"A boldogságot nem élvezzük, és nem is tudjuk élvezni. Csak kívánjuk."
Amikor az idei év évfordulósait gyűjtögettem és megláttam, hogy Csehov is köztük van, elterveztem, hogy megemlékezem a jeles eseményről, ám rögtön eszembe is jutott, hogy annak idején a Sirály nagyon padlóra küldött. Úgyhogy majdnem elnapoltam, de még időben meggondoltam magam, és így esett a választásom a Három nővérre.Olga, Irina, Mása. Három nővér, aki egy kis orosz városban él bátyjukkal. Május 5-én, Irina névnapja egyben apjuk halálának első évfordulója is. Az apa katona volt, míg élt, nagy volt a sürgés-forgás a házban, de ma már csendesebb napok köszöntöttek be. Ráadásul a család tizenegy éve Moszkvát is elhagyta.
Olga a gimnáziumban tanít sógorával, Mása férjével, Irina, a legkisebb lány testvéreivel együtt várja a napot, amikor újra Moszkvába mennek, mert itt nem jó. Irina dolgozni akar, de erre itt nincs lehetősége. Hiába beszélnek három nyelven, a kis városban semmi hasznát nem veszik. Bátyjuk, Andrej hamarosan megnősül, de a szíve őt is Moszkvába húzza.
ANDREJ Ül az ember Moszkvában, a vendéglő nagytermében, senkit sem ismer, és őt sem ismerik, és mégsem érzi magát idegennek... Itt meg mindenkit ismer, mindenki ismerős, és mégis idegen, idegen... Idegen és magányos.
A ház azonban mégsem mondható üresnek, hiszen a katonák ma is rendszeres látogatók és a mai napon érkezik meg az új alezredes, Versinyin is.
Látszólag nem történik semmi, ám a négy felvonás alatt eltelik öt év és a szereplők élete is megváltozik. És bizonyos dolgok mégsem. Andrej feleségül veszi Natasát, gyerekeik születnek, a katonák továbbra is visszatérő vendégek és Irina munkát vállal a városkában, de szíve továbbra is Moszkvába húzza, ahol minden más lenne.
MÁSA Azt hiszem, az embernek hívőnek kell lennie, vagy keresnie kell az igazságot, különben az élet sivár, sivár... Élni, és nem tudni, miért repülnek a darvak, miért születnek a gyerekek, mire vannak a csillagok az égen... Vagy tudja az ember, miért él, vagy pedig minden hiábavaló ostobaság.
A szokásos csehovi környezet, kevés mozgással (drámaiatlan dráma), ám annál több párbeszéd a szereplők között, akik az élet nagy dolgait vitatják meg. Három nővér, három sors, ám mindannyiukban közös, hogy nem érzik jól magukat jelenlegi életükben. Olgának elege van a gimnáziumból, Irina dolgozni szeretne, Mása pedig már tíz éve egy olyan férfi felesége, akit már akkor sem szeretett, feketében jár és Puskin sorait idézi.
Egy lassan nyugdíjba vonuló orvos (Csebutikin), aki gyerekesen viselkedik. Tuzenbach, a német nevű, ám vérbeli orosz, aki harmincévesen végre dolgozni akar. De hogyan kezdjen hozzá, ha eddigi életében nem csinált semmit? Szoljonij, a százados, aki állandóan újságot olvas és társaságban idiótaként viselkedik. (Nem tudok rá szalonképesebb jelzőt.) Kuligin, Mása férje, a tanár, aki rendkívül büszke az ő tökéletes feleségére. Versinyin, az új alezredes, aki változást hoz a ház életébe, ám az ő élete sem idilli.
Mindannyian másra vágynak, viszont mindannyian boldogok akarnak lenni. De vajon hajlandóak-e megtenni azt a bizonyos első lépést? Vagy továbbra is mindez csak ábránd marad, miközben az élet nagy kérdéseire keresik egymást közt a választ és minden napjuk egyforma marad?
Pedig ők is tudják, hogy a boldogságért, az álmaik valóra váltásáért lépni kell. De mikor? Nem késő-e még?
Csehov ismét megtalált. Most jókor. Nem tiport a lelkembe, hanem olvasás közben egyre több gondolat kavargott a fejemben. Ismét megtaláltam a közös vonásokat a szereplők és köztem. És éppen ezért szeretem Csehovot, mert szembesít és gondolkodásra, önvizsgálatra késztet. A szereplők döntenek a darab végén és ezáltal mi is mérlegelhetünk: mi is követjük őket vagy másként folytatjuk? Mi bátran választhatunk, hiszen a saját életünket mi írjuk.
Végül, de nem utolsósorban a bejegyzés elején említett évforduló: a szerző 155 éve, 1860. január 29-én született.
A dráma Alföldi Róbert rendezésében megnézhető a Youtube-on, ill. a Vígszínház 1973-as előadása, amit Horvai István rendezett.
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér
Eredeti cím: Три сестры
Fordította: Kosztolányi Dezső
A bejegyzésben használt borító az Akkord Kiadó Talentum Diákkönyvtár sorozatában megjelent kiadásé (398 Ft).
