rossz, amiatt kellett elhagynia az otthonukat, és ezért nincs pénz a szigeten, és akik pénzt akarnak, azok rossz emberek (Krisztyánék). Timár Mihályt is gondolkodóba ejti. Én azonban azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a pénz semleges, azon múlik, ki hogyan áll hozzá: valaki hajszolja, mert attól érzi magát értékesnek és pozícióban, vagy tudja, hogy csak egy eszköz és megtanulja jól használni.

Ahogy most megnyitottam a szerkesztőt, hogy befejezzem ezt a bejegyzést, az jutott eszembe, azért volt jó újraolvasni a regényt, mert Jókai azon szerzők közé tartozik, akik lelassítanak, és manapság erre nagyon nagy szükségünk van, hiszen minden felgyorsult, minden platform, alkalmazás stb. a figyelmünket és az időnket akarja, sokan csak görgetik az online tartalmakat, miközben oda sem figyelnek rájuk. Jókainál ezt nem lehet. Ő valóban a figyelmünket akarja, és hosszas leírásokat kapunk, amiket én szeretek olvasni. Nem feltétlenül viszik előre a cselekményt, mégis megvan a helyük a nagy egészben.

Tehát, Jókait olvasni jó, és megéri rászánni az időt, ha az izgalmas, elgondolkodtató és fordulatos történet során egy kis lelassulásra is vágyunk.

És minden sikerült neki.
De vajon meddig tart ez a siker?
Mindenkit meg tudott csalni, csak egyet nem: saját magát.
A mosolytól ragyogó arc belül olyan szomorú volt mindig.
Ő tudta jól, hogy mi az ő neve!
És szeretett volna az lenni, aminek látszik.
És az lehetetlenség volt.

Jókai Mór: Az arany ember

610 oldal

Európa Kiadó, 1998

A regény a MEK-ben

Ahogyan terveztem, 2026-ot egy vidám olvasmánnyal indítottam. Eredetileg egy másik színművet választottam a kötetből, ám megnéztem a címek után a leírást, és gyorsan tovább lapoztam, így fedeztem fel A princet, mely Vígjáték három felvonásban. (Az eredetileg választott színmű nem vígjátékot ígért.)

Szegedi Bernát báró és felesége a Corti-Károlyvári hercegek károlypusztai kastélyába érkezik. Az inas egy hatalmas hálószobába vezeti őket, ahol a trónon a lányuk, az újdonsült hercegné, Milike fogadja a látogatók jókívánságait a családi tradíció szerint. Mert a hercegi családban minden elő van írva, szó szerint: ahogy a könyvben.

Az örömszülők azonban arra gyanakodnak, hogy újdonsült vejük, Tibor, a princ, nem a lányukat, hanem Kelemen Mária színésznőt szereti, amiről feltétlenül meg kell bizonyosodniuk, hiszen jelentős hozományt adtak Milikével. A báró ezért bizalmasát és cégvezetőjét, Wernert küldi el puhatolózni a színésznőhöz.

Miközben a látogatók gyülekeznek, meglepő dolgok derülnek ki róluk. A boldog és szerelmes Milike jókedvűen érdeklődik mások érzéseiről is, és mi, olvasók már sejthetünk ezt-azt.

MILIKE (kicsit megütődik) Hát... ez furcsa. Mindenki szerelmes, és boldog csak én vagyok.

Miután mindenki elmondta jókívánságait a menyecskének, megérkezik a princ, aki szintén meglepő vallomással áll elő.

Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben, ahol nemcsak mezaliánszról (ahogy Milike mondja) van szó, rangról (a herceg szemszögéből), pénzről (a báró szemszögéből nézve), hanem érzelmekről is?

Nagyon érdekes, ahogy a nászok, a két apa hogyan látja ezt a házasságot, melyben valóban fontos szerepet játszanak az anyagiak, ugyanis a Corti-Károlyváriaknak a nevük, a címük és az ingatlanjaik mögött már nincs anyagi fedezet, amit azonban az utóbbi bő két évtizedben meggazdagodott Szegediek vagyona biztosíthat, nem is szólva a két család jó híréről.

