Állati diktatúra

Nos, elvtársak, milyen a mi életünk? Nézzünk szembe vele: a mi életünk nyomorúságos, fáradságos és rövid. Megszületünk, éppen csak annyit kapunk enni, hogy ki ne leheljük páránkat, de aki képes rá, azt ereje végső fogytáig dolgozni kényszerítik; s abban a pillanatban, amikor már nem tudják hasznunkat venni, förtelmes kegyetlenséggel lemészárolnak bennünket. Egyéves kora után Angliában egyetlen állat sem tudja, mi a boldogság és mi a pihenés, Angliában nincs szabad állat. Az állatok élete nyomorúság, és szolgaság: ez a meztelen igazság.

Vajon ez volna a természet rendje? Azért volna így, mert földünk olyan szegény, hogy nem tud tisztességes életet biztosítani lakóinak? Nem, elvtársak, ezerszer nem! Anglia földje termékeny, éghajlata jó, sokkal több állatot tudna bőségesen eltartani, mint amennyi most rajta él. Ez a mi gazdaságunk egyedül eltartana egy tucat lovat, húsz tehenet, száz meg száz juhot - s mindnyájan olyan kényelemben és méltóságban élhetnénk, amilyet most el sem tudunk képzelni. Akkor hát miért élünk ilyen nyomorúságosan? Mert a munkánk szinte minden gyümölcsét ellopják tőlünk az emberek. Ez a válasz, elvtársak, minden problémánkra. Ezt a választ egyetlen szóban összegezhetjük: Ember. Az Ember az egyetlen igazi ellenségünk. Tüntessük el az Embert a színpadról, és az éhség és az agyondolgoztatás legfőbb okát egyszer s mindenkorra megszüntettük.

Már egy ideje folyamatosan beugrott a „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél." mondat, így tegnap végre elolvastam Orwell örök érvényű Tündérmeséjét, ahogyan az alcím is jelzi.

Mr. Jones Major nevű gazdaságában az éj leple alatt az állatok a pajtába sereglenek, hogy meghallgassák a legidősebb disznó, az Őrnagy beszámolóját az előző esti álmáról. Az Őrnagy azonban először beszédet mond az összegyűlteknek, akiknek felnyitja a szemét a valódi életükről, hogy mennyit kell szenvedniük és dolgozniuk, aminek csak és kizárólag egy oka van: az ember. Az Őrnagy végül elmeséli az álmát is, ami egy régi dal, az Angolhon állatai.

Az Őrnagy három nap múlva jobb létre szenderül, de az állatokban ott motoszkál a Forradalom, amiről az öreg mesélt nekik. Bár nem tudják, milyen is lehet és megérik-e, de erőt merítenek belőle, hogy a sorsuk jobbra fordul. Az irányítást két disznó veszi át: Napóleon és Hógolyó. Néhány hónap múlva a Forradalom sikert arat, Jones gazdát elűzik és a két malac vezetésével az állatok átveszik a hatalmat a Majorban, amit ezentúl Állatfarmra neveznek át. Hógolyó, aki időközben írni és olvasni is megtanult, a pajta falára felfesti a HÉTPARANCSOLATot, amit minden állatnak be kell tartani:

HÉTPARANCSOLAT

1. Aki két lábon jár, az ellenség.
2. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát.
3. Állat nem visel ruhát.
4. Állat nem alszik ágyban.
5. Állat nem iszik alkoholt.
6. Állat nem öl meg más állatot.
7. Minden állat egyenlő.

Hamarosan kiderül, hogy az új élet is számtalan nehézséget és konfliktust tartogat az Állatfarm lakói számára. Napóleon diktatúrát épít ki közöttük.

Ahogyan már sokan mások is írták, Orwell a diktatúrákról igyekezett lerántani a leplet a történetben, egészen pontosan a szovjetek által létrehozottról. De nem szeretném a történelmi párhuzamokat bolygatni, hanem elég csak szétnézni napjainkban, talán csak a környezetünkben is. Mert ki nem érezte még azt, hogy bár egyenlő félnek kezelik papíron, de amikor döntésre kerül a sor vagy bármilyen probléma merül fel, az ő véleménye, segítsége, ötlete senkit sem érdekel? Ugye, hogy ismerős?
Különösen tetszett, hogy a disznók minden intézkedésüket meg tudták magyarázni - ahogyan a mai utódaik is. Ezért is érdemes elolvasni, mert Orwell kegyetlenül szembesít bennünket a valósággal. A Tündérmese mondanivalója ma is érvényes, sőt az lesz évek múlva is. Mert akaratlanul is magunkra és embertársainkra ismerünk Bandi és Rózsi (lovak), Malvin (kecske), Benjámin (szamár) és a többi állat közt.

George Orwell: Állatfarm - Tündérmese
Eredeti cím: Animal Farm - A Fairy Story
Fordította: Szíjgyártó László
134 oldal
Európa Kiadó - Diákkönyvtár sorozat
850 Ft

Vagy elolvasható a MEK-ban.

Képek: weheartit