"... hiszen csak Anne-ről van szó."


Jane Austen utolsó regénye számos kritikus és olvasó szerint is az írónő legjobb műve. A véletlen folytán az életműből nekem is éppen ez a regénye került utoljára sorra. 

Az Elliot család Kellynchben él: a családfő, az évek óta özvegy Sir Walter és leányai. A legkisebb lány, Mary már férjhez ment és azóta a Mrs. Musgrove nevet viseli, míg két nővére: Elizabeth és Anne az apjukkal maradt. Anne nyolc évvel korábban már egy tengerész, Wentworth menyasszonya volt, azonban a jegyességet felbontották. Anne keresztanyja és jó barátnője, Mrs. Russell rábeszélésének köszönhetően mondott végül nemet. A nemes hölgy és Anne családja nem nézte jó szemmel a nem éppen vagyonos férfival kötendő házasságot. 

Most, anyagi okok miatt, Sir Walter kénytelen a kastélyt bérbe adni, ő pedig a családjával Bathba költözni. A kastély bérlője azonban nem más, mint Wentworth kapitány húga és szintén tengerész sógora, a Croft házaspár. 

Anne-t - édesanyja halála után - a családja szinte semmibe veszi, nem kíváncsiak a véleményére, apjának és nővérének csak a társadalmi rang és a vagyon számít. A gőgösségben Elizabeth méltó barátnőre talál Mrs. Clayben, aki elkíséri őket Bathba, míg Anne húgához költözik és majd néhány hét múlva Mrs. Russell-lel követi őket a fürdővárosba.
Nemsokára felbukkan az egykori udvarló, immáron vagyonosan és kapitányi ranggal, és Anne-t felkavarja a viszontlátás.
" Teljes képtelenség, hogy ennyi idő múltán minden ennyire fölkavarodik benne, holott mindennek el kellett volna tűnnie már a messzeség homályában! Mit nem tesz nyolc esztendő? Események, változások elidegenedés, eltávolodás - minden belefér, a múlt pedig feledésbe merül; így természetes, nyilván így is van. Hiszen nyolc év az ő eddigi életének is majdnem egyharmada.
Sajnos, hiába próbálta meggyőzni magát, be kellett látnia, hogy vannak érzelmek, amelyek felett nyolc év is nyomtalanul múlhat el."

Anne vívódása mellett megismerkedünk a Musgrove családdal és Wentworth kapitány barátaival is, valamint egy régi rokon is felbukkan, akit elbűvöl Anne szépsége. 
   
Jane Austenban most sem kell csalódnunk: nem árulok el nagy titkot, hogy a szép és okos Anne végül is elnyeri boldogságát (de hogy kinek az oldalán, maradjon titok), miközben remekül szórakozunk a családja kicsinyességén, tanúi lehetünk ármánynak és baráti hűségnek egyaránt. 

Már a regény elején felbukkan szinte minden szereplő, így kicsit nehéz volt beazonosítani eleinte őket, de aztán elkaptam a cselekmény fonalát, és nagyon jól szórakoztam. 

Egyértelműen Anne lett a kedvencem: komoly, jószándékú, gyorsan kapcsol és én is nagyon jól ismerem azt az érzést, amikor (ha nem is a család, de egy társaság tagjai) megfeledkeznek az emberről, eszük ágában sincs kikérni a véleményét vagy magukkal vinni valahová. (Arról sem feledkezhetem meg, hogy Anne olaszul is tud.) Míg apja és Elizabeth fennhéjázó, egyértelműen csak a külvilág  előtti látszatot igyekeznek fenntartani, addig Mary az állandó panaszkodásával borzolja a kedélyünket. Szegénykével senki sem törődik, pedig egy torokfájás is igencsak komollyá fajulhat nála. Bizony, Mary először az én idegeimet is kissé próbára tette, de a másodszor már csak jókat mosolyogtam magamban az állandó nyafogásai olvasásakor. 

Az idősebb Musgrove házaspár és Mrs. Croft már igazán szimpatikus szereplők, akik bizony Anne-ről sem feledkeznek meg és emberszámba veszik őt is.

Ez a regény is ékes bizonyítéka Jane Austen emberismeretének, és valljuk be, az azóta eltelt kétszáz év alatt az emberek mit sem változtak.
 A Meggyőző érvekben inkább a komoly gondolatok, érzelmi vívódások dominálnak, nincs tele szellemes párbeszédekkel, mint a Büszkeség és balítélet, mégis szívesen fogom újraolvasni ezt a regényt is. 
Olvasási válság esetén kiváló gyógyír. 


A regényből film is készült, Tartózkodó érzelem címmel, ill. a regény korábban ezzel a címmel is megjelent.
Végre megnéztem a  2007-es filmváltozatot, melyben egy ismerős arccal sem találkoztam, azaz nem a sztárokra helyezték a hangsúlyt, és bátran kijelenthetem, hogy egy jól sikerült feldolgozást lát, aki megnézi. Ha pedig még nem olvasta a regényt, biztosan kedvet kap hozzá utána. 

Mostanság pedig a Lazi Kiadónál is megjelentette ugyanebben a fordításban. Egyértelmű, hogy akkor adják ki, amikor végre sikerült beszereznem a palatinusosat, aminek jobban tetszik a borítója is.


Jane Austen: Meggyőző érvek
Eredeti cím: Persuasion
Fordította: Róna Ilona
290 oldal
Palatinus Kiadó
2490 Ft
A bejegyzésben szereplő kép forrása

0 hozzászólás