Elif Shafak - A szerelem 40 szabálya

 Elif Shafak regénye 2011-ben már megjelent Szerelem címmel, és egy ismerősöm kölcsön is adta akkor, mert: Ezt el kell olvasnod, én azonban akkoriban épp megcsömörlöttem a mindenféle olvasós kihívásoktól, ezért később olvasatlanul visszaadtam neki a könyvet. 


Aztán 2020-ban A szerelem 40 szabálya címmel ismét kiadták, a karantén alatt be is szereztem és nem sokkal később el is olvastam. És igen, tetszett, csakhogy három éve még túl sok olyasmi volt rám hatással, amit később szépen kiirtottam magamból, ami elnyomta azt a nyitottságot, amire - szerintem - szükség van az olvasáshoz és a mindennapokban is. 
Nemrég eszembe jutott, hogy újraolvassam, és a legjobbkor döntöttem így. 




Vajon az ember képes-e őszinte kíváncsisággal újra és újra elolvasni egy olyan könyvet, amelynek már ismeri a végét?

A válaszom egyértelműen igen, mert minden újraolvasás tartogat meglepetéseket, olyan dolgokat fedezek fel ilyenkor, amikre korábban nem figyeltem, amik akkor nem tűntek fel, mivel akkoriban másra koncentráltam, másként gondolkodtam. Most is egy újraolvasási hullámban vagyok.

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy mindenki abban hisz, amiben/akiben akar, úgy nevezi, ahogy neki tetszik és úgy gyakorolja a hitét, ahogy neki tetszik. 

Nem vagyok én sem keresztény,
Sem zsidó, sem zoroasztriánus, sem muszlim
Sem keleti, sem nyugati.
Félretettem a kettős mércét,
Megláttam, hogy a két világ valójában egy.


szúfizmus az iszlám misztikus változata, és a 40 szabály alapján sok hasonlóságot találtam - laikusként - a buddhisták nézeteivel. 

A regényben folyamatosan a szerelem szó szerepel, nem tesz különbséget szeretet és szerelem között. Ám saját tapasztalatból tudom, hogy nemcsak egy másik emberbe lehetünk szerelmesek, hanem nagyon sok mindenbe: a sportrajongók biztosan tudják, hogy az ember szerelmes a kedvenc csapatába, és lehetünk szerelmesek egy projektbe is, egy zenébe vagy bármilyen művészeti alkotásba, vagy pl. annak idején előbb az olasz, aztán a spanyol nyelvbe voltam szerelmes (és még mindig imádom mindkettőt).


Elif Shafak regénye két szálon fut, az egyik ráadásul egy regény a regényben, amely nagyon izgalmasan hangzik. 

2008 májusában, a Boston közelében élő, Ella Rubinstein a negyvenedik születésnapjához közeledik, három gyerek édesanyja, gyönyörű otthona és sikeres férje van. Ella angol irodalomból diplomázott, ám fiatalon - immáron húsz éve - feleségül ment Davidhez, és megszületett a lányuk, Jeanette, majd tíz évvel később az ikrek: Orly (lány) és Avi (fiú). 

Ella irodalomkritikusnak készült, de az élet közbe szólt. Bár megjelent néhány írása, az életét a háztartás vezetése és a családja kiszolgálása tölti ki, ill.  csütörtökönként főzőklubba jár. Nincs bejárónője, és ha valamelyik gyerekét születésnapi buliba hívják, ő viszi el és megy érte, intézi a bevásárlást és minden egyebet. Bár kívülről a megvalósult amerikai álomnak látszik az életük, a nő tisztában van vele, hogy David rendszeresen megcsalja, ám éjszakára mindig hazamegy, és az ismerősei is hallgatnak a dologról. 

Ella most kapott állást egy kiadónál, ahol az irodalmi szerkesztő asszisztensének asszisztense, és az a feladata, hogy egy ismeretlen szerző könyvét elolvassa és véleményt írjon róla. A regény, A szerelem törvénye, a XIII. századi Anatóliában játszódik, és a híres prédikátor és költő, Mevlána Dzseláleddin, vagy ismertebb nevén Rumi. és lelki társa, a szúfi tebrizi Semsz történetét dolgozza fel. A téma nem is állhatna távolabb tőle, ám Michelle, a kiadóból figyelmezteti, hogy sokan vannak, akik szívesen átvennék a munkáját, így végül belevág. 



