Kiragadott pillanatok


Egyértelmű volt, hogy a megjelenése után rögtön el kell olvasnom Tóth Krisztina új kötetét, mely első kötetének megjelenése után huszonöt évvel látott napvilágot és a jeles esemény alkalmából huszonöt novella kapott benne helyet. Októberben egyéb okok miatt félretettem, de most újra lelkesen vetettem bele magam.

A kötet öt fejezetre oszlik, melyek öt-öt novellát tartalmaznak. A történetek szereplői ugyanolyan hétköznapi emberek, mint bármelyikünk. Van köztük kisgyerekes tolmács, orvoslátogató, egyetemi tanár, francia diákok, akik életükben először járnak Budapesten, román vendégmunkások, szeretők, egykori és mai házaspárok, akiknek megromlott a kapcsolatuk.

 Az egyikük évek múlva szeretne szeretne végre szót váltani iskoláskori szerelmével, amihez remek alkalmat kínál a munkája. De vajon sikerül-e végre beszélnie az egykori néptáncossal?

Akármiről, de beszélnünk kell, mert muszáj hallanom a hangját ahhoz, hogy megtaláljam a saját hangomat. Régen az iskolában volt olyan feladat, hogy saját szavainkkal kellett elmondanunk egy történetet. Ez nagyon megmaradt bennem, a saját szavak. Most már egyébként abban sem vagyok biztos, hogy van saját történetem, hogy nem azt élem-e még mindig, ami akkor elkezdődött.

Milyen tapasztalattal tér haza Budapestről két fiatal francia fiú? Vajon tényleg olyan az eddig csak hallomásból ismert magyar főváros, amilyennek elképzelték?

Mi történik, ha egy nyári napon a telefonfülke előtt várakozó és a szeretőjét hívó nő a másik szeretőjébe botlik?

Mit tehet az az asszony, aki rádöbben, hogy a férje megcsalta? És egy másik asszony vajon kisegíti a kellemetlen helyzetbe került ex férjét?

Mi történik, ha az ott lakó nő a háza előtt a földbe fejjel lefelé lógó cipőtalpakat lát, neki pedig olykor leesik a feje? Vajon feltűnik ez a környezetének, vagy tudomást sem vesznek róla?


A novellák olykor groteszk, gúnyos hangvételűek (főleg, melyeket a külső narrátor beszél el), de egy közös bennük: leginkább elszomorítóak, komorak ezek az írások. De éppen ezért érdemes őket elolvasni, mert szembesítenek bennünket az élettel: mert az emberek nagy része nem úgy él, mint a napi sorozatok és a reklámok szereplői. Sajnos vannak elhagyatott idős emberek, ostoba apák, akik a gyerekük érzékenységét látva rögtön arra gondolnak, hogy a gyerek biztosan meleg, pedig csak tud örülni a kutyájának, lecsúszott hírességek, akik kínos helyzetéből más hasznot akar húzni és még sorolhatnám.

Többen is a novellák sötét hangulatát rótták fel. De Emberek, ébresztő! Látni is kellene, nem csak nézni! A novellák olvasása közben esetleg eszünkbe jut, hogy szegény, de rossz már neki, hogy megcsalja a férje, elhagyták, nem tud aludni, elfordulnak tőle, mert rákos vagy éppen kinevetik valami miatt. De mi van, ha holnap vagy később mi kerülünk abba a helyzetbe? Ismerős az empátia? Igen? Akkor miért csak elméletben az, és miért nem a mindennapokban?

Huszonöt novella, huszonöt sors. Utazás az időben és életekben. Fáj, hogy szembesítsen a valósággal, napjainkkal, korunkkal. Ne féljünk megismerni ezt a huszonöt kiragadott pillanatot, gondolkodjunk el egy-egy novella után, és ne csak az jusson eszünkbe, hogy "de jó, hogy én nem így élek". Mert ki tudja, mit hoz a holnap. Ne legyünk hát közönyösek.


Tóth Krisztina: Pillanatragasztó
228 oldal
Magvető Kiadó, 2014
2990 Ft
A címadó novella
Tóth Krisztina honlapja

6 hozzászólás

  1. Én ezzel zártam a tavalyi évemet és bár nagyon szeretem Tóth Krisztát olvasni, be is van még két könyve készítve idénre, ez a kötet két nap alatt nekem sok(k) volt. De valószínűleg ez az én hibám, apránként kellett volna elolvasnom. És hát ismersz, én aztán nem a csini-vili csillámpóni világban élek, de bevallom ettől a könyvtől kicsit padlóra kerültem... A muskátlisra emlékszel még? Nekem az volt a "kedvencem", az annyira szíven ütött.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rám is vár még az Akvárium, de végül a Pillanatragasztót kezdtem újra. megnyugtatlak, én is néhány nap alatt olvastam el és nálam a Galamb ütött nagyot. Ültem hazafelé a buszon és csak néztem magam elé.
      A Tímár Zsófi muskátliját már itthon olvastam, de én is úgy jártam, mint Te: sokkolt.
      Tudom, hogy Te sem vagy a csillámpónis-típus, de nagyon sokan azok és nem látnak túl az orrukon, és ezért érzem egyre inkább azt, hogy nagy szükség van a szembesítő irodalomra (ha nevezhetem így), hogy felnyissa az emberek szemét, hogy nem minden csillámpóni meg kencefice.

      Törlés
  2. Szia,
    Könyvmegjelenésekről fogsz még posztolni? (megint bocs az Off-ért :/)

    VálaszTörlés
  3. Szia, semmi gond. Tegnap még úgy volt, hogy összeszedek egy adag könyvet, de eredetileg is azért szabadságoltam a Mustrát, mert majdnem annyi ideig tart összerakni, mint egy rendes könyves bejegyzést, úgyhogy nem.
    Végig kell böngészni a nagy webáruházak előrendeléseit és ennyi (én is ezt csináltam) :). Azt az időt inkább másra fordítom, ezért is szoktattam le magam a mindenféle töltelékbejegyzésekről is.
    Egyébként semmi gond :).

    VálaszTörlés
  4. Ok, köszi, csak érdeklődtem :) Szerettem, mindig akadt valami amiről én nem tudtam, pedig szoktam én is figyelgetni.
    Meg tegnap megtudtam, hogy a Kódjátszma (Enigma - The Imitation game c. film, ismered? hallottál róla?) című könyv horribilis 4990Ft-ért jön... Kicsit kiakadtam... mert direkt nem rendeltem meg angolul, hogy majd magyarul.... Hát nem.. Maradok az angolnál, és nem a pénz miatt, de elvből...
    Na bocs az OFF-ért megint, de mivel nem hozol könyves mustrát ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs mit :). Megnézem ettől függetlenül az előrendeléseket, de már nem sok olyan könyv akad, ami érdekel.
      Nem hallottam még erről a könyvről, de tényleg nem semmi az ára!
      Tavaly nem vettem meg David Suchet könyvét angolul, pedig amikor magyarul is megjelent, még akadt belőle egy-kettő és olcsóbb is volt. Talán találnak nekem egyet. Egyébként sem árt angolul is olvasni :).
      Sem könyvest, sem könyvetlent ;).

      Törlés