BÁRÓ Hercegi koronájuk van, de egy hatos ára eszük nincs!
MILIKE (tréfásan) Apa, ne bánts bennünket hercegéket!

Ahogyan a Szépasszonynál már írtam, a kötetet válogató Győrei Zsolt az ínyenc Olvasónak ajánlja Gábor Andor színműveit, akiben ezúttal sem csalódtam. Most is humorral indít, nagyon jól szórakoztam az első jeleneteket olvasva, majd szépen átvált mélylélektanba, és alaposan meglep és elgondolkodtat olvasás közben. És éppen ezért szeretem.

Ahogy haladtam a jelenetekkel, egyre bizonyosabbá vált egy sejtésem, ami be is igazolódott: Végre! Itt egy egészséges INFJ sx4, Milike személyében. 😁 Milikét tényleg csak szeretni lehet és szurkolni neki, hogy jól kerüljön ki ebből a helyzetből.

MILIKE (...) Maga tudja, hogy én minderről másképp gondolkodom, mint mások.

Itt azonnal eszembe jutott: Itt van Steve Jobs. 😁😂

Gábor Andor (aki szintén nagyon gyanúsan rokon lélek, 99%-ban biztos vagyok benne, 1%-os tévedési esélyt adok az Ni-omnak) ezúttal is bebizonyította, milyen jól ismeri az embereket, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen látjuk a világot és ugyanazt a helyzetet, mert mindannyiunk számára más és más a fontos.

MÁRIA (...) Nem minden üzlet és a szerelem, ha szerelem, a legkevésbé az. És a szerelem néha igenis szerencsétlen körülmények szerencsétlen összetalálkozása. És a legszerencsétlenebb körülmény az, ha üzletemberek akarnak beleszólni a szerelembe, akik meg sem nézik, hogy amibe beleszólnak, az szerelem-e?

A princ egyszerre szórakoztató, bájos (talán csak picit cukormázas), elgondolkodtató és nem egyszer humoros olvasmány, mely nemcsak nagyszerű évindító volt a számomra, hanem bármikor elővehetjük, ha éppen ilyen olvasni valóra vágyunk.

MILIKE (kicsit megbántva) Én nem is vettem észre, hogy asszimilálódtak. Én ilyen különbségeket nem is látok az emberek közt. Én mindig csak azt néztem: ez derék ember, ez nem az. Ez kiváló ember, a másik nem az. Hidd el, Máriám, ennél egyéb különbség aligha is van az emberek közt. De ez aztán sokkal nagyobb, mint amekkora egy királynő és egy mosogatólány közt van, csak azért, mert az egyik királynő, a másik mosogatólány.
MÁRIA Milyen okos vagy te, angyalom, milyen kedves példákkal világítod meg a felfogásod.
MILIKE Ugye? És talán még egy különbséget látok az emberek közt. Van, aki szereti a többit, és van, aki nem szereti.

(A királynő és a mosogatólány közti különbségről a Pygmalion és Eliza Doolittle jutott eszembe.)

Gábor Andor: A princ

In. Színművek

806 oldal (559 - 659. o.)

Európa Kiadó, 2010

A színmű megtalálható PDF-ben a MEK-ben

Kép: Unsplash - Christina Langford-Miller

Már biztosan tele van az internet Az új év, Új Én és Így manifesztáld az áloméleted 2026-ban tartalmakkal, és ezekkel kapcsolatban szeretnék megosztani néhány gondolatot. Mert mindig vannak tanácsok, amik nem biztos, hogy nekünk jók, használhatóak. És sokszor mások számára sem biztos, hogy hasznosak. 😉

Az első témához viccesen kapcsolódik a bejegyzés eleji kép. Ez egyértelműen illusztráció, én sem ülök ki sehova hóesésben meditálni. Itt a hideg, és amikor ezeket a sorokat gépelem (2-án), kint épp a hó esik, előtte már volt eső, majd váltották egymást. A számtalan öltözködős tanácsok közül a kedvenceim a téli réteges öltözködéshez kapcsolódóak, amiknek se fülük, se farkuk.

