Bíró Berta, Polcz Alaine gyerekkori barátnője, aki szinte az egész életét egy Kolozs megyei faluban, Kidén töltötte. A könyvben a kettejük beszélgetéseit olvashatjuk. A két idős asszony visszaemlékszik a gyerekkorukra, az akkori és a mostani életre, vidám és szomorú pillanatokat egyaránt felidéznek.
Talán van, aki úgy gondolja: ugyan, mi lehet érdekes két öregasszony beszélgetésében? Nagyon is sok minden. Elnézést kérek az általánosításért, de ezeket a beszélgetéseket nem úgy kell elképzelni, mint amilyenekkel pl. az orvosi rendelőkben, kórházakban, vagy ezek környékén találkozhatunk, amikor két idős asszony versenyzik egymással, hogy melyikük járt aznap több orvosnál, kinek van több betegsége és ki szed többféle gyógyszert a másiknál.
Mikor ti kinn voltatok, akkor mentem veletek, emlékszel te is, hogy járkáltunk, kacarásztunk. Én egész nap dolgoztam, de ti nem voltatok úgy elfáradva. Tovább bírtátok. Szép esték voltak. Kuvikolt a bagoly az unitárius templom tornyában, emlékszem, annyiszor elhallgattam. Most már az sincs. Vagy az iskola kéményében. Lebontották az iskolát is. Ott sincs. Most semmi sincsen. Mindenki csak a halálát várja. Nem tudom, fel fog-e támadni a mi kicsi falunk egyszer. Olyan igazi falu volt Kide. Emlékszel?
Megelevenedik előttünk Bíró Berta egész élete: a bátyjával és a napszámosaikkal a földjeiken végzett közös munka a gyerekkorukból, a karácsony, amikor az édesapjuk faragta ajándékok várták őket a fa alatt; a hagyományok, a bálok, a falu vallási élete (Kide lakosainak zöme református, de néhány unitárius és katolikus is akadt köztük), a templomhoz tartozó cinterem (nem ismertem a szót, így először teljesen más jelentést képzeltem neki), két házassága, a fia, a lányok, majd az unokák, egészen a jelenig.
Már ebből is kiderül, hogy Bíró Berta élete nem volt könnyű: ő nem járt annyi éven át iskolába, mint a barátnője, nem tanulhatott, korán munkára fogták. Gyerekkorában több testvére is meghalt, majd később, fiatalon, friss házasként, a gyermeküket várva elveszítette az első férjét is. És Bíró Berta mindezek ellenére sem panaszkodott, a maga módján élte tovább az életét.
A halál, az elmúlás - még ha ilyen korán következett is be - az életük része volt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem viselte meg az akkori embereket egy-egy szerettük elvesztése, csak másként viszonyultak a halálhoz, mint manapság. Bíró Berta padlásán - a régi szokásoknak megfelelően - ott várakozik a koporsó, amelyben őt is eltemetik, ha eljön az ideje.
(...) Az asszonyok mindig mindenütt ott voltak. (...) Sokkal több munkája volt egy asszonynak, mint ma.
Hogy bírtuk? A kenyeret is otthon sütötték, és csak kézzel mostak.
Most már készen vesszük a kenyeret.
Régen megszokták ezt a sok munkát és vállalták, nem panaszkodtak, hallgattak.
Ha pedig valami panaszkodásra okot adó esemény történt, azt sem dramatizálja túl, inkább tárgyilagosan meséli el: Ez történt.
Ezeket a beszélgetéseket egyszerűen csak jó olvasni, bár eleinte kicsit elveszettnek éreztem magam a sok név között, de egytől eltekintve (nem derült ki, kicsoda Judit?), akár abban a beszélgetésben, akár egy későbbiben megtudtam, hogy az illető kinek a kije.
Jó tudni, hogy vannak évtizedes barátságok, amik kiállják az idő próbáját. Bár a két barátnő már évek óta távol élt egymástól, amikor Polcz Alaine a '90-es évek végén a beszélgetéseiket rögzítette, mindig segítette barátnőjét, ahogyan Bíró Berta népes családja sem feledkezett meg az édesanyáról, a mostohaanyáról, a nagyszülőről, a rokonról.
Mindig mondtam Juditnak, hogy ha ajándékot adnak a termésből, vagy akármit, el kell fogadni. Az ember csak úgy érzi egyenrangúnak magát, ha ő is adhat. Az a furcsa, rossz, ha csak úgy adnak, és nem lehet viszonozni.
Igazi időutazás ez a könyv, amelyet még bensőségesebbé tesznek a fényképek és néhány levél. Sok-sok elfeledettnek tűnt pillanatot idéznek meg az életükből, amelyből a mai kor olvasója is levonhatja a tanulságot, és talán egy kicsit más szemmel kezdi nézni a világot és a saját életét.
Látod, milyenek vagyunk? Sok dolog, amit te mondasz, ami megmaradt az emlékezetedben, azt én nem tartottam meg az emlékemben. Ami nekem érdekes volt, arra te nem emlékszel.
Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta
205 oldal
Jelenkor Kiadó, 2014
2500 Ft
A dőlt betűs idézetek Polcz Alaine szavai, a normálak Bíró Bertáéi.
Bejegyzések
0 hozzászólás