A tebrizi Semsz mellszobra és Rumi


Azon a bizonyos májusi napon, melyen megismerjük Ellát, a családi ebéd során Jeannette bejelenti, hogy összeházasodnak a barátjával, Scott-tal, mivel őrülten szerelmesek. Ezt hallva, Ella - maga sem tudja, miért - hangosan felnevet és bántó megjegyzést tesz. Ezt követően döbben rá, hogy hiába a húsz év házasság, az ő életéből hiányzik a szerelem. Talán nem véletlenül kerül a kezébe az ismeretlen regény, amely alaposan elgondolkodtatja és felforgatja az addigi egyhangú életét. Az interneten rákeres az író Aziz Z. Zahara nevére, akiről kiderül, hogy fotós és a világot járja. Maga sem érti, miért, de ír egy e-mailt neki, amelyben elmeséli a lányával kialakult konfliktust, és amire nem is számít: választ kap rá, és ezt követően folyamatosan írnak egymásnak.

   És ott, abban a pillanatban, az Egyszerű szakácsművészet című könyvből merített vacsora fogyasztása közben, miközben azon morfondírozott, hogyan csókolózik a férje egy másik nővel, Ella fejében világosság gyúlt. Hideg fejjel rádöbbent a valóságra, végre tisztán látott. Igen, talán valóban félénk, visszahúzódó és a családjához túlzottan is kötődő ember volt. Igen, talán élete során valóban nem tanult meg a saját lábán állni, de mégis képes rá, hogy egy napon innen kitörve elmenjen, és mindent és mindenkit otthagyjon: a konyháját, a kutyáját, a gyömbéres süteményt, az illatos gyertyáit, gyermekeit, az elegáns házát, szomszédait, a grillpartijait, a férjét, a polcokon sorakozó szakácskönyveit... Képes rá, hogy mindezt hátrahagyva egyetlen bőrönddel kisétáljon az ajtón, és képes rá, hogy fejest ugorjon a végtelen káoszt és összevisszaságot rejtő külvilágba.
   Igen, Ella  Rubinstein ezen az estén rádöbbent, hogy egy napon minden átmenet nélkül képes lesz mindent feladni, és abban az őrültséggel teli külvilágban találhatja magát, melyet évek óta csak félelemmel vegyes tisztelettel és előítélettel nézett a hírműsorokban. 

És tényleg van ilyen pillanat az életben, mert én is megtapasztaltam, hogy egyszer csak rájöttem, hogy: én nem ezt akarom. Nem kell elfogadnom azt, ami van, hanem igenis lehet változtatni, lehet nemet mondani, lehet újrakezdeni a dolgokat és a feje tetejére állítani az egészet. El is gondolkodtam azon, hogy a saját életemben is hányszor történt meg, hogy felborult minden és mindig valami jó sült ki végül belőle. 

TIZENNNEGYEDIK SZABÁLY: Ahelyett, hogy ellenállnál az új dolgoknak, amelyeket az Úr helyezett eléd, add át magadat az Ő akaratának. Hagyd, hogy az élet magával sodorjon! Ne rágódj amiatt, hogy felborult a megszokott rend körülötted, feje tetejére állt az egész életed. Honnét tudod, hogy nem lesz-e jobb az élet fejjel lefelé?


Ella életét tehát a feje tetejére állítja egy könyv, melynek szereplőiről korábban nem is hallott. Megjegyzem, én sem. A szerelem törvénye szereplői saját maguk mesélnek az adott fejezetben, az ő szemszögükből ismerjük meg az aktuális érzéseiket, gondolataikat, eseményeket és a múltjukat. Természetesen a főszereplő Semsz és Rumi, de megismerjük a környezetüket, Rumi feleségét és két fiát, a konyaiakat (ebben a városban él Rumi), köztük a Sivatag Rózsája nevű prostituáltat, Részeges Szulejmánt, egy fanatikust, tanítványokat és egy gyilkost is. 

A tebrizi Semsz egy vándordervis, aki már gyerekként is más volt, mint a családtagjai, és a későbbi élete során is kilógott a sorból. Egészen eddig folyamatosan vándorolt, nem volt olyan nap, hogy ugyanott hajtotta volna álomra a fejét. Most azonban úgy érzi, meg kell találnia a lelki a társát, és ehhez kér segítséget. És akár vannak véletlenek, akár nincsenek, a híres prédikátor, Mevlána is épp a lelki társát keresi, így egy közvetítő útján találnak egymásra. Semsz a tudását szeretné átadni, míg Rumi tanulni szeretne. 

    Minden kihívás és próbatétel után a könyvekben nem szereplő, csupán lelkem lapjaira vésett szabályokhoz mindig hozzátettem egy újat. Nevet is adtam ezeknek a szabályoknak: A NYÍLTSZÍVŰ ÉS VÁNDORLELKŰ SZÚFIK NEGYVEN SZABÁLYA. Ezek a szabályok számomra olyan örök érvényűek és alapvetőek, mint a természeti törvények. 


