"Mrs. March tudta, hogy a tapasztalat kiváló tanító, és amikor csak lehetett, hagyta, hogy a gyerekei önállóan tanulják meg a leckét, amelyeket boldogan megkönnyített volna, ha lányai nem utasítják el a tanácsait is olyan következetesen, mint a purgálósót és a szennát."
Karácsonykor valami lányos olvasmányra vágytam, és mivel a napokban a tévében volt a Kisasszonyok, amibe mellesleg ezt a könyvet is beleszőtték, gondoltam, legyen akkor ez.
Az első fejezetben az írónő rögtön az előző három év történéseit összegzi, így garantáltan nem maradunk le semmiről, nem érezhetjük úgy, hogy elveszítenénk a továbbiakban a fonalat. Mivel ez a Kisasszonyok folytatása, így nem árt, ha a Kedves Olvasó megismerkedett az első résszel.
Véget ért a polgárháború, így Mr. March is hazatért, és a család Meg és Mr. Brooke esküvőjére készül, amire hamarosan sor is kerül. Laurie egyetemre jár, Jo továbbra is a tollnoki pályával kísérletezik, Amy leghőbb álma még mindig, hogy bekerülhessen az előkelők közé, és ennek érdekében sok mindenre képes.
Meg esküvője után jót mosolyogtam, amikor az ifjú asszonyka háziasszonyi teendőkkel ismerkedett és nem mindig sültek úgy el a dolgok, ahogyan tervezte. Jo néhány "szecskája" megjelenik, amivel kisebb összegeket keres. Amy a művészet különböző ágaival kacérkodik és igyekszik kitenni magáért, amikor vendégségbe hívja előkelő barátnőit, ami azonban nem úgy sikerül, ahogyan azt az ifjú hölgy eltervezte, aki mellesleg minden alkalommal megdobogtatja a hazalátogató Laurie barátainak szívét és hamarosan külföldre utazik.
De mi van Beth-szel? Jogosan teszik fel azok a kérdést, akik olvasták az első részt. Róla nem sok szó esik, mondhatjuk, ő elvan otthon, mint a befőtt.
Meg esküvője után jót mosolyogtam, amikor az ifjú asszonyka háziasszonyi teendőkkel ismerkedett és nem mindig sültek úgy el a dolgok, ahogyan tervezte. Jo néhány "szecskája" megjelenik, amivel kisebb összegeket keres. Amy a művészet különböző ágaival kacérkodik és igyekszik kitenni magáért, amikor vendégségbe hívja előkelő barátnőit, ami azonban nem úgy sikerül, ahogyan azt az ifjú hölgy eltervezte, aki mellesleg minden alkalommal megdobogtatja a hazalátogató Laurie barátainak szívét és hamarosan külföldre utazik.
De mi van Beth-szel? Jogosan teszik fel azok a kérdést, akik olvasták az első részt. Róla nem sok szó esik, mondhatjuk, ő elvan otthon, mint a befőtt.
Kb. a közepéig szívesen olvastam a könyvet, azonban innen annyira szirupossá vált és egy-két fejezet, annyira fárasztott, hogy alig vártam, hogy elkezdődjön végre a következő. Miért? Amy szerintem egy hiú és elégedetlenkedő liba, aki már nem csak azon bánkódik, hogy nincs görög orra. Komolyan az jutott, eszembe, ha napjainkban élne, plasztikai műtétek sorozatára gyűjtene. Meg is kezdett fárasztani, Beth nem sok vizet zavart (szerintem az írónő sem tudott már ebben a részben mit kezdeni vele), Laurie is teljesen megváltozott, egyedül Jo volt, akivel még mindig szimpatizálni tudtam, egyedül ő hozta a régi önmagát.
Megértem, hogy Louisa May Alcott erkölcsi, tanító célzattal írta a regényeit, de a sok prédikációtól bizony tele lett az üvegcipőm. Úgy érzem, nagyon átesett a ló másik oldalára és a lehető legtöbb jó tanácsot és erkölcsi tanulságot igyekezett beleszőni a történetbe. De minek? Nem szeretném lelőni a poénokat, de volt egy pont, amikor azt gondoltam, hogy a tavaly meghirdetett romantische kihívásomból, ha nem zártam volna ki a klasszikusokat, azonnal pakolnám a polcra. Az a bizonyos fordulat annyira szappanoperisztikusra sikerült.
Megértem, hogy Louisa May Alcott erkölcsi, tanító célzattal írta a regényeit, de a sok prédikációtól bizony tele lett az üvegcipőm. Úgy érzem, nagyon átesett a ló másik oldalára és a lehető legtöbb jó tanácsot és erkölcsi tanulságot igyekezett beleszőni a történetbe. De minek? Nem szeretném lelőni a poénokat, de volt egy pont, amikor azt gondoltam, hogy a tavaly meghirdetett romantische kihívásomból, ha nem zártam volna ki a klasszikusokat, azonnal pakolnám a polcra. Az a bizonyos fordulat annyira szappanoperisztikusra sikerült.
