Megkerülte a házat. A ház mögött meredeken emelkedett a térszín, a hátsó udvar a domboldalba volt ásva, alacsony kőfal védte. Connie a ház sarkához érve megtorpant. A kis udvarban, talán kétlépésnyire a férfi mosakodott: sejtelme sem volt róla, hogy látják. Derékig meztelen volt, pamutbársony térdnadrágja leeresztve sima csípőjén; fehér, sovány háta nagy tál szappanos víz fölé görbült. Vízbe mártotta, majd fura, gyors kis mozdulatokkal rázogatta a fejét, s fölemelve sima, fehér karját, kinyomkodta füléből a szappanos vizet, hirtelen, kurta mozdulatokkal, akár a vízzel játszadozó menyét, egyedül, magányosan. Connie meghátrált, szinte szaladt vissza az erdőbe, megrendült, noha nem akarta. Egy mosakodó férfi nagy dolog! Hát Istenem!
Az élmény különös módon mégis látomásszerűen hatott rá, mondhatni, a velejéig hatolt.
Az egyik csoporttársam nemrégiben olvasta a könyvet, és biztatott, ha már nekem is megvan, kövessem a példáját. Pedig tudtam, hogy neki nagyon nem tetszett, de addig nem mondhattam véleményt, míg én is el nem olvastam e híres-hírhedt regényt.
Az I. világháború pusztításai után járunk, az 1920-as években. A háborúból deréktől lefelé megbénulva hazatért Clifford Chatterley és felesége, Constance vidéki birtokukon tengetik napjaikat. Clifford az írásnak és a kor találmányainak szenteli magát, Connie napjai egyformán unalmasan telnek, míg egy nap megpillantja az erdőben félmeztelenül(!) mosakodó vadőrt, és rég nem tapasztalt érzések kerítik hatalmába.
Egy biztos: Lawrence a korabeli Angliát tökéletesen írja le, míg a szereplők jellemében van egy-két kivetnivaló, de ez is volt vele az író szándéka. Clifford tipikus példája a korabeli arisztokráciának, aki úgy érzi, mindenhez joga és hatalma van. Mrs. Bolton, az ápolónője azon vidékiek példázata, akik egyébben sem lelik örömüket, mint egy jó kis pletykálkodásban. Connie egyszerűen csak egy unatkozó feleség, aki a "ha nincs ló, jó a szamár is" alapon először egy íróval szűri össze a levet, majd a vadőrrel, Mellorsszal. Utóbbi, eddigi olvasmányaim alapján azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a világirodalom legfaragatlanabb alakja. Korábban hivatalnok volt, sokat olvasott, azonban előszeretettel beszél tájszólásban, ami olvasás közben az agyamra ment. Sok-sok tájszólásban beszélő emberrel találkozom és találkoztam már, de azzal, hogy valaki azt mondta volna, hogy "ergye", még nem. Ugye, hogy milyen idegesítő?
A korabeli kiadásokból cenzúrázott részeken pedig néha jókat nevettem, mert inkább nevezném őket viccesnek, mint erotikusnak, nem beszélve Mellors "gazdag" szókincséről.
Az I. világháború pusztításai után járunk, az 1920-as években. A háborúból deréktől lefelé megbénulva hazatért Clifford Chatterley és felesége, Constance vidéki birtokukon tengetik napjaikat. Clifford az írásnak és a kor találmányainak szenteli magát, Connie napjai egyformán unalmasan telnek, míg egy nap megpillantja az erdőben félmeztelenül(!) mosakodó vadőrt, és rég nem tapasztalt érzések kerítik hatalmába.
Hamarosan szeretők lesznek, már a közös jövőt tervezgetik. Ehhez kapóra jön Connie nyári velencei nyaralása, de közben felbukkan egy árny a múltból...
Ha már botránykönyvnek tartották, mai szemmel olvasva talán még izgalmas is lesz - gondoltam. Valahogy mégsem ezt éreztem, míg olvastam.
Ha már botránykönyvnek tartották, mai szemmel olvasva talán még izgalmas is lesz - gondoltam. Valahogy mégsem ezt éreztem, míg olvastam.
Egy biztos: Lawrence a korabeli Angliát tökéletesen írja le, míg a szereplők jellemében van egy-két kivetnivaló, de ez is volt vele az író szándéka. Clifford tipikus példája a korabeli arisztokráciának, aki úgy érzi, mindenhez joga és hatalma van. Mrs. Bolton, az ápolónője azon vidékiek példázata, akik egyébben sem lelik örömüket, mint egy jó kis pletykálkodásban. Connie egyszerűen csak egy unatkozó feleség, aki a "ha nincs ló, jó a szamár is" alapon először egy íróval szűri össze a levet, majd a vadőrrel, Mellorsszal. Utóbbi, eddigi olvasmányaim alapján azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a világirodalom legfaragatlanabb alakja. Korábban hivatalnok volt, sokat olvasott, azonban előszeretettel beszél tájszólásban, ami olvasás közben az agyamra ment. Sok-sok tájszólásban beszélő emberrel találkozom és találkoztam már, de azzal, hogy valaki azt mondta volna, hogy "ergye", még nem. Ugye, hogy milyen idegesítő?
A korabeli kiadásokból cenzúrázott részeken pedig néha jókat nevettem, mert inkább nevezném őket viccesnek, mint erotikusnak, nem beszélve Mellors "gazdag" szókincséről.
Az utolsó fejezetben viszont kellemes csalódás ért a vadőr Connie-nak írt levelében, ahol végre értelmesen és normális stílusban ír, nem az addig rá jellemző, útszéli munkásokéban. De ezzel sem lopta be magát a szívembe.
Azt hiszem, ha Lady Chatterley napjainkban élne, igencsak belehalna az epekedésbe, ha megnézne egy reklámblokkot. A regénynek több filmfeldolgozása is született: 1981-ben Sylvia Kristellel a főszerepben, 1993-ban négyrészes sorozat készült belőle Joely Richardsonnal és Sean Beannel.
Az idézetválasztás apropóját Tiziano Ferro és Laura Pausini duettje adta, amely akkor került szóba az egyik olaszórámon, amikor a regényt olvastam, és egyszerűen kihagyhatatlannak éreztem.
D. H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője
Eredeti cím: Lady Chatterley's Lover
Fordította: Falvay Mihály
386 oldal
Magvető Kiadó - Fehér Holló Könyvek, 2008
2790 Ft
Azt hiszem, ha Lady Chatterley napjainkban élne, igencsak belehalna az epekedésbe, ha megnézne egy reklámblokkot. A regénynek több filmfeldolgozása is született: 1981-ben Sylvia Kristellel a főszerepben, 1993-ban négyrészes sorozat készült belőle Joely Richardsonnal és Sean Beannel.
Az idézetválasztás apropóját Tiziano Ferro és Laura Pausini duettje adta, amely akkor került szóba az egyik olaszórámon, amikor a regényt olvastam, és egyszerűen kihagyhatatlannak éreztem.
D. H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője
Eredeti cím: Lady Chatterley's Lover
Fordította: Falvay Mihály
386 oldal
Magvető Kiadó - Fehér Holló Könyvek, 2008
2790 Ft
Bejegyzések
0 hozzászólás