Megtalálható az Európa Diákkönyvtár sorozatában is, a Drámák és elbeszélések kötetben (1100 Ft) és önállóan a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadónál megjelent NTK-Klasszikusok sorozatban (990 Ft).
Egy lassan nyugdíjba vonuló orvos (Csebutikin), aki gyerekesen viselkedik. Tuzenbach, a német nevű, ám vérbeli orosz, aki harmincévesen végre dolgozni akar. De hogyan kezdjen hozzá, ha eddigi életében nem csinált semmit? Szoljonij, a százados, aki állandóan újságot olvas és társaságban idiótaként viselkedik. (Nem tudok rá szalonképesebb jelzőt.) Kuligin, Mása férje, a tanár, aki rendkívül büszke az ő tökéletes feleségére. Versinyin, az új alezredes, aki változást hoz a ház életébe, ám az ő élete sem idilli.
Mindannyian másra vágynak, viszont mindannyian boldogok akarnak lenni. De vajon hajlandóak-e megtenni azt a bizonyos első lépést? Vagy továbbra is mindez csak ábránd marad, miközben az élet nagy kérdéseire keresik egymást közt a választ és minden napjuk egyforma marad?
Pedig ők is tudják, hogy a boldogságért, az álmaik valóra váltásáért lépni kell. De mikor? Nem késő-e még?
TUZENBACH Micsoda semmiségek, micsoda ostoba apróságok kapnak néha jelentőséget az életben egyszerre csak úgy, váratlanul. Nevet az ember rajtuk, mert azelőtt, ostobaságnak tartja őket és mégiscsak megy az ember, és azt érzi, nincs ereje megállni.
Csehov ismét megtalált. Most jókor. Nem tiport a lelkembe, hanem olvasás közben egyre több gondolat kavargott a fejemben. Ismét megtaláltam a közös vonásokat a szereplők és köztem. És éppen ezért szeretem Csehovot, mert szembesít és gondolkodásra, önvizsgálatra késztet. A szereplők döntenek a darab végén és ezáltal mi is mérlegelhetünk: mi is követjük őket vagy másként folytatjuk? Mi bátran választhatunk, hiszen a saját életünket mi írjuk.
Végül, de nem utolsósorban a bejegyzés elején említett évforduló: a szerző 155 éve, 1860. január 29-én született.
A dráma Alföldi Róbert rendezésében megnézhető a Youtube-on, ill. a Vígszínház 1973-as előadása, amit Horvai István rendezett.
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér
Eredeti cím: Три сестры
Fordította: Kosztolányi Dezső
A bejegyzésben használt borító az Akkord Kiadó Talentum Diákkönyvtár sorozatában megjelent kiadásé (398 Ft).
Megtalálható az Európa Diákkönyvtár sorozatában is, a Drámák és elbeszélések kötetben (1100 Ft) és önállóan a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadónál megjelent NTK-Klasszikusok sorozatban (990 Ft).
Bejegyzések
10 hozzászólás
Pár éve olvastam a Sirályt, nekem is tetszett. Lehet, hogy idén sorra kerítem ezt is.
VálaszTörlés(Mindig meglepődök azon, mennyire aktuális egy-két könyv ma is... Pl ez is, hiába telt el 155 év...)
A Három nővért is csak ajánlani tudom. Csehov nagyon jól ismerte az embereket, ezért is szeretem.
TörlésHúú, de jó, hogy eszembe jutattad. Az első képen lévő példány van meg nekem is. Még valami iskolai szavalóversenyen nyertem vagy hol... Akkor felkerült a polcra és sosem olvastam.. Én is elfogom! Úgyis elég vékony, egy vonatút alatt haza ellehet :)
VálaszTörlésDe jó, már két olvasót szereztem a Három nővérnek :). Az a kiadás 80 oldalas, ha jól emlékszem, nekem az Európás gyűjtemény van meg, csak így könnyebb beazonosítani a polcokon :).
TörlésUgye írsz majd róla? :)
Írok írok :). Nem is olvastam végig a posztodat, nehogy lelőjek valami fontos spoilert a könyvből... Utána majd egyeztetünk ;)
TörlésOké :). Egy jó tanács és Horsegirlnek is: olvasás előtt egy cetlire felírtam, hogy ki kicsoda, hogy be tudjam majd őket azonosítani és jól tettem.
TörlésNem mentem bele a részletekbe, mert nem akartam előre lelőni a "poént", de van valami, amit majd, ha elolvastátok, kivesézünk ;).
Mert olyan sok a szereplő? Úgy emlékeztem ez olyan párbeszédes (színházas) stílusban volt megírva, de lehet keverem valamelyik másikkal...:(
TörlésIgen, sok a szereplő és csak a dráma elején van felsorolva a foglalkozásuk :). A formája a szokásos párbeszédes, csak mivel szép oroszos neveik vannak, néha kicsit elvesztettem volna köztük a fonalat :).
TörlésKicsit Száz év magány feeling?? :) Ott ha a könyv végén nem lett volna családfa... gőzöm nem lett volna ki-kinek-a-kije :).
VálaszTörlésNem, csak a férfiaknak a vezetéknevét olvasod a szövegük előtt és más szereplők a keresztnevükön említik/szólítják meg.
TörlésÓ, a Száz év magány, az is egy remekmű a sok szereplővel együtt ;).