Egy angol író, olasz ételek, kultúra és történelem

Frances Mayes könyvei után kíváncsian vettem kezembe a regényt, amelyben William Black 2001 és 2002 között arra vállalkozik, hogy felkutassa olasz szálait Itáliában, miközben bejárja az országot és végigkóstolja az ismert és kevésbé ismert ételeket.

A nagyobb városok (Torino, Pisa, Róma) mellett eljutunk a szigetekre is (pl. Szicília és Szardínia), mialatt receptgyűjteményünk, kulturális és történelmi ismereteink egyaránt gyarapodnak.
Bevallom, számos olyan étellel találkoztam,a mit biztosan nem kóstolnék meg soha. Ilyen a szamár és a nyúl, amelyek szerintem nem az asztalra való állatok.

       
A halászat és sajtkészítés, ill. a nyúlfőzés fortélyait leszámítva nagyon tetszett a regény. Néha talán egy csipetnyit sok volt az egy fejezetre jutó történelmi szál, azonban nem vált káromra. :) Willliam Black sok-sok humorral és szeretettel mutatja Olaszországot, főleg a címadó fejezetben.

Hogy miért éri meg elolvasni? Mert többek között megtudhatjuk, ki találta fel a száraztésztát, hogy nemcsak Sienában rendezik meg a Paliót és melyek az ősi rivális toszkán városok.
Egy szó, mint száz: Buon appetito e leggere!


Pont nekem való csaj volt. Bölcs, merész, jóval hetven fölött. Mindig ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy néhány órácskára vagy napra leüljek az ilyen emberek mellé, egészen addig, amíg minden bölcsességüket és tudásukat magamba nem szívhatom, és felvilágosultan, közéjük tartozóként nem állhatok fel.
   - Buon giorno. Ezt nézze meg - intett magához. Láthatta, hogy szörnyen kíváncsi vagyok, és a pult alól előrántott egy szatyrot. - Olivi di Gaeta!

Itáliás szalvéta, bár a cappuccino névelője "il", csak nem akartam belerondítani




William Black: Al dente - Gasztronómiai kalandozások Itáliában
Fordította: Stefanovits Péter, Szilágyi Zsófia
és Zelki János
376 oldal
Tericum Kiadó, 2009
3170 Ft

0 hozzászólás