A Rumiét és a konyaiak életét Semsz érkezése forgatja fel. Vannak, akik örömmel fogadták, és természetesen vannak, akik nem nézik jó szemmel, hogy milyen hatással van Mevlánára és hogy ugyanúgy szóba áll a lenézettekkel (Sivatag Rózsájával, Koldus Haszánnal és Részeges Szulejmánnal), sőt, a védelmébe veszi őket, ráadásul bárkivel képes vitába szállni, még a város legelismertebb vallási tanítójával is. 

Semsz az a típusú ember, akinek olyan sajátos kisugárzása van, hogy akaratlanul is kíváncsiak leszünk rá, mert olyan dolgokat mond ki, amikre eddig a többiek nem is gondoltak volna és nem ítélkezik. 

TIZENKILENCEDIK SZABÁLY: Ha azt várod, hogy mások tiszteljenek, szeressenek, törődjenek veled, előbb neked kell magadat tisztelned és szeretned. Aki nem szereti önmagát, azt mások sem tudják szeretni. Ha elégedett vagy önmagaddal, akkor annak is tudsz örülni, ha tüskét kapsz az élettől. Ez ugyanis azt jelenti, hogy hamarosan rózsát fog küldeni. 

- (...) Főnixmadár létedre mi keresnivalód van a szemétdombon? 

HUSZONEGYEDIK SZABÁLY: Különbözőek vagyunk. Ha Isten azt akarta volna, hogy mind egyformák legyünk, kétségtelenül egyformának teremtett volna bennünket. Aki nem tartja tiszteletben a különbözőségeket, és a saját igazát kéri számon másokon, az nem fogadja el Isten alkotását. 


Nem véletlen, hogy Ella is a regény olvasása elején arra gondol, milyen jó lenne, ha felbukkanna az életében egy modern Semsz, aki útba igazítaná. Ha a mi életünkben fizikailag nem is, a regényben találkozhatunk vele. 

Rumi egyik fejezetében van egy nagyon elgondolkodtató rész, melyben a hét lépcsőfokról elmélkedik, amik Isten és az ember között húzódnak. Nyilván ehhez sem kell muszlimnak vagy bármilyen valláshoz tartozónak lenni - szerintem -, mert nyugodtan nevezhetjük az önismeret szintjeinek őket, mert az Egó különböző fázisait írja le bennük, hogy mely dolgok  fontosak számunkra az életben. Nagyon megörültem neki, hogy valahol középtájt tartok. 


Elif Shafak harmincnégy könyvet jelöl meg forrásként a könyv végén, tehát alaposan utána olvasott a kornak és a szereplőknek egyaránt. Egy olyan kornak, ahol folyamatosak voltak a harcok, amikor ember embert: keresztény muszlimot, muszlim keresztényt, keresztény keresztényt és muszlim muszlimot gyilkolt. 


Miért érdemes elolvasni? Mert mindegy, hogy ki miben hisz (vagy nem hisz), Semsz 40 szabálya közül legalább 35 mindannyiunk életébe átvehető és alkalmazható. Nemcsak egy majdnem nyolcszáz évvel ezelőtti barátságot ismerünk meg és a kort, ill. egy napjainkban élő nőt, aki mert változtatni az életén, hanem igazi hús-vér szereplőket, az érzéseiket, a gondolataikat, hogy mit és miért tesznek. Mellette pedig nagyon olvasmányos, elgondolkodtató és minőségi irodalom.


Ha pedig valaki épp egy Ellához hasonló helyzetben van, rájön, hogy másként szeretne élni, a története nagyon inspiráló lehet a számára. Ahogy már sokan mondták: ha neki sikerült, nekem is menni fog. Mert mi van akkor, ha mostantól valami mást teszünk az üstbe? 

A tebrizi Semsz egy óriási üsthöz hasonlította a világot, amelyben fontos étel készül. Minden, amit teszünk, érzünk, kimondunk, sőt gondolunk, alapanyagként belekerül ebbe az üstbe. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit tettünk hozzá ehhez az egyetemes ételhez. Sérelmeket, haragvást, bosszút és erőszakot? Vagy szerelmet, hitet és harmóniát?



Elif Shafak: A szerelem 40 szabálya
Eredeti cím: Aşk
Fordította: Csáki-Sipos Kata és Nagy Marietta
504 oldal
Európa Kiadó, 2020
3999 Ft
Képek: magyar és angol Wikipédia

0 hozzászólás