Természetesen ilyenkor is szeretnénk elegánsak, csinosak lenni, miközben nem fagyunk meg. Csakhogy a legtöbben inkább a divatot, és nem a praktikumot választják.

Így kellene a szakértők szerint mostanában öltözködnünk:

Merrick's ART

The HANDBOOK

Glam

A legtöbb képen megállapítható, hogy hideg időben is feltétlenül mutatnunk kell valamit magunkból, nem lehet teljesen zárt az öltözékünk. Ahogy hűvösödni kezd, látom az embereket - és nem csak a tizenéveseket -, ahogy kilátszik a szakadt farmerből (sosem értettem, mi értelme?) a lila combjuk, térdük, a sneakersből (mert hozzáillő zoknit vesznek fel természetesen, egy milliméternyivel sem hosszabb szárút) a bokacsontjuk. Biztos vagyok benne, hogy fáznak, de trendinek lenni mégis csak fontosabb, mint az egészségük.

Sosem voltam trendkövető, olyan ruhákat hordtam és hordok ma is, amik tetszenek, amikben jól érzem magam, ellátják a funkciójukat és a magaménak érzem őket. Sok évvel ezelőtt volt egy kicsit rövidebb derekú hosszú ujjú felsőm. Nem volt kint eleve belőle a hasam, mint a képen, csak, ha mozogtam, kicsúszott a farmeromból. Egyik télen pedig úgy megfázott a derekam, hogy egy decemberi reggelen, ahogy reggel felültem az ágyban, annyira fájt, hogy sírtam.

Aznap otthon is maradtam és tanultam belőle. Akkor megtanultam, hogy jobban nézzem meg, milyen hosszú az a felső, amit megveszek, és elkezdtem a nadrágaim alá is öltözni már hűvösebb időben is.

Azért, mert ezekben a cikkekben és videókban, valaki felveszi a télikabátját, pulóverjét, csizmáját (ha nagyon hosszú szárú is), hozzá egy szoknyát egy 20 DEN-es harisnyával, ami az újabb réteg, ne mondja, hogy nem fázik ilyen időben? ⛄Az olyan harisnyák nem az ilyen időjáráshoz valók. Léteznek vastag harisnyák és termo leggingsek is. Ahogy hűvösebb, szelesebb lesz az idő, nálam a fülmelegítő elmaradhatatlan. A képeken pedig csak egy sapkás van, neki így a bokáját kell kivillantania.

Az utolsó képen látszik, hogy műteremben készült, nem valódi a háttér, és a többi sem a Jégvarázsba illő időben.

Nagyon vicces, hogy az egyik cikkben írták, hogy egy menő mintás pólót vegyünk a pulóverünkre. Így, már a 2000-es évek elején is többen öltözködtek télen.

Minek felvenni egy farmerdzsekit és egy szövetkabátot? Nem jobban megéri venni egy vastag kabátot, amit bárhová felvehetünk? Vagy ez azért van, hogy szinte egész évben minden ruhánkat hordhassuk?

Már kerülöm az ilyen tartalmakat, most is csak a bejegyzés miatt futottam át őket, azonban, ha Te esetleg éppen ilyeneket keresel, érdemes elgondolkodni azon, hogy valóban megfelelőek-e azok az öltözékek a kinti viszonyokhoz, vagy csak az interneten tűnnek annak.

❄❄❄

Kerülöm a kattintásvadász címeket, azonban 31-én megnéztem Madisun Gray videóját, The Only Decluttering Video You'll Ever Need, és megérte.

