Ha kinyílik Pandora szelencéje...


"Hogy csillapítsam kissé a haragját, mielőtt New Yorkban hajóra szálltam volna, küldtem neki egy doboznyit kedvenc kubai szivarjából, s mellékeltem egy üzenetet is, amelyben merészen azzal kérkedtem, hogy nemcsak hogy hamarosan visszatérek, de olyan sztorival a tarsolyomban, ami ütni fogja az őrültekházában készített riportomat is.
  (...) Újra átkeltem az óceánon, hogy tovább vadásszak egy őrültre, aki készségesen kést ragad és orjára mészárolja a nőket. Csakhogy ezúttal még a rendőrségtől és a csatornákból támadó, láthatatlan gyilkostól is óvakodnom kellett."

A regény először engem is a borítójával, majd a fülszövegével fogott meg. Elvégre mi sem lehet izgalmasabb egy 19. századi párizsi kirándulásnál, ahol Nellie Bly a kalauzunk olyan személyiségek oldalán, mint Jules Verne, Oscar Wilde vagy Louis Pasteur és közben még egy rejtélynek is a végére jár?


 Nellie Bly a világ első oknyomozó riporternője volt (ahogyan ezt sokan megírták már róla) és Elizabeth Cochran néven született az Egyesült Államokban. A fiatal lány felfigyelt a nők helyzetére és a saját eszközeit használva, felvette a kesztyűt az őket elnyomó férfiakkal.
Nem sokkal később a fejébe vette, hogy Joseph Pulitzer mellett szeretne dolgozni, és ezt a tervét is véghez vitte. Sőt, hogy egy talányt megoldjon, még az őrültekházába is bevitette magát. Itt találkozott először a titokzatos dr. Blummal, akit a későbbiekben is igyekszik kézre keríteni.


A betegek között prostituáltak is akadtak, akik titokzatos módon eltűntek, amihez dr. Blumnak is köze lehet. Nellie itt veszíti el egyik betegtársát, akinek halála után megfogadja, a végére jár az esetnek. Így később Londonba, majd 1889-ben Párizsba utazik, ahol szintén utcalányokat gyilkolnak. A nyomozás kedvéért Nellie is közülük valónak álcázza magát, amivel azonban felhívja magára a rendőrség figyelmét is.

Majd tudomására jut, hogy a mészárlások mellett egy láthatatlan, a csatornából támadó veszély ellen is fel kell lépnie, ezért szövetségesekre van szüksége. Így jut el az ekkor már népszerű íróhoz, Jules Verne-hez, majd Oscar Wilde-hoz és a zseniális tudóshoz, Pasteur-höz, hogy együtt járjanak a dolgok végére.

Párizs ekkoriban a Világkiállítás lázában ég, ami az egyetlen bevételi forrást jelenti a számára, így egy halálos járvány anyagilag is hatalmas kárt jelenthet a város számára, ami még mindig a francia-porosz háború következményeit nyögi. Nem beszélve a városban élő anarchistákról, akik állandó lázításaikkal forrósítják a kedélyeket, ill. a Montemarte-on tanyázó bohémekről, akik Párizs kitaszítottjainak számítanak.

 


     
Nellie természetesen nyakába veszi a várost, hogy pontot tegyen az ügy végére.

Carol McCleary egy zseniális történetet körített Nellie, társai és a 19. századvégi Párizs köré.
Bevallom,  volt egy pont, amikor úgy éreztem, az írónő lelőtte a poént, ellenben jóval később egy akkora csavarral állt elő, amivel sikerült nagyon meglepnie.

 A szereplők közül Nellie és Oscar Wilde voltak a kedvenceim, akik bármilyen helyzetben elő tudtak húzni valamit, akár humoros megjegyzést is a tarsolyukból. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Toulouse-Lautrec és az egyik festménye (amire még nem sikerült ráakadnom az interneten) is kulcsszerepet kap a nyomozás során.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az igényes és tartalmas szórakoztató irodalmat egy kis időutazással, tudománnyal, humorral és bűnténnyel megfűszerezve, mert mindezt megkapjuk, ha elolvassuk.

A történet folytatása jövőre lát napvilágot a kiadónál A gyilkosság illúziója címmel. Az eddigiek után biztosan állíthatom, Nellie Bly nem hagyja unatkozni az Olvasókat.

Nellie Bly honlapja (angol nyelvű)


Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája
Eredeti cím: The Alchemy of Murder
Fordította: Boda András
352 oldal
K. u. K. Kiadó, 2012
3300 Ft

6 hozzászólás

  1. Engem eddig ez a könyv elkerült - vagyis hát hallottam róla, de sose tudtam magam rávenni, hogy elolvassam a fülszövegét vagy ilyesmi, mert nem tudom, a címe valahogy nem keltette fel az érdeklődésemet.
    De ó, most hogy elolvastam a posztodat róla, teljesen felcsigáztál. Verne, Pasteur,Wilde, Párizs, XIX. század... - ez mind nyomós érv :-) Nincs mese, meg kell vennem... :-)

    VálaszTörlés
  2. De jó, szerintem tetszeni fog Neked ;).

    VálaszTörlés
  3. Most már biztos, hogy én is el fogom olvasni, annyira felcsigáztál, főleg az igényes és tartalmas jelzővel. :))

    VálaszTörlés
  4. Csak ismételni tudom magam, mint Heloise-nál ;).

    VálaszTörlés
  5. Ez a könyv nemcsak gyöngyörű, hanem nagyon jó és izgalmas is lehet! :P

    VálaszTörlés
  6. Ajánlom szíves figyelmedbe, Bubcika! ;)

    VálaszTörlés