"Miféle nő az, aki Darwint olvas, de letérdel a Szűzanya előtt?"

"Martin egyszer sem ment el a csütörtöki összejövetelre. Az után a nap után csak messziről látta a nőt,bár így is könnyben felismerte feltűnő fogatáról és csillogóan fényes, sűrű, aranyvörös hajáról. Többnyire a Cours-on pillantotta meg. De az is előfordult, hogy amikor a Palais de Justice-be ment vagy vasárnapi sétáját végezte, a nő éppen belépett a Madeleine-templomba vagy kilépett onnan. Utoljára mindössze pár napja látta, a Nagyboldogasszony-napi körmeneten. A székesegyház előtti tér túloldaláról nézte, amint keresztet vet és térdet hajt a Szűzanya szobra előtt. Miféle nő az, aki Darwint olvas, de letérdel a Szűzanya előtt?"

1885. augusztus 18-án, egy keddi napon Aix-ben Albert Franc rendőrfelügyelő kopogtat a fiatal bíró, Bernard Martin ajtaján: gyilkosság történt. Egy nő holttestére bukkantak a közeli kőfejtőben, akit egy levéllel csaltak oda. A nyomozással a tapasztalatlan Martint-t bízzák meg, ugyanis az ilyenkor szokásos szabadságolások miatt csak ő maradt a városban.

Az áldozat, Solange Vernet (ahogyan az idézetből is kiderül) nem mindennapi nő volt. Nemrégiben érkezett Aix-be a szeretőjével (ma inkább élettársnak mondanánk), Charles Westerbury-vel, az angol geológussal. A férfi a tudományt és a hitet szeretné összebékíteni, ill. nőknek is tart kurzust a kutatásairól, ami valljuk be, akkoriban merész húzásnak bizonyult.

A gyilkosság előtt a pár összekülönbözött, ugyanis az összejöveteleiken feltűnt Paul Cézanne, az ekkor még szinte ismeretlen festő, aki szerelmével üldözte a nőt. A gyilkosság előtt írt levél szerzője pedig bármelyik férfi lehet kettejük közül, az aláírás ugyanis csak ennyi: C.

A festő már évek óta szeretőjével, Hortense Fiquet-vel és közös fiukkal él, azonban az apja nem nézi jó szemmel a kapcsolatukat, amit emiatt nem is törvényesíthetnek.

Martin hozzálát a nyomozáshoz, mindkét férfit kihallgatja, majd Westerbury rács mögé kerül. Azonban a bíró még mindig nem talált elég bizonyítékot egyikük mellett vagy ellen sem, így tovább kutakodik... Közben megérkezik egy régi barátja a városba, aki a segítségét kéri...

A regény elején azt hittem, azonnal kiderül ki, a gyilkos, ugyanis az egyik szereplő olyasmit gondol, ami erre következtet. Fel is merült bennem: akkor minek a következő majdnem 400 oldal? Aztán, ahogy fogytak a lapok, mindig fény derült valami apróságra, előkerül Cézanne két korai, erőszakos témájú festménye
(Az Örök Nő és A Gyilkosság), sőt, megérkezik a nagy Zola is, hogy Martin-nél közben járjon barátja, a festő érdekében. A végén pedig bekövetkezik egy hatalmas csavar, amire egyáltalán nem is számítottam...

Cézanne: Az Örök Nő

Cézanne: A Gyilkosság

Az utolsó nap augusztus 29., szombat, ami sokak életében fordulópont, és a nyomozás végére is lassan kezd pont kerülni...

Barbara Corrado Pope francia nyelvet, vallástörténetet és a nőtörténelmet tanított Avignonban amerikai diákoknak, amikor beleszeretett a tájba, ahol Cézanne nyomait kutatta. Érdekesség, hogy Magyarországon is tanított.

Első regénye szereplői igazi hús-vér figurák, olyanok, akiket szeretni vagy éppen utálni lehet. Pontosan megismerjük a gondolataikat, érzéseiket, kételyeiket, életre kelnek a lapokon.

A különböző napok történései előtt egy korabeli idézetet találunk, ami utalást hordoz az aznapi eseményekkel kapcsolatban. A regény vége nyitott marad, hogy Bernard Martin bíró története a későbbiekben is folytatódjon, és folytatódik The Blood of Lorraine c. regényében, amely az Egyesült Államokban és Németországban idén meg is jelent. Reméljük, hazánkba is hamarosan eljut. Mindenesetre én nagyon várom :).

Az írónő honlapja, ahol az új regényéről is találunk információkat. A regény eredeti címe Cézanne kőfejtője, szerintem a magyar cím sokkal találóbb, elvégre nem egészen a kőfejtő van az események középpontjában, hanem Solange meggyilkolása.

Két jó tanács végezetül: a befejezést nem szabad estére hagyni, hacsak valaki nem akar sokáig fent maradni, mert sokáig ezen fog kattogni az agya. Legalábbis nálam így volt, az utolsó sorok után is csak ez járt a fejemben. A regény elején pedig jó, ha kéznél van egy francia-magyar szótár ;).

Barbara Corrado Pope: Cézanne modellje
Fordította: Todero Anna
432 oldal
Geopen Kiadó, 2010
3490 Ft

Képek: Google