Tele van az internet ehhez hasonló tartalmakkal, és a selejtezés is válhat betegessé, áteshetünk a ló túlsó oldalára, ha ész nélkül vesszük az újabb és újabb tároló dobozokat és egyebeket. Én is többet beszereztem, ám közben szét is néztem itthon, hogy mit tudnék felhasználni? A színes ceruzáim egy kiürült illatgyertya poharába kerültek tavaly (előtte egy szintén kidekorált befőttesüvegben voltak), amit kidekoráltam. (A szalagot és a szív alakú gombot már korábban megvettem.)

Korábban néztem Irina videóit, aki 2024 őszén készített egy Deinfluencing címűt, amin nagyon jókat nevettem, hogy mennyire túlzásba viszik egyesek a rendszerezést. Nem kell olaszul tudnod, mert már az elején ott van, hogy valaki megvett három üveg gyümölcslevet, amihez külön vett három egyforma műanyagtárolót, amikbe átönti. Itt már tényleg a fejünket fogjuk és nevetünk, ill. hogy a mosókapszulákat is külön üvegben tárolja, és egyszerre megvesz több doboz arckrémet, amivel egy újabb tárolót feltölthet. Komolyan, ki vesz egyszerre vagy 20 doboz krémet? Ő is csak azért mutogatja, mert a krém gyártója szponzorálta a videóját.

Nagyon jó dolog a rendszerezés, a selejtezés, csak ezt is ésszel tegyük, és gondolkodjunk el: szükségünk van-e egy újabb tárolódobozra? Vagy találunk otthon valamit, ami éppen jó lesz erre a célra. A teáim pl. kiürült mézes üvegekben tartom, amik átlátszók, így címkézni sem kell őket.

Esetleg tényleg nincs is szükségünk annyi cuccra.

❄❄❄

Marie Forleónak (aki maga is szuperérzékeny) van egy videója, amiben arra buzdít, hogy reggel, amint felébredtünk és elkészítettük a kávénkat, üljünk le és alkossunk valamit 30 percig. Mi a problémám ezzel?

Mindannyian másként működünk, és nem hiszem, hogy mindannyian reggel azonnal alkotni (értsd. valamilyen kreatív dolgot szeretnénk csinálni) szeretnénk. Az egy dolog, hogy nem kávézom, csakhogy nálunk nem központi fűtés van, hanem vegyes, és a cserépkályha reggelre bizony kihűl, és nekem semmi kedvem a takaróba burkolózva gépelni. Ráadásul előbb enni is szeretnék valamit, hogy rendesen üzemképes legyek.

Tudom, hogy 30 perc alatt is össze lehet hozni néhány sort, egy-két bekezdést, ám jobban szeretek több időt szánni egy-egy bejegyzésre. Van, hogy eszembe jut valami, és ha éppen netezek, gyorsan beírom a piszkozatba, ha offline vagyok, egy cetlire. Mi van azokkal, akik pl. szobrászkodnak, festenek, géppel varrnak? Mire mindent előszednek és kezdenének belejönni, már le is telt a 30 perc...

Egy újabb tanács, ami nem fog mindenkinél működni. (Ettől függően vannak nagyon jó és használható tanácsai Marie-nek is.)

Az más, amiről Elizabeth Gilbert ír a Big Magicben, hogy vannak, akik reggel korábban kelnek, és akkor élik ki a kreativitásukat, mert így fér bele az idejükbe.

Inkább azt érdemes megkérdezni magunktól: Hova tudom ezt (amit szeretnék csinálni) beilleszteni? Van-e olyan dolog, amit kicserélhetek vele (pl. kevesebb netezés, valamit rövidebb idő alatt elintézni)?

Hogy könyvről is legyen szó és példaként: január 22-én van A magyar kultúra napja, úgyhogy aznapra már december 31-én kitaláltam, mit szeretnék újraolvasni, és arról közzétenni a bejegyzést három hét múlva, mert szeretném, ha mások is megismernék azt a könyvet. Egy rövidebb kötetről van szó, amit nagyon szerettem, és így, a januárba is jobban befér, amikor heti két meccs is van, amikhez igazodom, így az esti olvasást olyankor át kell ütemezni korábbra.

