Garnéla és Erdőgazda

    Elöljáróban el kell mesélnem, hogy mindkét szereplő oldalát jól ismerem, ugyanis kiskoromban addig nem voltam hajlandó lefeküdni, míg este Nagypapám ki nem vitt a bocikhoz. Azt nem tudom, mikor nőttem ki a bocik szeretetét, de később eladtuk őket. Aztán teltek-múltak az évek, és ma már inkább inkább hasonlítok a női főszereplőre. De most térjünk át a regényre.

   Desirée és Benny rendszeresen találkoznak a temetőben. Mindketten harmincas éveik közepén járnak, a nő nemrég elhunyt férje puritán sírját látogatja (ami lényegében egy kő a férfi nevével, a sír pedig teljesen üres, egyetlen virág sem nő rajta), míg Benny a szülei csicsás sírján locsolgatja a másikhoz képest arborétumnyi virágokat. Mindketten titkon méregetik egymást, találgatják, milyen lehet. A férfinak hiányzik három ujja a bal kezén, ami rögtön beindítja Desirée fantáziáját, míg Benny nem érti, hogy képes a nő abban a rémséges pomponos sapkában járni.

  Mindketten más-más érzésekkel látogatják a temetőt: Desireé szinte azonnal túllépett a férje halálán, mostanában leginkább a hormonjai kötik le a figyelmét, míg Benny nemrégiben kényszerült felnőni, amikor elvesztette szeretett édesanyját is, aki mindig főtt étellel és rendezett otthonnal várta, hogy egy szem fia elvégezze a gazdasággal járó feladatokat.

  Egy napon a férfi betoppan a könyvtárba, ahol a nő dolgozik és együtt ebédelnek. Az ebéd és a délután olyannyira jól sikerül, hogy Desirée lakásán kötnek ki. Azonban itt kezdődnek a gondok, mert hiába a hormonok tombolása, ha semmi más közös nincs bennük. Benny frusztráltan érzi magát a szinte világítóan fehér bőrű Desirée szintén hófehér lakásában, melyben ráadásul két polcnyi könyv is helyet kapott, Desirée pedig nem tud mit kezdeni a férfi koszos házával, ami nem mostanában volt takarítva, nem beszélve a hozzátartozó 24 tehénről és az utánpótlásról.

                                        
   Desirée egyszerűen csak a hormonjait szeretné megnyugtatni, Benny azonban a klasszikus értelemben vett otthonra vágyik: ő egy nőt keres, aki főtt étellel és tiszta otthonnal várja haza, Desirée azonban csak fagyasztott húsgombócot tud főzni, ami valljuk be, nem vall nagy főzőtudományra.

   A történetet felváltva, hol Desirée, hol Benny meséli el. Különösen tetszett, hogy amit az egyikük hirtelen befejez, azt a másikuk a következő oldalon folytatja.

    Hogy van-e/lehet-e jövője két ennyire különböző embernek? Az egyik könyv nélkül el sem indul, míg a másiknál az olvasás kimerül az állattenyésztéssel és erdőgazdálkodással foglalkozó lapok olvasásában.
Nos, erre a kérdésre ad választ ez az itt-ott szókimondó, de egyébként roppant szórakoztató regény. Mert nem akar mást, mint kikapcsolni az Olvasót és ezt a célját el is éri, míg megismerjük mindkettejük álláspontját.
   Habár a regényre ráaggatták a romantikus címkét, a kevésbé romantikus lelkületűeknek sem kell megijedniük, mert nincs szó sincs benne a klasszikus értelemben vett ömlengésről.

   A történet azonban nem ér itt véget, a folytatás - ami szintén nem éppen komoly címet kapott :) - a Családi sírbolt, már előkészületben van.
 
   A könyvből 2002-ben film is készült, kíváncsi lennék rá :).


Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől
Eredeti cím: Grabben I Graven Bredvid
Fordította: Kertész Judit
208 oldal
Park Kiadó, 2012
2500 Ft
Az írónő honlapja
Képek: hrblog.hu és weheartit.com