Elefántsuttogó

Tavaly elefántos könyveket kerestem az interneten, amikor a találatok között felfedeztem Lawrence Anthony Elefántsuttogó c. könyvét. Meg is jegyeztem magamnak, és biztos voltam benne, hogy egyszer elolvasom.

A 2012-ben elhunyt, Lawrence Anthony, dél-afrikai természetvédő életét arra tette fel, hogy megőrizze az afrikai vadon érintetlenségét. Ennek első lépéseként vásárolta meg Thula Thulát, ahol vadrezervátumot alakított ki. Tervei között szerepelt, hogy a helyi zulu törzsekkel megegyezve, nagyobb területre terjeszti ki a rezervátumát, amelyet természetesen nem ingyen várt a helyiektől, és ezáltal újabb állatokkal gazdagíthatja állományát, amelyet a turisták elé tárhat.

Egy nap arra kérték, fogadjon be egy kilenctagú, igencsak vad elefántcsordát, különben mindegyik állatot kilövik. A rezervátumban még nem voltak elefántok, így a csapatnak rekordidő alatt kellett megépítenie az állatok számára a bomát (cölöpkerítést), amelybe áramot vezettek, hogy az elefántoknak ne legyen kedvük a szökéshez.

Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a sors keze van mindebben. Nem én kértem, a sors küldte nekem ezeket az elefántokat. És talán nem ok nélkül. 

A elefántok megérkeztek, de szinte azonnal meg is szöktek. Hosszas hajsza után megtalálták őket, de az állatok csak nehezen szokták meg az új környezetet. Nem véletlenül: olyan traumákon mentek keresztül, amiket olvasni is szörnyű, így nem meglepő, hogy minden emberi lénytől idegenkedtek. De Lawrence Anthony és barátja, a vadőrök főnöke, David, nem adták fel. Heteken át éjjel-nappal az elefántok közelében voltak, akik lassacskán elfogadták a közelségüket, főleg az Anthonyét, aki beszélt is hozzájuk.




De ez a könyv nem csak az elefántokról és a velük töltött évekről szól. Ez a könyv sokkal több ennél. Olvashatunk a vadorzókkal folytatott állandó harcukról, a zulukkal való tárgyalásokról, megtudjuk, hogy nemcsak a civilizálatlannak tűnő őslakosok, de a civilizált emberek is milyen hiszékenyek tudnak lenni egy lottónyeremény reményében, mit sem törődve azzal, hogy ezért feleslegesen ölnek állatokat.

Megismerjük Thula Thula alkalmazottait, Anthony francia feleségét, Françoise-t és hűséges ölebét, Bijout, elszánt kutyáikat, Pennyt és a hűséges Maxet, és természetesen a rezervátum lakóit is.
A főszereplők a matriarchátusban élő és különleges módon kommunikáló elefántok, de a róluk szóló fejezetek mellett, számos új információval leszünk gazdagabbak az afrikai vadon élővilágát, lakóit és hagyományait illetően.


Az Elefántsuttogót olvasni olyan volt, mintha egy érzelmi hullásvasútra váltottam volna jegyet. Persze ezt nem is sejtettem, mielőtt elkezdtem. Minden egyes fejezete más-más érzelmet képes kiváltani: együtt izgultam a csapattal, hogy megtalálják a csordát, majd hogy az elefántok megszokják új otthonukat, együtt féltem, majd nevettem Anthonyékkal, megdöbbentem és nagyon haragudtam bizonyos emberekre, és nem egy fejezete könnyeket csalt a szemembe. Egyszerre szívmelengető, felkavaró, tanulságos, varázslatos és letehetetlen olvasmány.
Minden sorában érezni a szerző minden élőlény felé áradó tiszteletét, szeretetét és alázatát.
A világ nagyon sokat veszített korai halálával - mindössze 61 éves volt. Kitartásával, alázatos munkájával igazi példakép nemcsak az állatvédők és állatbarátok, de mindannyiunk számára. Köszönöm, hogy Graham Spence-szel (ő a szerkesztője) megírta ezt a könyvet.

Az utolsó fejezetben ír a másik - magyarul megjelent - könyvéről is, a Babilon bárkájáról, amelyben az iraki háború alatt veszélybe került bagdadi állatkert lakóit menekítette ki társaival. Ez is már itt várakozik a polcomon, és amint lelkileg felkészültem rá, sorra is kerítem.


   Minden vad élőlény tökéletes összhangban van a környezetével, tudja, mire rendeltetett, és együtt rezdül az egész bolygóval. Figyelme teljesen kifelé irányul. Nem úgy az ember - ő hajlamos befelé fordulva a maga életére összpontosítani, olyan problémákon tűnődik, felnagyítva őket, amelyekre az állatvilág ezredmásodpercnyi energiát sem pazarol. Az emberek zöme már föl sem ismeri a természeti világ nagyszerű rendjét, amelyben életnek és halálnak valódi jelentése van. 






Lawrence Anthony és Graham Spence: Elefántsuttogó
Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Eredeti cím: The Elephant Whisperer. My Life with the Herd in the African Wild.
Fordította: Lukács Laura
422 oldal
Park Kiadó, 2017
4500 Ft
Kép: Another Bad Day In Zululand

0 hozzászólás