❄❄❄

Az én YouTube-feliratkozásaim között is van olyan videó, melyből megtudhatom, 90 nap alatt hogyan változtassam meg magam és az életem. Nem néztem meg. Korábban néztem ilyeneket, azonban van, hogy jelenleg nem is tudjuk, hova szeretnénk eljutni március 31-én. Egy új identitás pedig nem egy éjszaka alatt születik.

És nem minden seb gyógyul be 90 nap alatt.

Ugyanígy vagyok már a manifesztálós videókkal is. Korábban írtam, hogy ezekkel tavaly novemberben lett tele az üvegcipőm 😉, és akkoriban jött fel a YouTube-on Clark Kegley videója is, aki elmondja, miért lett elege a New Age-es dolgokból. Régebben én is néztem a videóit, aztán leiratkoztam róluk. Valószínűleg azért, mert már felfedeztem azt, amiről ebben beszél.

Elmesélek egy, így már utólag visszanézve, részben vicces történetet, ami ehhez kapcsolódik.

Amikor négy éve (januárban) A Pendragon legendát olvastam újra, felbukkant benne a könyvöröm szó, és az jutott eszembe: Ez milyen jó név lenne egy könyves blognak. (Ez az, amikor egy ötlet megmozgatja az intuícióm, amiről legutóbb írtam.) Bejelentkeztem a fiókomba, hogy létrehozzak egy új blogot, ahová feltöltöttem azt, amit korábban töröltem, ám magamnak előtte lementettem.

Két filozofálós bejegyzést írtam akkor, majd a Vers hétfőnt támasztottam fel, és csak kb. februárban tettem nyilvánossá. Könyves bejegyzést pedig csak szeptemberben írtam.

Ekkor fedeztem fel az egyik állásportálon egy hirdetést, melyben az egyik nagy női magazin szerkesztő-újságírót keresett. Eszembe is jutott Az ördög Pradát visel, hogy abban is a főszereplőt Andreának hívják, és úgy van az aktuális divattal, ahogy én is. Ez egyáltalán nem zavart, sőt motivált, úgyhogy elküldtem a jelentkezésem 0 újságírói tapasztalattal, azonban ott volt ez a blog a korábban írt recenzióimmal, amik valljuk be, nem éppen témába vágóak.

Akkoriban én is néztem manifesztálós videókat, és ha mi szuperérzékenyek nagyon tudunk valamit, az az, hogy nagyon tudunk érezni. Hogy a filmnél maradjunk, én is elképzeltem, ahogy Miranda Priestly (eszembe sem jutott, hogy az Emilyje) felhív és behív egy állásinterjúra, és olyan lesz az egész, mint a filmben, csak jobb.

A jelentkezés után pár nappal jöttem rá, hogy ha már itt ez a blog, írni is jó lenne bele, hogy lássák, hogy aktív vagyok. Így ültem le, hogy megszülessen az első könyves bejegyzés a Meggyőző érvekről.

Teltek a napok és a hetek, és Miranda Priestly nem hívott. Még egy elutasító e-mailt sem küldött. Persze, nem esett jól akkor, de ma már jót nevetek az egészen, mert ennek köszönhetem, hogy teljesen feltámasztottam a blogot. (Közben megtudtam, hogy a filmbeli Andrea is INFJ és Enneagram 4. A fodrászom szerint pedig nagyon hasonlítok Anne Hathaway-re.)