A Kisasszonyoknál is panaszkodtam a fordításra, ez talán még katasztrofálisabbra sikerült. Szerencsétlen Beth nevét talán egyszer sikerült normálisan toldalékolni, Laurie nagyapja egyszer a nagybátyja lett??? és több magyartalan mondattal is találkoztam. Kár érte.
A regény eleje nagyon jól sikerült, remekül szórakoztam, kár, hogy a sok okoskodás a továbbiakban elrontotta... Az utolsó fejezetben pedig LMA már megírta a sorozat következő részét tíz oldalban, nem is értem, miért volt szükség akkor a Fiatalurakra? Valószínűleg egyszer azt is elolvasom majd, de előtte felkészülök lelkileg.
Költői kérdés: Valaki meg tudná mondani, a filmben a lányok miért Marnie-nak szólítják az anyjukat, míg a regényekben mindig anyának?
A borítón lévő festménytől pedig egyszerűen kész vagyok :D. Kíváncsi vagyok a Médiahatóság hányas karikát tenne rá. Nekem olyan lolitásnak tűnik...
A regény eleje nagyon jól sikerült, remekül szórakoztam, kár, hogy a sok okoskodás a továbbiakban elrontotta... Az utolsó fejezetben pedig LMA már megírta a sorozat következő részét tíz oldalban, nem is értem, miért volt szükség akkor a Fiatalurakra? Valószínűleg egyszer azt is elolvasom majd, de előtte felkészülök lelkileg.
Költői kérdés: Valaki meg tudná mondani, a filmben a lányok miért Marnie-nak szólítják az anyjukat, míg a regényekben mindig anyának?
A borítón lévő festménytől pedig egyszerűen kész vagyok :D. Kíváncsi vagyok a Médiahatóság hányas karikát tenne rá. Nekem olyan lolitásnak tűnik...
 |
| William Holman Hunt: Az Ébredő Lelkiismeret |
Louisa May Alcott: Jó feleségek
Kisasszonyok sorozat 2. rész
Eredeti cím: Good Wives
Fordította: Sóvágó Katalin
284 oldal
Lazi Kiadó, 2006
2300 Ft
Képek: weheartit. com
a festmény nagyban itt tekinthető meg.
Kisasszonyok sorozat 2. rész
Eredeti cím: Good Wives
Fordította: Sóvágó Katalin
284 oldal
Lazi Kiadó, 2006
2300 Ft
Képek: weheartit. com
a festmény nagyban itt tekinthető meg.
Bejegyzések
![](https://pinterest.com/pin/create/button/?url=https://konyvoromok.blogspot.com/2012/01/erkolcsos-asszonyok.html&media=https://4.bp.blogspot.com/-2Rs-yHmIvLU/TwBgGT8oy6I/AAAAAAAACfg/UvzRnipKQ7o/s72-c/J%25C3%25B3+feles%25C3%25A9gek.jpg&description="Mrs. March tudta, hogy a tapasztalat kiváló tanító, és amikor csak lehetett, hagyta, hogy a gyerekei önállóan tanulják meg a leckét, a...){kind=link}
4 hozzászólás
Ó :-( Most egy picit nekikeseredtem. Mondjuk, a Kisasszonyok is erősen didaktikus volt néhol, de aztán a könyv végére levetkőzte, szerencsére. Azt hittem, hogy így a második rész már egyáltalán nem lesz az - hát ezek szerint rosszul gondoltam.
VálaszTörlésNa, mindegy - azért elolvasom majd én is, ha már itt pihen a polcomon :-)
De a bejegyzésedet viszont élvezettel olvastam ;-) kedvenc: "Amy szerintem egy XIX. századi cosmo lány" :-DD
Lehet, hogy Neked nagyon fog tetszeni ;).
VálaszTörlés:D Amy tényleg az, itt is nyávog, hogy miért nincs görög orra és az jutott eszembe, ha napjainkban élne, már régen megműttette volna az orrát, aztán gyűjtene a szájfeltöltésre meg a fene tudja, mire :P.
Remélem, még érdekel az infó. :) Most készült a könyvből websorozat, March Family Letters címmel youtube-on fent van, még mindig megy. A színészi játék nem mindig jó, de modern köntösbe öltöztették és újragondolták a sztorit, szerintem érdekes. :) Az anyjukat pedig, ha jól tudom, azért hívják Marmie-nak, mert azt bostoni akcentussal Maminak ejtik. :) (Ezt a kommentek között olvastam. :D)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy szóltál, bele fogok nézni :). De jó, hogy írtad a Marmie-t, mert mindig tanul valami újat az ember lánya :).
Törlés