Így jártam a subliminalökkel is. Ezek is különböző témában (álomélet, fogyás, megszépülés, pénz, új párkapcsolat stb.) készülnek, és több is azt ígéri, hogy 24 órán belül jelentkezik az eredménye, hiszen a hozzászólások mutatják. Mik ezek? Olyan hosszabb hanganyagok, amik pl. tücsökciripeléssel vannak kombinálva, alatta mennek a különböző megerősítések. A mindenféle hiedelmeink, amiket gyerekkorunktól szedtünk össze, a tudatalattiunkban vannak, és ezek is erre hatnak. Hasonlóan, mint a hipnózis (emlékszel arra a részre a Jóbarátokból, amikor Rachel a dohányzásról leszoktató kazetta helyett egy másikat ad véletlenül Chandlernek, aki magabiztos nőnek kezdi érezni magát?), mert tényleg igaz, ha valamit sokszor hallunk, az megragad. Azonban valami hiba csúszott be a dologba.

A 24 órás eredményt ígérő után sem lettem hirtelen gazdag, még pénzt sem kaptam másnap. Hogy nálam miért nem működtek ezek a csodahanganyagok, azóta sem jöttem rá, úgyhogy azóta mellőzöm is őket. Közben, ahogy megkerestem őket a YouTube-on a link miatt, látom, ezzel sem vagyok egyedül.

Az a bizonyos 91. nap, amikor nagyon az új Énünkké válunk, lehet akár az 1291. nap is. Mindannyiunknak megvan a saját tempója, és semmit sem érdemes siettetni.

Nem értek egyet azokkal a motivációs üzenetekkel sem, hogy: Csináld akkor is, amikor fáradt vagy. Ez a legjobb és legkönnyebb út ahhoz, hogy megutáljunk valamit, még akkor is, ha az elején lelkesek voltunk. Jön a kiégés. Az ilyen toxikus tanácsokra sem érdemes hallgatni. Ha elfáradtunk, pihenjünk. Tényleg mindennek megvan a maga ideje.

A pici lépesekre koncentráljunk. És egy napot lehet pihenni is, másnap pedig folytatjuk.

Nagyon örültem, amikor Clark elmondta, hogy a Raise your vibration (Emeld a rezgésszámod) és a Ne foglalkozz vele, keress egy pozitív gondolatot! buzdítások sem egészségesek. Tudom, ez picit ellentmondásos a Pollyanna-szemlélettel, hogy keressük meg mindenben a jót. De a regényben van, hogy Pollyannának sem megy. És ha valami adódik, nem mindig intézhetjük el egy vállrándítással.

Elsején délután már kezdett fájni a fejem, és miután befejeztem az évindító színművet, kimentem a fürdőszobába, és fogmosás és hajszárítás közben rájöttem, hogy ma már nem lesz több olvasás, pláne filmnézés nem, hanem lámpaoltás - 10 óra előtt. Mert ilyen nap is van.

Neked van hasonló tapasztalatod, nem bevált tuti tipped, ami mindenkinek bevált?

Kép: SCREENRANT - 20 Best Anne Hathaway Movies

Vers hétfőn

Vers hétfőn

szuperérzékenység

szuperérzékenység

Enneagram

Enneagram

önismeret

önismeret

művészet

művészet

krimi

krimi

dráma

dráma

.

Mottó

.

"Azt akarom, hogy mindenki szeressen."

Aki keres...

Andrea

A blog az Instagramon és a Pinteresten

Népszerűek a héten

Szerzők

Műfajok, egyebek

Kiadók

Bejegyzések

Az Instagramon is megtalálsz:

Hozzászólások

Híres ember

Ország, város

Személyiségtípusok

Sorozatok

Vers hétfőn

Vers hétfőn

szuperérzékenység

szuperérzékenység

Enneagram

Enneagram

önismeret

önismeret

művészet

művészet

krimi

krimi

dráma

dráma

.

Mottó

.

"Azt akarom, hogy mindenki szeressen."

Aki keres...

Andrea

A blog az Instagramon és a Pinteresten

Népszerűek a héten

Szerzők

Műfajok, egyebek

Kiadók

Bejegyzések

Az Instagramon is megtalálsz:

Hozzászólások

Híres ember

Ország, város

Személyiségtípusok

Sorozatok

Feliratkozás